itt az ideje egyet lépni felfelé. a múla bandha után a kövi az uddijána bandha: a középső, úgynevezett gyomor zár. nevéből adódóan hihetetlen módon a gyomor területén jön létre. és szintén az energiák felfelé szippantásáról van szó - az uddijána ugyanis felszállást jelent. alapvetőleg úgy néz ki, hogy a rekeszizmot felfelé emelve, a belső szerveket pedig a gerincre simítva: felfelé/befelé szippantódik a teljes hasi terület. hogy ez hogyan néz ki az életben? hát pont úgy, mintha kikanalazná valaki a hasadat…
nem hangzik valami jól, mi? pedig tökre megéri gyakorolni… ugyanis ennek az energiazárnak a segítségével felfelé lehet irányítani a pránát a szusumná nádin. állítólag ha valaki rendszeresen gyakorolja, általa ismét megfiatalodik. (mondjuk nem tudom, ez azt jelenti-e, hogy ha most elkezdem, akkor sosem öregszem meg…? meglássuk…)
lényeg a lényeg: hogyan köll ezt az egészet végrehajtani…
de: pár alapvető fontosságú infó, még mielőtt nekilendülnél.
egy: érdemes üres gyomorral/belekkel végezni. azért mondom, hogy érdemes, és nem azt, hogy kell/lehet, mert teli gyomorral/belekkel is lehet, csak baromi rossz érzés lesz. szerintem senki sem szeretné a teli kis pocikáját felpréselni a gerincére meg a mellkasába. de hát ugye ki vagyok én, hogy megmondjam… szóval javallott üresen nekiállni.
kettő: csak és kizárólag teljes kilégzés utáni, friss belégzés előtti légzésszünetben szabad létrehozni. ezt iyengar írja, mivel állítólag ha a másik légzésszünetben vesszük fel (levegővel teli tüdővel), az megterheli a szívet és a rekeszizmot, és kidüllednének tőle a szemek… ez meg hát undi.
három: természetesen többféle testhelyzet is megfelel a kivitelezéshez. lehet állva, kissé rogyasztott térdekkel, a combon megtámasztva is pölö. sokan ezt szeretik. ha valaki így gyakorolná, legyen. én jobban preferálom az ülő helyzetben végzett gyomor zárat: egészen konkrétan a vírászanát, a hőspózt, magyarul a szimpla sarokülést. így most ezt írom le…
akkor hát, térjünk a lényegre. az uddijána bandha…
első lépés: a testhelyzet…
tehát: helyezkedj el kényelmes sarokülésben. előnyös ilyenkor kissé szétnyitni a térdeket, nagyjából csípőszélesen, így könnyebb lesz majd előrehajolni. tenyerek a comb közepén, ujjak befelé, könyökök kifelé néznek.
második lépés: a légzés és az előrehajlás…
egy mély belégzés után lassan lélegezz ki minden levegőt. ehhez egy hatalmas segítség, ha a könyököket kifelé hajlítva előrehajolsz: mellkas és fej a két térd közé kerül, a hát kissé domborít. így ki tudod préselni az összes maradék levegőt is a tüdődből.
harmadik lépés: a felemelkedés és az uddijána bandha…
ebből következik a következő, amúgy halál logikus mozdulat: a felemelkedés. emelkedj fel úgy, hogy bármennyire is szeretnél, ne lélegezz be közben. helyette szippantsd fel a hasfalat: rekeszizom felfelé húzódik, a gyomor és a többi belső szerv pedig hátrafelé/felfelé. olyan, mint ha fel akarnád szívni a gyomrod a mellkasodba. létrejön egy vákuum. (mondom, olyan oldalról, mintha kikanalaznák a belsődet…)
innentől kezdve már csak fenn kell tartani a gyomor zárat. vagyis addig nem veszel levegőt, amíg jól esik ez az állapot. nem olyan rossz amúgy, inkább furi. én pölö imádom. de mint minden zárnál, ennél is szuperfontos, hogy csak addig tartsd, amíg nem lesz kellemetlen.
viszont nagyon fontos: ha már úgy döntöttél, visszapakolnád a dolgaid a helyükre, ne vegyél levegőt. legalább is először ne. első lépésként engedd el a zárat: vagyis lazítsd lefelé a hasfalad, emeld meg a fejed, és utána, csakis utána lélegezz be egyet.
pránájáma gyakorlásba építve a legjobb gyakorolni, de ha csak úgy kipróbálnád, azt is lehet persze. mivel fokozza az emésztés tüzét, a méregtelenítést és az emésztést, javallatos reggeli gyakorlás után, üres gyomorral/belekkel próbálgatni. megéri… tudjuk, örök fiatalság.
