szeretem, ha valami nem megy. ha valami új és nehéz és ismeretlen. ha keresnem kell, hol vagyok kényelmesen a sejtjeimben, és honnan kapcsol be a kísérletezés. szeretem napról napra elővenni, ami nem megy. minden nap belesimítani az idegrendszerem a szokatlanba, lélegezni oda, ahova nem lehetne.

szeretem, ha kiesek. ha nem sikerül. ha újra és újra elromlik minden. jókat derülök magamon, amikor félek, amikor bizonytalankodom. meg ha esetleg mégis sikerül egyetlen pillanatra megtartanom magam, és nagy örömömben kiesek. hogy egy másodperc az már egy egész másodperccel több, mint a semmi.

szeretem, amikor először sikerül. azt a végtelen érzést, amikor minden bekattan a helyére, és tudod, hogy most már jó lesz.

de legjobban az utat szeretem idáig. amíg nem megy. mert szerintem igazán az az izgalmas, amíg felülírod a tudatod, az idegpályáid. újrarajzolod a határaid. olyankor a gyakorlás még játék: beletáncolni magad a saját ismeretlenedbe.

#szeretjük, mert

• erősíti a kart
• nyitja a mellkast és a vállövet
• felfrissíti az idegrendszert
• javítja az egyensúlyt
• remekül előkészíti a vriscsikászanát ugyebár

#hogyan

az alkarom a talajra fektetem párhuzamosan, vállszélesen. a tenyerem teljesen lesimítom, tapasztom bele a talajba. a vállam a könyököm fölött tartom, de persze valamennyire elmozdulhat az egyensúlyozás közben. a tekintetem a két tenyér között tartom, a fejem nem teszem le, egy pontot igyekszem szuggerálni a szememmel.

homorú háttal nyújtózom felfelé a lábujjam hegyéig. ez nem olyan, mint a fejenállás, itt a hátnak íve van: ahogy a nem leengedett lábú kiinduló ászana nevéből is látszik, ami a pincsa-majúrászana, vagyis a pávatoll póz.

a vriscsikászanában majd a nagylábujj a homlokig érkezik egyszercsak. de amíg az nem megy, főleg nem fal nélkül, érdemes felnyalni magad a falra pincsa-majúrászanába, és felválltva lógatni lefelé a homlok felé a lábakat.

ettől a homorítás sokkal erősebb lesz, ezért édemes óvatosnak lenni. én szeretem megtámasztani a behajlított lábam fejét a falon, ezzel mélyíthető a homorítás, és a derekamra is jobban tudok figyelni.

#fontos

a vállam nagyon erősen távolítom a fülemtől, a lábujjakkal pedig nyújtózom el magamtól. itt a derékra kell nagyon figyelni: inkább legyen kisebb a homorítás, mint hogy megfájduljon.