van egy kis üzlet a bródyn: a mahung gastrojuice vegabistro. szezonális zöldségek és gyümölcsök apró kis mekkája, ahová betérhet az ember lánya egy jó pofa koktélra. hogy milyen koktélokról beszélek? a mahung nem csak egyszerű zöldsi-gyümi árus, hanem lényegében egy biokocsma is, ahol eszementebbnél eszementebb koktélokat lehet kapni. (koktél alatt értsd: zöldség-gyümölcs turmix, akár fűszerekkel, magvakkal ízesítve.)
mikor először voltam itt, kértem egy kopasz kutyát - ami természetesen éppen nem volt… jobb híján így kaptam egy egyedi ízesítésű gyümilöttyöt, amit a mai napig is emlegetek, annyira isteni volt. már akkor megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy kéne valami közös projekt: mert hát a vegaság, a jógaság meg a gyümi-zöldsi koktélok elég szépen megférnek egymás mellett…
ennek a közös projektneaz interjúk az első szelete következik most: egy interjú a mahung apukájával, steierlein péterrel.
az interjú
bpy: Ki vagy, honnan jöttél?
SP: Én a nagy, egyetemes kíváncsiságból jöttem.
Szentendrén születtem. ez abból a szempontból érdekes, hogy amikor ez elhangzik, sokan arra gondolnak: valami nagyon kellemes, vidéki, Pest megyei kisváros, kultúrával, történelemmel, szokásokkal, hagyományokkal.
Hát én nem abból jöttem. Az a belváros, esetleg. Én abszolút szentendrei, de lakótelepi kölök vagyok, a magam mixében. Merthogy Szentendrén születtem, de Pesten nőttem föl. Ez napi bumlizást jelentett az én életemben. Az iskoláimat Pesten végeztem, valamint Pécsett. Ettől függetlenül tősgyökeres budapestinek mondom magamat. 18 éves koromtól élek Budapesten.
Én egy nagyon vegyes közegből jöttem, ahol a különböző családtagoknak köszönhetően hoztam magammal: egy kispolgári kultúrát, egy nyitott szellemi kultúrát, egy csonka kultúrát, meg egy egység-egészség kereső kultúrát. Elég vegyesfelvágott a család. Ebben a vegyesnek is, meg a felvágottnak is külön értelme van.
És lettem én, felnőtt koromban is a magam módján outsider, a magam módján közösségkereső, közösségkapirgáló valaki. Az egészségtudat pedig az életemben úgy van jelen, hogy azokat a lehetőségeket keresem, hogy hogyan lehetne a táplálkozás, táplálkozási kultúra origóját egy olyan pontba helyezni, ami nem csak az egészségről, de az egységről is szól. És nem csak az egyén szempontjából vagy a táplálkozás szempontjából, hanem a világ szempontjából.
Igyekszem azoknak a zöldségeknek, gyümölcsöknek újból szavazókat szerezni, amiket termelők termelnek: ez által lesz a kör egységes. Mert a két fél van a két oldalon, egészséges helyzetben. egészségtelen helyzetben, mint amiben most vagyunk, meg egy csomó mindenki, akinek nincsen a dologhoz köze. Ezt az egyensúlyt keressük vagy próbáljuk beállítani a saját falaink között, és ennek híveket szerezni.
bpy: Hogy lukadtál ki a Bródyn?
SP: Az egy nagyon vicces történet, illetve aranyos a maga módján. Nagyon sokfelé kerestünk üzlethelységet, amikor úgy döntöttünk, nyitunk egy zöldség-gyümölcs boltot a párommal. Volt egy jópár kerület, ami be volt jelölve nálam az ingatlankereső oldalon. A nyolcadik kerület nem. ugyanis a nyolcadik kerületről alkotott véleményem egyrészt fakadt a rosszhírű mendemondákból, másrészt pedig abból, hogy én se ismertem ezt a környéket.
Amikor még kerestük a bolthelységet, betévedtem a Guttemberg térre. Valamiért én akkor három napja nem ettem. leparkoltam és elkezdtem étlen kóvályogni, valószínűleg kisség módosult tudatállapotban. a Szentkirályi-Bródy sarokra lukadtam ki, ahol van egy csokoládés. Ide bementem, megálltam a polcok előtt, és igyekeztem három dolognál nem többet levenni. Kijöttem, elkezdtem majszolgatni. a módosult tudatállapotból eufória lett. Fölnéztem, és azt éreztem: ez a kereszteződés annyira hangulatos, barátias és falusias, olyan „közösséges”. A másik oldalon észrevettem egy nagy üvegtáblát, hogy kiadó. Gyorsan fölhívtam a megadott telefonszámot. megbeszéltük, hogy jelenleg éppen nem kiadó, majd visszatérünk rá. Egy hét múlva hívott vissza az akkori tulajdonos, hogy meg akarom-e nézni. Megnéztük és kivettük. Így kerültünk ide a környékre.
bpy: És az, hogy gyümölcs-zöldségest nyitsz, az az ötlet honnan jött?
SP: Apósomtól. Abban az időben magam mögött tudhattam egy olyan fél-háromnegyed évet, amit kereséssel töltöttem: magamat is kerestem, meg hogy mivel foglalkozzak. A kezdő lökést ez adta, hogy kellett valami megoldás, már a végefelé jártam mindenféle tartalékaimnak.
A bolt már korábban is terv volt, de mivel semmi közöm nem volt a zöldség-gyümölcshöz, sem a boltozáshoz, sem a kereskedelemhez, semmilyen szinten az egészhez, ezt én így nem nagyon akartam. Kifejezetten tartottam, amikor ez az ötlet megfogant. Éreztem, hogy valamit kéne csinálni, és lehet, hogy ez az. De akkor hirtelen fel kéne nőni a feladathoz. De hát végül így is történt, vagyis tulajdonképpen folyamatosan növögetünk fel a feladathoz.
bpy: Minek tanultál eredetileg?
SP: Eredetileg végeztem egy autószerelői szakközépiskolát a kilencedik kerületben, aztán művelődésszervezés szakot a Pécsi Tudományegyetem keretei között, utána végeztem fotóriporteri képzést. Valahol ebbe az irányba is mentem, régen is mindig írtam. Aztán nekiálltam fotózni kíváncsiságból, majd elkezdtem komolyan fotózni.
Amikor elkezdődött ez a zöldség-gyümölcsözés, akkor aránylag vett egy nagy fordulatot az életem és a gondolkodásom. Elkezdtem teljesen más jellegű irányba menni. Elkezdett érdekelni a mezőgazdaság, a növénytermesztés, a növényeken-zöldségeken-gyümölcsökön keresztül maga az élet: hogyan születik, hogyan működik, ki kire és mi mire milyen hatással van.
A termesztésen túl, vagy azt keresztezve pedig elkezdett érdekelni a táplálkozástudomány, a dietetika. Azon kívül, hogy egy növényt hogyan termesztünk, miért termesztjük, és hogyan kell használni. A javastudás, a javas kultúra, a különböző földrészeknek és korszakoknak az étkezési kultúrája, a gyógynövények, a fűszerek.
Főzni, enni, inni. Ezt mindig szerettem. Nagyon régen is. Eszembe jut a sztori, amikor Gelencsér Zsolti osztálytársammal napközis táborban voltunk nyolcadikban. Voltak olyan délutánok, amikor annyira unatkoztunk, hogy bent a tábori nagy bungalóban feküdtünk és azon gondolkodtunk, ki mit főzne. Ő nem volt kövér, én duci gyerek voltam mindig. Engem láthatóan érdekelt a kaja. Beálltam mindig kakaós tejbegríz repetáért a menzán. Imádtunk ilyenekről beszélni, hogy hogyan főznénk, mit csinálnánk, mit tennék rá, milyen íze lenne. Ő mixer lett, én meg biokocsma tulajdonképpen.
bpy: Hogyan alakult ki a helynek a filozófiája a turmixok szintjére emelve?
SP: Nekem rendszeresen jönnek ötleteim olyan témákban, amikhez alapvetőleg az égegyett a világon semmi közöm. A maga módján abnormálisnak tűnő ötleteim vannak. Ha én jót röhög rajta, akkor addig gógyizom, mígnem valamit csinálok. Lehet, hogy csak egy poén, egy jópofa ötlet lesz, amit meg kell írni. De az is lehet, hogy egy üzleti terv, egy boltnak az alapja.
Ez a hely változatlanul úgy fejlődik, szerez magának stílust, hogy egyszerűen ösztönszerűleg arra hagyatkozom, ami engem érdekel, amit jónak látok, tisztának, becsületesnek. Olyannak, ami másoknak az életét gazdagíthatja. Mindegy, hogy milyen szempontból, de egyszerűen ne elvegyen, hanem hozzáadjon. Akár csak egy nüansznyit, és azzal valami jó dolgot csinálva, akár valami nagyon komoly dolgot, ami teljes egészében hiányzik valakinek az életéből, és így hozzáférhet. Ezt értem a koktélokra is, a beszélgetésekre is, amik itt zajlanak, a barátságok szövődésére. Mi itt egy kis lélegző, pulzáló bolt vagyunk, nem egy kereskedelmi egység. Mi komolyan csináljuk, elszántan, de nem morózus komolyan, masszív keretek között.
bpy: Szívből.
SP: Igen. Erőből meg szívből. Nagyon sok meló.
bpy: A koktélok ötlete?
SP: Egy turmixgép reklámot láttam a tévében. Nagyon jópofa, innovatív dolognak tűnt a gép, és én elmentem azonnal, és vettem egyet, hogy hát ez tök poén. És ezzel az első géppel kezdtük már a bolt nyitása után pár nappal a turmixolgatást, nagyon kezdetleges, béna módon.
Jöttek az impulzusok, az ötletek. Én szép lassan rájöttem, hogy ha már zöldség-gyümölcs bolt vagyunk, itt akkora lehetőség van, hogy ne szűkítsük már le a dolgot, hagyjunk teret újnak. Ehhez már el kellett kezdeni tanulni a növényekről, a termesztésről, előjött ez a gasztromumus belőlem. Elkezdtem kotyvasztani.
Jöttek a koktélok, a párosítások, az ötletek. A furcsa kérések, amiknek próbáltam megfelelni. Dolgokat összerakni, amiket az ember így egyből nem rakott volna össze. Vagy ha én mondom, akkor más nem kért volna belőle. Ezeknek az arányosítása, ízesítése, ezzel együttjáróan pedig a tudásanyagnak a feltérképezése. Olyan termékeket kitalálni, hogy az étkezés ne csak egészséges legyen, hanem egyedien izgalmas is. Mert mindkettő szükséges.
folyt. köv.
