van egy történet egy szerzetesről, aki nagy lemondásban élt. étlen-szomjan meditált, éjt nappallá téve.

lemondásának eredményeképp a falu melletti hegy fölött felgyúlt egy csillag. szebb és ragyogóbb, mint bármelyik, fénye nappal sem hagyott alább.
mindenki csodájára járt, és ő is fejébe vette: elzarándokol a hegy tetejére, hogy minél közelebbről láthassa lemondásának eredményét.

mikor elindult, odaszaladt hozzá egy kislány, és közölte: bizony ő vele tart. mikor a hegy felénél jártak, már tűzött a nap.
a szeretes nem evett, nem ivott, de kérte a kislányt, igyon a patakból, nehogy rosszul legyen.
de a kislány mondta, ő bizony nem eszik, nem iszik, csak akkor, ha a szerzetes is. ő vele tart, úgy tesz, mint ő.

a szerzetes kétségbe esett, hisz ha a kislány nem iszik, rosszul lesz, ha viszont ő iszik, megtöri sokéves böjtjét.
végül odament a patakhoz és inni kezdett. behunyta szemét bánatában, hogy minden igyekezete oda. mikor is a kislány szólt, hogy nézze...
és mikor kinyitotta a szemét, meglátta, hogy mostmár két csillag ragyogott a hegy felett.

jó, ha van vágyad, amit követsz. ha van utad, amin jársz. ha van célod, ami felé tartasz.
de még jobb, ha tudod, mikor kell mindezt elengedni. mikor kell letérni az útról, megszegni a szabályokat, átlépni a határokat.

mert van, hogy ha magad ellen lázadsz, ha változol, éppen attól gyullad fel benned a láng.

egy nap egy fiatal buddhista szerzetes éppen hazafelé sétált, amikor egy széles folyó partjához ért. csak állt, bámulta a hömpölygő folyót, és töprengett: hogyan lehetne átjutni a másik oldalra. már majdnem feladta és visszafordult, amikor meglátott a túlsó oldalon sétálni egy bölcs tanítót.

átkiáltott neki: kedves bölcs, meg tudnád mondani, hogyan juthatnék át a másik oldalra?
a bölcs eltűnődött egy pillanatra, majd ennyit felelt: már ott vagy.

már ott vagy. már az vagy. már elérted. csak vedd észre.
#manégyévesabudapestyoga #boldogszülinap #buddhapest

van egy ősi történet egy hindu lányról, aki az úr krisnával akart találkozni.

soha másra nem vágyott. így fogta magát, és az erdőbe vonult. leült, meditálni kezdett. behunyta a szemét. és imákat mormolt. hogy talán az úr krisna a lemondása hatására majd megjelenik neki.

pár hónappal később az úr krisna egészen véletlenül arra az erdei ösvényre tévedt, ahol a lány szigorú gyakorlatát végezte. mikor meglátta, odament hozzá és megkocogtatta a vállát. de a lány anélkül, hogy kinyitotta volna a szemét, elzavarta, mondván: egy szuperfontos céllal meditál éppen.

egyszer olvastam egy történetet.

egy fiatal lány egy kereskedőnek dolgozott, aki a hegyen élt, magasan minden felett. egyetlen út vezetett fel. minden nap lejött a hegyről két kancsóval, amit egy bot két végére kötött, és felhordta a vizet a patakból a hegyre. hosszú volt az út és fárasztó.

az egyik kancsó megrepedt, de a lány nem dobta el, horda le és fel minden nap, akkor is, ha a hegy tetejére már csak a fele volt tele.

jó érett banán felkarikáz, dobozba tesz és mehet be a fagyóba.

akármikorbármikor, de legalább három órával később előszed, turmixgépbe tesz, és krémesre turmixol.

tányérba kanalaz. megesz.

#százszázalékbanánfagyika <3

este befőttes üvegbe összeönt nagykanál chia rizstejjel. belekever apróra vágott törökmogyoró.

reggel tényérba kiszed. barack megmos, felvág, rápakol. mandula, törökmogyoró, kesu rápakolász. leszór vaníliaporral, fahéjjal.

megesz.

néha egyetlen gondolaton múlik. vagy egy érintésen, egy légzésen.

szerintem jó, ha van, aki segít. aki melletted áll. megért.
aki bíztat, segít elengedni, segít megerősödni.
aki nem megmondja, hanem megmutatja. kipróbálja neked.
aki tudja: miért, honnan, hová.
aki olyannak lát, amilyen vagy, és olyannak is, amilyen lehetsz és lenni szeretnél.

olvastam, hogy egyszer egy professzor kiosztott mindenkinek egy hófehér lapot, egyetlen fekete ponttal a közepén. arra kérte a tanítványait, hogy írják le, mit látnak.

mindenki a pontról írt.

mert mindenki hajlamos arra, hogy azt az egyetlen dolgot lássa, ami nem illik a nagy egészbe. ahelyett, hogy látná körülötte az egészet, ami tiszta és egyszerű és érintetlen.

mert mennyivel könnyebb. azt látni, ami nem megy. ami nehéz. azt az egyetlen ászanát, amiből kiestél, amit nem tudtál kitartani, ami nem ment úgy, ahogy akartad.

pedig az egész egy. mert akkor is lélegzel, amikor nem a matracon állsz. akkor is mozdulsz, amikor nem ászanába csavarod magad.
mozdulsz minden légvétellel, lélegzel minden elmúló pillanattal.

az is jóga. csak másképp. ott sem megy minden. van, hogy elsőre sem. van, hogy sokadikra sem.
de ha meglátod, hogy minden egy, egyetlen összefüggő egység, akkor minek a citrom fej. minek a kattogás, minek a fellobbanó düh. önmagadra haragudni, feleslegesen.

légzés és mozdulat. ennyi minden. és ha véletlenül sikerül közben kizárni minden mást, ha lehalkítod a világot, megszűnnek a gondolatok.
és meditáció lesz. fehér üresség. és elképesztő béke.