minden egyes lélegzeted, minden egyes lépésed, mozdulatod és sejted egyre közelebb visz a tudatossághoz. a puszta megfigyelés bevilágítja a hétköznapok minden olyan pillanatát, ami elvész a szürkeségben. pedig figyelni magad, látni magad, tudatosnak lenni magadról rengeteg dolgot megmutat rólad, rengeteg dolgot tesz kézzel foghatóvá. mint amikor ezredszerre nézel újra egy filmet, vagy olvasol újra egy verset, és valahogy ezredszerre mást jelent: meglátod a sorok közötti térbe zárt igazságot.

lélegzel. amíg lélegzel, tested van. amíg mozdulsz, addig létezel. és miközben létezel, végtelen behatás ér: fények, hangok, illatok. és mindből lesz egy hangulat. egy érzés. az ujjad begyéből induló zsibbadás, a szíved szorulása, a gyomrod elárasztó meleg érzés, torokszorulásból sarjadó könycsepp, légzésvisszafojtó harag vagy éppen visszafojthatatlan nevetés, amitől levegőt sem kapsz.

érzelem.

az érzelmek éppen olyanok, mint a légzés. nincs nagyon olyan, hogy nincs érzelem. nincs nagyon olyan, hogy valami nem kelt benned egy elektromos impulzust. mert egészen őszintén: még a semleges érzés is egy érzés, legalább is a maga módján.

az érzések figyelése egy egészen érdekes és szórakoztató következő lépés a meditáció, a szív útján. amolyan játék. tudatosítani minden egyes érzelmet, ami pillanatról pillanatra illan el. próbálj meg megállni egy-egy pillanatra, és tudatosítsd, hogy mondjuk 'most kellemes érzést tapasztalok'. de lehet az akár ugye fájdalmas, kínos, kellemetlen. meg persze semleges.

figyeled meg, milyen érzést kelt benned egy érintés, egy látvány, egy dallam. és hogy minden érzelem egy rövidke pillanatig tart csak. hogy sírás közben is tudsz nevetni, mint ahogy nevetés közben is lehet sírni. hogy semmi sem állandó, semmi sem marad úgy örökre. hogy minden érzés attól gyönyörű, hogy tudod, egyszer majd véget ér. ahogy a boldogság, úgy a szomorúság is.

és ekkor el tudsz érkezni abba a végtelen, békés állapotba, amikor megtapasztalod, hogy ahogyan lélegzel, létezel, úgy érzel: úgy múlik el minden. mert érzés van. és pont annyira a részed, pont annyira határoz meg téged, mint a légzésed: nélküle nincs létezés, de egyiket se lehet túl komolyan venni. mert úgyis jön egy másik.