a puszta figyem a meditáció alapja: ítéletek nélkül figyelni a dolgokat a maguk meztelen valóságában, majd mindennemű sallang nélkül tudatosítani őket. ugyanis az így figyelt dolgok új értelmet nyernek. mert hagyod, hogy amit megfigyelsz, magáért beszéljen. nem ítélkezel fölötte még azelőtt, hogy ő maga megszólalhatna. ezáltal rengeteg dolgot megtanulhatsz magadról. képes leszel minden berögzült idegpályát, minden berögzült gondolatmenetet felülírni.
a puszta figyelem egy részről passzív folyamat: mert ugye mégis csak figyelsz. más részről azonban ez a legizgalmasabb játék, ami az önmegismerés útján vezet. kísérletezés, próbálgatás, újratapasztalás, rácsodálkozás, megismerés és elengedés. mintha újraírnád a programkódod. kizökkented magad a megszokottból, a robotikusból, a zombi üzemmódból.
önmagunktól elvonatkoztatva látni dolgokat egészen más tudást ad a világról. a puszta figyelem teret teremt magadban. teret önmagadnak. hogy ne a megszokott szűrőkön keresztül lásd magad és az univerzumod. hogy ne a megszokott dobozokba pakold magad és a téged érő behatásokat. hanem az lehess, aki vagy. puszta és őszinte létezésedben.
a hétköznapok pillanatai mind tárgyává válhatnak a meditációdnak. az élet maga lesz a gyakorlatod: ahogy fogat mosol, unatkozol a metrón, szendvicset eszel, bekötöd a cipőd, sorozatot nézel… minden pillanat. mind egy érték. mert meditáció: mert figyeled, mert megérted, mert tudatosítod.
ez a buddhista meditáció legalapvetőbb szintje. nincs mesterséges környezet. nincs kényelmes körülmény. nincs kifogás. bárhol, bármikor. mindig és örökké. ítéletek nélküli puszta figyelem: kezdd el látni a valóságot.
