ha valakinek azt mondom, milyen régóta szeretném kipróbálni a shanka-prakshálana kriját/a teljes átmosást, általában komplett bolondnak tart. pedig zseni dolog.

a tisztító gyakorlatok ugyanolyan részei a jógának, mint az ászanázás vagy a légzéstechnikák. szóval nem arról van szó, hogy olyasmit csinálnék, aminek nem lenne ugyanekkora hagyománya. csak éppen nem nálunk…

mert ha itt elmesélem, hogy egy délelőttöm azzal töltöm, hogy literszám iszom a meleg, sós vizet, hogy a teljes emésztési rendszerem kitisztuljon, és amolyan visszaálljon egy üres és tiszta, mondhatni gyermeki állapotba, az nem sok mindenkinek tűnik jó elfoglaltságnak. pedig az…

pénteken már nem ettem túl sok szilárd dolgot, hogy egyszerűen menjen a dolog. igyekeztem lelkileg is készülni a dologra, bár nem tudom, azt mennyire lehet.

szombat reggel ittam egy hegyi teát, majd elindultam… egy teremben gyűltünk össze, csücsültünk a matracainkon, és vártunk. vártunk a kezdésre és az elengedésre.

maga a folyamat meglepően egyszerű. iszol három és fél deciliter meleg, sós vizet. elvégzel öt gyakorlatot, gyakorlatonként tízszer, majd újra kezded. és addig csinálod, míg el nem indul a dolog… kifelé.

azt hittem, hamar fog menni. nem vagyok egy olyan szupernagyevő, meg már jó ideje figyelek arra, mit eszem. és nagyátlagban nagyon is tisztán étkezem. talán erre is kíváncsi voltam, hogy ez mennyire látszik, hogy mennyit számít.

szóval kissé meglepődtem, mikor már három és fél liter vízzel a hasamban próbálkoztam lötyögni ide-oda a matracon. és még semmi… akkora volt már a hasam, mint ha minimum lenyeltem volna a saját fejem. mindenem fájt és feszült, a fejem nyomott. szóval kezdtem kibukni.

el is jött hamar a holtpont. valami biztos, hogy eltört bennem, mert olyan bőgőröham tört rám, ami ritkán szokott. de gondoltam, oké, most ennek kell lennie. szóval kisírtam magam. visszamentem. lenyomtam még egy pohár vizet. és mozogni kezdtem…

de innentől ez sosem ment már túl sokáig… mert hogy elindult. elkezdődött. az elengedés.

előre tisztáztuk, hogy ez egy több felvonásos, hosszú folyamat lesz. míg nem csak tiszta víz jön belőled. hát úgy látszik, a tiszta étkezésem eredménye igen is megvan, mert már az első alkalom végén, és onnantól kezdve az összes többin tök tiszta víz jött belőlem.

amikor már kezdtem úgy érezni az ötödik liter környékén, hogy a testem köbö tenger belülről, és ha még egy pohárnyit kell innom, hányni is fogok, abbahagytam. kidolgoztam magamból még a maradék vizet, és ledőltem pihenni. egy órát kaptunk, de fél óra után már nem bírtam tovább feküdni. fáztam, mint a veszedelem. felültem a kandalló peremére, a hátam a falának vetve, és meditálni kezdtem. fél órát ültem, szinte mozdulatlanul. tökéletesen üresen. gondolatok nélkül.

hihetetlen élmény volt.

utána ettünk, az egyetlen aznap ehető dolgot: egy kis kitrit.

és haza.

az úton minden szuperhangosnak és szuperfényesnek tűnt. de talán csak beképzeltem. a bőröm viszont szuperszép lett, a szemem csillogott, és úgy felpörögtem, hogy magam sem értettem… azt hittem, hamar elalszom majd. de nem… egész soká fenn voltam. viszont mélyen aludtam és nagyot.

innen jön majd a nehezebb része: a harminc napos visszaépítő diéta. mert ugye a bélflórát szépen fel kell újra építeni, mint a csecsemőknek. a különféle ételeket szép lassan kell újra visszavezetni, beépíteni az étkezésbe.

szerencsémre végig olyan dolgokat ehetek, amiket amúgy is szoktam. nálam nem lesz nagy lemondás, nem nagy váltás a dolog. ami nehezebb inkább, hogy sokmindent, amit szeretek és kívánok, csak pár nap/hét múlva ehetek megint. de legalább annál nagyobb öröm és élmény lesz.

persze itt a tisztulás nem csak a tegnapi móka volt, a tisztulás folyamata az egész egy hónapon keresztül végig tart majd. a szervezet szépen lassan kidob sok felesleges méreganyagot, megtisztul. kíváncsi leszek, miket érzek majd, milyen változásokat figyelek meg… eddig csak a fejem fájt egy kicsit.

ma reggel ettem egy kis rizst, egy kanálka ghível. nemsoká ebéd: vöröslencsés kitri bébispenóttal. persze nem nyersen, arra még várnom kell három hetet…

lelkileg jól vagyok, rettentő üresnek és tisztának érzem magam.

és végül is ez minden végső lényege: a tisztaság és az üresség.

most megélem testileg, hátha sikerül megértenem, hogy majd megélhessem a tudatom szempontjából is.