van egy ősi történet egy hindu lányról, aki az úr krisnával akart találkozni.
soha másra nem vágyott. így fogta magát, és az erdőbe vonult. leült, meditálni kezdett. behunyta a szemét. és imákat mormolt. hogy talán az úr krisna a lemondása hatására majd megjelenik neki.
pár hónappal később az úr krisna egészen véletlenül arra az erdei ösvényre tévedt, ahol a lány szigorú gyakorlatát végezte. mikor meglátta, odament hozzá és megkocogtatta a vállát. de a lány anélkül, hogy kinyitotta volna a szemét, elzavarta, mondván: egy szuperfontos céllal meditál éppen.
nem kell ráfeszülni. nem kell tudni. nem most, nem azonnal. nem kell visszatartott levegővel belemerevedni. nem kell túlélni.
élni kell. lélegezni, belepihenni. élvezni. és néha megállni. mert van, hogy amit annyira akarunk, már a vállunkon kocogtat. csak ki kell nyitni a szemünk.
