szóval folyt. most köv…
elhívtam a petit (a mahung apukáját) egy jógára, hogy aztán további közös munkánknak lehessen tapasztalati alapja…:) most ennek az órának az élményeiről mesél.
a jógáról
bpy: Mi az első emléked a jógáról?
SP: Nekem volt egy nagypapám, akit és akinek az eszméit nap mint nap látom visszaköszönni a saját dolgaimban, cselekedeteimben. Mindig neki próbálok megfelelni: ha teszek valamit, az vajon tetszene neki, egyetértene vele. Ő volt az az ember, akitől érezhetően nagyon sokat örököltem.
Amikor nyolc és tizennégy éves korom közötti időszakomban voltam, a nagypapámmal aránylag több időt töltöttem. Akkor rakosgatott a kezembe dolgokat: megpróbált megtanítani sakkozni, de teljesen esélytelen volt; kezembe adott egy könyvet a mézről, az almaecetről, egyet a földrő. Ezek ma visszaköszönnek. Folyamatosan kaptam tőle a kultúrát.
Lehettem olyan tíz éves, amikor próbált rávenni a jógázásra. Nekem akkor le se esett a tantusz, hogy a nagyapám jógázik, csak így utólag. Elmagyarázta a légzést, hogy mire kell odafigyelni, mit mikor kell csinálni és miért. Még most is csodálkozom, hogy a maga módján egy profi alapjógás volt. Nekem meg eszembe se jutott volna. Akkor én megpróbáltam, érdekes volt. Arra gondoltam, hogyha én ezt majd csinálom, akkor jedi leszek, ez nem kérdés. De éreztem, hogy amilyen komoly dolog ez, hogy jedi lehetek, épp annyira nehéz és furcsán unalmas is. Akkor elültette a csíráját bennem. mostanra úgy tűnik, kezd ez kifejlődni, kinőni.
bpy: Számodra mi a jóga?
SP: A jóga tűnik jelenleg minden problémámra - a munkatempómra, munkarendemre, az elfoglaltságaimra, az egészségügyi és mentális problémáimra - a legkézenfekvőbbnek, a legalapvetőbbnek. Amikor nem koncentráltan szeretnék valamire megoldást találni, hanem mindenre. Bármilyen problémával megy az ember, a jóga az az állapot, amibe bekerülvén ezek a dolgok kisimulnak, megoldódnak, elrendeződnek. Irányt ad, ha irányt keresel. A mindenre alkalmas gyógymód.
Pont ez a jóga az én értelmezésemben. Az ember fizikailag és mentálisan is helyre kerül, kisimul, kiegyenesedik, de közben rugalmassá is válik. Az a merevség, görnyedtség, ami a tartásunkon is tetten érhető, pontosan az a fő probléma. Az ember összemegy: a gondolkodása, az élettere, a fizikai tere. A vége az lesz, hogy tulajdonképpen egy ponttá sűrűsödik össze. És én nagyon szeretnék nem egy ponttá összesűrűsödni - hanem egy jó nagy, mozgékony ponttá kiteljesedni.
bpy: Milyen élmény volt az első jógaórád?
SP: Sose voltam még jógán. Erre az órára több okból volt érdekes elmenni. Egyrészt azért, mert megkerestél, és én nagyon szeretem az olyan impulzusokat, amikor valaki egy olyan irányból érkezik, amire én vágyom, ahol szeretnék ott lenni, abból a dologból részesülni, behelyezni azt az életembe. A másik pedig az, hogy ebben a munkarendben, munkatempóban tényleg rettenetesen nehéz úgymond kieszközölni, kierőszakolni egy kis szabadidőt magamnak, ami főként a rekreálódásomról szólhatna. Nem volt kérdés, hogy elmenjek és kipróbáljam.
Az első órámról sikerült elkésnem természetesen. A boltzárásnál elég nehéz tartani időt, főleg a vásárlók miatt, mert nekünk ők a legfontosabbak. Ha valaki jön, akkor adni kell. Ki kell szolgálni, amíg itt vagyunk.
Nagyon klassz volt, hogy többen voltunk. Többen voltunk a teremben, mindenkinek éreztem az energiáját, de senki sem volt tolakodó. Ez nagyon ritkán érezhető: hogy nincsen feszengés, hanem mindenki arra koncentrál, amit csinál. Valamint rád koncentrál, hogy mit kell csinálnia és hogyan.
Tornaterembe nagyon sokat jártam, sportolóként, gyerekként és felnőttként is. Ott mindig van egy kis feszengés, főleg az első alkalommal: ki mit csinál, hogy illeszkedek be, mit szólnak hozzám, mit gondolnak rólam, mit éreznek belőlem, én mit érzek belőlük. Ez az óra nekem annyira nyugalom volt, nem foglalkoztam azzal, ki hogyan csinálja, ki milyen szinten lehet. Egy nagyon kellemes kis együttmozgás volt, miközben abszolút éreztem a saját határaimat. Hogy meddig vagyok én, és honnantól van mindenki más. Tök klassz volt.
bpy: Mi volt a csúcspontja?
SP: Volt egy pár perces periódus, amikor babapózba helyezkedtünk.Éreztem, hogy annyira kevésre vagyok attól, hogy én most nagyon bele tudjak lazulni. Abban a pillanatban léptél oda, és nyomtad le a keresztcsontomnál a hátamat. Pont annyira, hogy az a pici levegő kimenjen belőlem, és teljesen kiengedjek mindent. Az zseniális volt. Akkor éreztem azt, hogy még itt csinálhatunk ezt-azt, de én készen vagyok. Nekem ez volt a csúcspont. Utána még ráadásul relaxáción - annak rendje és módja szerint, ahogy a nagy könyvben meg van írva - szépen bealudtam. Abból a csicsikálásból ébredve azt éreztem: igen, ez így jól esett.
bpy: Neked mit ad a jóga?
SP: Amikor az ember csinálja az életét, az olyan, mintha éhezne. Folyamatosan keres és kíváncsi. A jóga nekem olyan volt, mintha most ennék: egy idejig éheztem, éheztem, éheztem, és akkor egy pillantara megálltam és ettem. A jógától tele leszel. Akkor lehet megint menni, keresgélni, de most már nem korgó gyomorral, hanem jóllakottan - keresni a minőséget inkább. Mi az, ami majd jó lesz, amire szükség lesz, ami izgalmas.
Mint amikor az ember éhesen megy vásárolni, és azonnal diktál az agy. Minimális esély van csak arra, hogy olyan dolgokkal sétáljon ki, amire szüksége is van. Az életben is az a legrosszabb, amikor diktál az agy, és nem hagyja kiforrni a gondolat saját magát. Hogy mit kéne, hogyan kéne, mire van szükség. mi az, ami számít, ami ér valamit. Minek kéne megfelelni. Mi az , ami tényleg erkölcs, és mi az, ami mondvacsinált.
Nekem minden szempontból a jóga egyszerűen az alapja annak, hogy az ember úgy rendben legyen. Nekem ez az érzésem. Az egész arról szól, hogy rájössz: valójában van az életed, van az energiaszinted, van a tudatod, van a környezeted, vannak a ráhatásaid meg a rádhatások. Ebben az egészben az embernek, aki kívül-belül egy mikrokozmosz, valahol kell keresnie egy bázispontot, egy egyensúlyi pontot. Ahonnan nem billeg az egész. Ahová oda lehet állni és körbe lehet nézni. Nekem valahol ennek az egységes-egészséges életnek, gondolkodásnak az egyik legjobb materiális változata a jóga.