imádom londont. van benne valami megfoghatatlan, valami egészen varázslatos: hatalmas zöld parkok, kacskaringós utcák, téglafalak, szürke folyó, felhők, hidak, utcai zenészek... meg ködös metrók, ahol egyszer minden ott töltött időm alatt eltévedek.
egy hetet töltök most itt. és bár ez az egy hét a munkáról fog szólni, de enni azért mindig kell... feltérképezem a vegalondont. legalább is egy kis szeletét.
london utcái
hihetetlen, de a burroughs market alig egy pár perces sétára van a londoni irodánktól. ebédszünetben kabátba bújok, mert sose tudni, hogy a híd túloldalán épp esik-e majd vagy sem... átslattyogok és szétnézek. a piac egyébként zseni, be kellene vezetni budapesten is az ilyesmit. (bár a karaván talán pontosan ilyesmi lenne...) ugyan több részből áll, de engem persze csak egy érdekel. méghozzá az, ahol streetfood van. egy elég nagy területen egymás mellett sorakoznak a nem túl puccos bódék. örömömre nem is egy vega hely van, vagy legalább is vega opció. és szuper hangulat leülni a friss, meleg kajámmal teli papírdobozkámmal a szomszédos katedrális parkjába enni, mint ahogy rengeteg más irodás is hasonlóképpen tesz ebédidőben.
amit elsőre kiszúrok, és egy gyors körút után végül ki is próbálok, az az etióp csapat. a kis négyzet alakú pavilon körül körbe-körbe áll már a sor hozzájuk. van kis és nagy adag is. persze van hús, de a vegákra is gondolnak: négyféle ételből lehet kérni vegyesen, rizzsel vagy etióp laposkenyérrel (bármi is legyen az). a négyféle ételből kettő szuperfűszeres lencsefőzelékszerűség, egy egy kissé fura ízű spenót, az utolsó pedig egy wokos vegyes zöldség. a zöldség csíp, de nem vészes. a főzelékekből a sárga isteni, a piros kicsit fura. a spenót pedig behatárolhatatlan ízű, de azzal nyugtatom magam, nem baj, legalább sok benne a vas.
később a héten betesztelek egy indiai helyet is. egy fiatal srác főz hatalmas karahikban. elég kész van szegény, de kedves. szintén van kis és nagy adag is, és persze különféle ételekből áll össze egy adag. egy isteni basmati rizst eszem fekete mustármagos-currys krumplival, meg karfiolos zöldségsubjit friss korianderrel. iszonyat finom mind, arról nem is beszélve, hogy mennyire laktató.
van még kinn thai sós rizstésztából frissen sütött palacsinta választható ízesítéssel, meg még vagy egy rakat másféle indiai. de azok valahogy annyira nem fognak meg...
amit viszont azonnal kiszúrok: a kézműves káve. egy iszonyat gyönyörű la marzocco gép ácsorog egy nem kissé sufnituning kerti asztalon. mögötte természetesen komoly szakállal rendelkező hipszter barista. olyan isteni kávét készített, hogy még azt is elnézem neki, mennyire hülyének néz.
ella nemsoká itt lesz
néha vállalhatatlannak érzem, milyen rég óta követek egyes gasztroblogokat (lsd. első bejegyzések óta...). szerintem lassan több receptet olvastam, mint rendes regényt... külföldiekkel kezdtem, de azóta örömömre a magyarok is felkerültek a naponta nézett listámra.
ella is azok közé tartozik, akiket már a kezdetek óta követek. gyönyörú képek, egyszerű és egyben isteni receptek. teljesen vegán, és rengeteg a nyers recept is. már ezer éve terveztem megvenni a könyvét, valahogy mégsem jutottam el odáig... aztán egyik este az instát böngészve látom, hogy másnap nem is olyan messze a szállásunktól dedikálást tart. micsoda elrendezés...
szóval munka után elzötyögök metróval a megnevezett marketbe, és várok... kintre terelnek, a sor az áruház előtt gyűlik: kordonnal meg minden. pedig nem vagyunk túl sokan. de azért jövögetnek. ella állítólag dugóba került, így az utcán ácsorgás egy órás várakozásba csap át. az áruház mondjuk igyekszik feldobni a hangulatot: ella receptjeiből készült müzliszeletet és zöldturmixot osztogatnak. én teljesen megbocsájtom a késést...
végül beesik. ella az életben is pont olyan szupervékony és szuperszép, mint a képeken. kissé kimerültnek tűnik, de még így is hihetetlen kedves és mosolygós. épp hogy pár szót váltunk, már terelnek is tovább. nem viszik túlzásba a dolgot. pedig imádnám, ha beszélgethetnék vele egy kicsit. dehátna, legalább elmondhatom, hogy nekem személyesen dedikált példányom van. :)
nasskörkép meg a szuperek
szeretek nassolni. ez olyasmi, amiről igyekszem leszokni. de tényleg. csak épp nem megy. london meg tele elérhető és egészséges finomsággal. nem segít...
a megák minden sarkon felbukkanó minijeit minden nap frissen tömik tele zseni kajákkal, meglepően jó áron. a kávézók polcain is jó a felhozatal, de persze egy kicsit már magasabb áron. smoothiek mindenhol vannak, a szivárvány minden színében. isteni saláták és gyümölcsök, akár nagyobb és laktatóbb, akár kisebb ofisz kiszerelésben. egyfontos hummuszok ezerféle ízesítéssel, meg huszonöt grammos olajos magvak. és persze millióféle nākd az itthonihoz képest sokkal barátibb áron (fanatikus rajongó vagyok). a babakajákról nem is beszélve (van valamiféle megmagyarázhatatlan vonzódáson a babakajához... ez van.).
a legnagyobb felfedezésem a kókuszjoghurt. nem kókuszos joghurt, hanem kókusztejből készített joghurt. ötletem sincs, hogy csinálják. utánanéztem, és azt állítják, joghurtbaktériumból és kókusztejből ez teljesen lehetséges. én meg elhiszem nekik. bárhogy is, isteni finom. ott van benne a joghurt savanykás íze, de a kókusz selymes édessége is. hihetetlen isteni...
minden foodie mekkáját is meglátogatom persze: ez a whole foods market. itt minden öko/bio/organikus/paleo/százszázalék/mindenmentes/helybenkészült... és természetesen az itthon megszokotthoz képest buta áron kapható. ennyit mondok: helyben pörkölt fair trade kávé; egy fal telis tele olajos magvakkal, amiből - ha úgy tartja kedved - helyben készíthetsz magadnak százszázalékos magvajat; 'pakolj össze magadnak, amit kívánsz' hideg/meleg pult; meg olyan szuperfúdok, amikről azt se tudtam, hogy léteznek... és még mennyi minden más. aki teheti, szánjon rá egy (nem) kis időt... és hozzon nekem valami finomat.
