meditálni nehéz dolog. a legtöbb technikával nekem az a problémám, hogy többnyire fogod magad, és beteszed egy totál életidegen környezetbe, egy steril szituációba: üres szoba, csönd, félhomály, behunyt szemmel ülsz, senki nem zavar… és ez gyakran fordul elő a nap maradék huszonháromésfél órájában. nemdebár.

persze ez is része a folyamatnak, ezt nem vitatom. de köbö csak annyira, mint az ászanázás az egész jógának. a jéghegy csúcsa… és amúgy klassz, ha az ember tud így meditálni. de ahogy maga a buddha is mondja: a meditáció nem egy aktív cselekvés. a meditáció egy passzív állapot. egy olyan állapot, ami az egész életed minden pillanatát lefedi.

ahogy én szoktam mondani: van az életed. ebből pár rövid pillanat, perc, jobb esetben nap az, ami kiemelkedik. amiért úgy érzed, megérte felkelni. a többi ballasztanyag. egyfelől fölösleges téridő kitöltés, ami ezeket a fontos pontokat összeköti, de mást nem ad.

ha azonban az ember megtanulja az élete minden pillanatát meditációvá tenni, akkor a ballasztanyag eltűnik. és minden pillanata az életednek értékkel fog bírni. persze azért még lesznek pillanatok, amik többet adnak, amikből többet tanulsz. meg lesznek olyanok is, amikből kevesebbet. de a tengerpart is sok kismillió homokszemből áll. meg néhány kavicsból. és pont ettől szép.

a szatipatthána szutta a buddha tanításainak szíve. egy elég tömör technikai leírása annak, hogyan kell a szerzeteseknek meditálni, lépésről lépésre, a kezdettől a megvilágosodásig. mint minden ősrégi szent szöveg, ez sem viszi túlzásba a magyarázkodást. csináld ezt, csináld azt, és voálá, meg is világosodtál… de a kommentárokat is hozzáolvasva már közelebb lehet kerülni a gyakorlathoz. mert ugye mit sem ér minden elmélet, ha az ember nem kezdi el gyakorolni.

a meditáció szíve ezt tanítja meg: hogyan váljon életed minden pillanata meditációvá. hogyan váljon - és bár nem szeretem ezt a szót, de mégis - spirituálissá.

ez nem csak azért fontos, hogy valaki, mint egy darab egész egyén, fejlődni tudjon. mert ugye az önmegismerés útja nem mellőzhető folyamat, ha valaki nem akar zombiként képernyővédő üzemmódban leélni egy életet. ez a másokkal való kapcsolatainkat is meghatározza: a vasárnapi szerelmek nemsokat érnek, ha csak vasárnapokon működnek, a hét többi napján meg kanálba fojtanád a másikat. egy kapcsolat is csak akkor tud működni, ha a ballaszthétköznapok helyett minden pillanatotok együtt jó. még azok a pillanatok is jók, amik nem. mert legalább együtt vagytok benne. és akkor minden, ami ezen felül van, már csak extra. egyfajta ajándék.

a szattipatthána szutta ezt mutatja meg. hogyan élj úgy, hogy minden perc számítson. ennek pedig egyetlen kulcsa van: a tudatosság.