mindig rácsodálkozom, amikor az élet megmutatja, hogy minden egy. amikor elkezdtem jógázni, olyan volt, mintha bekapcsolódtam volna az életbe. a valóságba. abba a világba, aminek mindig is a része akartam lenni, de mindig olyan távolinak és megfoghatatlannak éreztem.
bekapcsolódtam, és minden más lett. új színt kapott, új fényeket. máshogy kezdtem kapcsolódni másokhoz is. amikor elkezdtem tanítani, úgy éreztem, ezért vagyok itt. ez a feladatom. és onnan minden olyan egyértelmű volt, olyan tiszta.
jógának lenni ez mind. van elég mocsok a világban. a külsőben is, és néha a belsőben is. a legtöbb, amit tehetünk, ha törekszünk egy tiszta életre. mert minél többet leépítünk abból, ami nem mi vagyunk, amire nincs szükségünk, annál nagyobb a lehetőségünk arra, hogy meghalljuk a szívünk szavát.
erre az útra léptem. és azóta egyre többször terel a tudatalattim olyanokhoz, akik szintén ezt az utat járják. hogy lássam, nem vagyok egyedül. hogy lássam, tényleg minden egy. minden jóga. csak ki így, ki úgy éli meg. mert a jóga szerintem valójában a szív útja.
kezdetektől vonzott a hely. tetszett, ami. vonzott a hangulat, amit magából áraszt. lementünk a szerelmemmel, és kipróbáltuk. say cheez: vegán sajt, kesudióból... hm. egy kis kulináris élmény sose árt. és meglepően felülmúlta minden várakozásunk. fejembe vettem, hogy beszélgetnünk kell. azért is, mert a nemsajt alapból zseni. de vonzott egy gondolat.
szóval lementem. beszélgettünk. és ismét megláttam, hogy minden egy. mert roland pontosan úgy kapcsolódik a világhoz ezzel a kis bolttal, ahogy én a jógával. merci úgy törekszik tisztaságot adni az embereknek, ahogy én tanításkor igyekszem. tökéletes jógában élnek. mosolyogva és egyértelműen léteznek ott, ahol lenniük kell. és adják át az embereknek azt, amit tudnak, amit megtapasztaltak, amit megtanultak. azt élik, amik. semmi felesleges, semmi kamu. minden tisztán az, ami. és minden a lehető legjobb. mert mi lehetne tökéletesebb annál, amit az ember szívből tesz. és mi lehetne finomabb annál, amiben a különleges hozzávaló az, akik készítik.
bpy: Hogyan született a Say Cheez ötlete?
PR: Amikor Mercussal újra találkoztunk ebben az életünkben, megígérte, hogy csinál nekem sajtot. Akkor még a klasszik sajtot, de nem történt meg. Minden évben elmondtam egyszer: hogy de mikor csinálod meg? Akkoriban lett vegán, én rá egy évre. Mindig hoztam haza kesudiót. Kitaláltuk, hogy akkor abból kéne készíteni. De valahogy sosem készült el.
Mikor otthagyta a munkahelyét, szerettünk volna belevágni valamibe. Mercus mondta, hogy legyen gluténmentes vegán palacsintázó. Mondtam, hogy szerintem ne. Egy héten keresztül süssön palacsintát, utána meglátjuk. Pár nap múlva szerinte se volt már olyan jó ötlet. Akkor jött, hogy mostmár tényleg csináljunk sajtot.
bpy: Hogy sikerült?
PR: Először egy vegán verziót készítettünk, az még nem volt az igazi. A fordulópont a huszonegy napos nyersvegán kúra volt. Olyan hat hónappal utána lettünk nyersesek. Akkor tisztult ki, mit kell készítenünk.
Az első nagyon jó lett. Eljöttek hozzánk kedves jóbarátaink Gréta és Ákos, a Great Bistro megálmodói, és a Vegan Love álmodozói, Lillus és Peti. Mondták, hogy ezt kell csinálnunk, ez ilyen egyszerű. Barátoknak készítettünk eleinte. Aztán Lillis és Peti aranyosak voltak: felajánlották, hogy mikor lesz a Vegan Love megnyitója, tegyük ki mi is a sajtjainkat. Nézzük meg, mi a helyzet. Beraktak a mélyvízbe, de mindenkinek nagyon ízlett, aki ott volt. Onnan láttuk, hogy ezt kell csinálni, de az még nem volt meg, hogy hogyan. Lassan jutottunk el ide, hogy egy hónappal ezelőtt megnyissunk.
SM: Eleinte úgy gondoltuk, csak egy kis üzem lesz, majd a biopiacokon eladjuk. De az üzlethelyiséggel jött a lehetőség, hogy itt áruljuk. Akkor miért árulnánk máshol. Így lett üzlet. Nagyon hosszú folyamat volt, augusztusban vettük ki. Egy hónappal ezelőtt sikerült megnyitni. De úgy gondolom, nincsenek véletlenek. Ennek az időnek el kellett telnie, hogy addig is fejlődjünk. Fejben kitaláltuk, mit és hogyan szeretnénk.
bpy: Hogyan találtátok a helyiséget?
SM: Én nagyon gyakran vagyok éhes, szinte mindig. Épp az önkormányzattól kapott címek között keresgéltünk. Aztán megálltunk itt, ez előtt a helyiség előtt, mert mondtam, hogy nagyon éhes vagyok. Valami kis nyers falatot szerettem volna magamhoz venni a NapRa bioboltból. Megálltunk pont előtte, megláttuk, hogy kiadó. Én megrohantam, benéztem, és egy megmagyarázhatatlan izgalom lett úrrá rajtam. Mondtam is, hogy ez az. Még hisztis is lettem, hogy azonnal hívjuk fel. Roli nem akarta, mondván hogy ráérünk. De én mondtam, hogy tuti ez lesz az. Végül felhívtuk, és kiderült, hogy ismerjük a tulajdonost.
PR: A NapRa volt Budapesten az első biobolt, hozzájuk tartozik ez a helyiség. Már két éve üresen állt, nem adták ki senkinek. Vártak, mert tudták, hogy olyannak kell kiadni, aki majd ilyesmit fog csinálni. Azt szeretnék, hogy az egész utca bio utca legyen. Már éveket vártak, hogy megfelelő embernek adhassák ki.
SM: Nekünk kiadták. Érdekes volt, hogy így megéreztem.
bpy: Mennyire lesz felkapott szerintetek a nyersvegán sajt?
SM: Egyre több ember kezd a vegánságba, akár nyersvegánságba. De mi nem ezért választottuk. Nem volt benne ilyen tudatosság, mint ahogy sokan hiszik, hogy erre a hullámra ültünk rá. Igazából csak szerettünk volna egy helyet, ahol mi is tudunk enni. Nekünk az ételkészítés a szenvedélyünk, és szerettük volna megteremteni magunknak ezt a világot. Nem is anyagi megfontolás volt az első. Folyamatosan a recepteket bújtam, kísérleteztem. Azt mondják, amerre visz a 'drive'-od, arra van az utad. Azt gondoltam, ha ez igaz, akkor nekünk biztos ez az.
PR: Sokan jönnek olyanok, akik nem vegánok. Ez olyan érdekes. Vannak olyanok is, akik megcsinálnak négy nyersvegán kúrát egy évben, de nem lesznek azok. Azért ez nem olyan, hogy egyik napról a másikra nap az vagyok. Ez szép lassan fonódik be az életbe. Mert az ember megérzi idővel a hatását.
Nekünk a nyersvegánság ezt az ajándékot hozta: ezt az ötletet. Valahol kitisztul tőle az ember. Minden letisztul. És ezt is meg mertük lépni.
bpy: Ez szerintetek mennyire divat vagy inkább életmód, vallás/filozófia?
SM: A vegánságnál érzem a nem elfogadást. Harcosok, egymással is, egymás között is. Nemhogy a húsevőkkel. Én azt gondolom: elfogadás. Ezt így nem lehet. Nem lehet mindenki vegán, nem egyik pillanatról a másikra. Ettől ellenszenves a vegánság számomra. Nem mindenkinek van ezzel dolga.
PR: De szerintem tartós lesz. Most pont a fenntarthatóság a divat. A médiának és a nagy cégeknek is menni kell utána. Ez most tisztulást hoz. Az ember felébred, és utána nem lehet akármit eladni neki.
bpy: Mi az üzenet, amit igyekeztek átadni az embereknek?
PR: Én azt szeretem, amikor bejönnek, és tudunk beszélgetni. Valami nekik is átmegy, valami nekem is átjön. Nekem ez a hely ez, ezt jelenti: beszélünk, kapcsolódom az emberekhez.
SM: Nekem az jut eszembe: tiszta ételek. Ez nagyon fontos. Hogy egészséges és tiszta ételeket tudjunk adni. Hogy kézműves, mi csináljuk. Bio alapanyagokat használunk mindenből. Olyat szeretek, sőt olyat tudok csak odaadni másnak, amit én is megennék. Mi így eszünk, úgy készítjük el az ételeket, mint a sajátunkat. Szerintem ez jön át, amikor megesznek nálunk bármit.
Megmutatjuk, hogy nyers, tiszta ételekből is lehet nagyon finomakat készíteni. Hogy az egészséges, élő ételek is nagyon finomak tudnak lenni. Ez az étel tisztít. Tisztább gondolkodást hozott nekünk is. Sokkal több energiánk van, nyugodtabbak vagyunk. Nem mondjuk, hogy soha többet nem fogunk főtt ételt enni, nem akarjuk magunkat skatulyákba tenni. De most ez így jó. Nem csak ideálltunk, mert ez divatos. Hanem ezt képviseljük. Fontos, hogy hiteles legyen az ember.
bpy: A boltban magában is fontos szempont volt a tisztaság, a környezettudatosság?
SM: Igen. Újrahasznosíthatóak a csomagolások. Arra törekszünk, hogy minél kevesebb hulladékot gyártsunk. Értékelik nagyon. Még a pohár is kukoricából van. A tiszta étel, a tiszta élet ezt hozza. Még az ilyen apróságokat is átjárja.
bpy: Az ízesítések hogyan születnek?
SM: Szerintem kapjuk föntről az intuíciót. Mert a datolyás sajt is úgy teremtődött, hogy kérdezgettem, mit tegyek bele, Roli meg egyszer csak megszólalt: tegyél bele datolyát. Mondtam, hogy ne vicceljen. De működik.
PR: Meg máshonnan is szoktunk inspirálódni. Régen én nem fogadtam el az ilyet, azt éreztem, lopás. Mindig azt mondtam, hogy csak is olyat akarok kitalálni, ami tőlem jön. De azóta már azért elfogadom. Mostmár látom, hogy semmi sem csak belőlünk jön.
bpy: Mik vannak még tervbe véve?
SM: Vannak ötleteink. Szeretnénk készíteni szendvicseket, wrapeket, többféle édességet, talán majd salátákat is. Meg más magvakból sajtokat: mandulából is, illetve dióból pástétomot. Aztán megyünk majd nyáron fesztiválokra, a következő Vegan Sunday Marketen például már ott leszünk.
Még meglátjuk, hogy fogjuk bírni. Mindenképp szeretnénk ketten csinálni. Mindent így nem is biztos, hogy be tudunk vállalni. Szeretnénk, kicsiben maradni, kézművesként. És hogy emellett magunkra is jusson idő. Hogy ne égessük ki magunkat teljesen.
bpy: De most jó helyen vagytok?
SM: Még soha nem dolgozunk ennyit. De még soha nem is éreztük ennyire jól magunkat. Úgyhogy csodálatos. Nem is számítottam erre, hogy ennyire jó lesz.
PR: Erről hall az ember, meg mondják. Hogy milyen, ha a helyeden vagy. De nem hiszed el, nem is lehet elmondani. Akkor tudod, ha ott vagy. Ha megvan. Az ember sokkal többet dolgozik, de nem érzi egy szempontból. Mert megtalálta magát.
