egy lassú, mély belégzés. ezzel kezdődik minden.

már nem csak a meditációra gondolok. az életre magára. meg hogy így jobban belegondolok, minden értékes egy nagy, mély belégzéssel kezdődik: ha nem lenne, nem lennénk. a lélegzet maga a közeg, amiben a gondolatainkban úszó elménk egybekapcsolódik a testtel.

azt mondják, minél lassabban lélegzel, annál hosszabb lesz az életed. ez már csak annál az egyszerű ténynél fogva is igaz, hogy ha lassabban lélegzel, nyugodtabb az elméd. így békével veszel mindent, ami feléd érkezik. és ha békével veszed, minden megkapja a maga idejét, amire szüksége van.

valamiért manapság mindenki siet. rohan valahová. sürgetnek mások, sürget az élet, a világ, a technika, mi meg sürgetjük magunk. igazából át sem gondoljuk néha, mi az, ami történik, amit épp teszünk. döntünk úgy, hogy át sem gondoljuk, miről és miért. már másoknak sem merünk időt adni, nem hogy magunknak.

ha néha úgy érzed, eleged van, csak lélegezz:

egyszerűen ülj le egy üres térbe. kényelmesen, egyenes háttal. hunyd be a szemed. kezdd el figyelni a légzésed. csak figyeld, ne irányítsd.

figyeld, ahogy belélegzel. figyeld, ahogy kilélegzel. tudatosítsd: pölö 'hosszan lélegzem be' vagy 'röviden lélegzem ki'. és ha a figyeléstől mégis megváltozna, azt is egyszerűen csak tudatosítsd.

figyeld meg minden lélegzeted belülről, hogy hogyan mozdul puhán a mellkasod, hogyan simítja végig a hűvös levegő a tested belégzéskor, a langyos levegő kilégzéskor.

figyeld meg a lélegzeted kívülről. figyeld meg a tested a térben. a levegőt, ahogy a térből a testedbe, a testedből pedig a térbe áramlik.

majd figyeld meg az egészet, egységként. figyeld meg a létezésed. időzz el a testedben és a testeden kívül. tapasztald meg önmagad. hogy hogyan tartod magad életben.

minden belégzés teremtés: szamszára. minden kilégzés megszűnés: nirvána. a kettő egysége pedig maga a létezés. és ez az első lépés önmagad felé.