kilégzés. finom nyújtózás a tenyerem középpontjától a legalsó csigolyámig. finom nyújtózás a sarkamtól az ülőgumómig. a hasfalam puhán besüpped. a koponyám lóg, a nyakam teljesen ellazul. félig behunyom a szemem, erőlködés nélkül pillantok csak a köldökömre. és belégzés.

belesüppesztem a tenyerem a talajba. mintha el tudnám tolni magamtól a világot, miközben pontosan ugyanannyira tapasztanám is magamhoz egyszerre. belesüppesztem a talpam a talajba, mintha abba a megfoghatatlan pillanatba feszíteném magam, ami elrugaszkodáskor a besüppedés és az elemelkedés tökéletes középpontja. egyszerre engedem magam lefelé és emelkedem, lélegzem magam fölfelé. bele a talajba, és föl a magasba.

egyensúly. fenn és lenn között. fej a szív alatt, szív az elme felett. kettészakadás. belégzés és kilégzés. mind egyszerre. kettősség és egység. a pillanat, amikor egyensúlyba kerülök magammal. az összes én egyszerre lélegzik: aki reggel felkel, aki fogat mos, aki ölel, aki eszik, aki gépel, aki metrózik, aki táncol, aki kiabál, aki nevet, aki olvas, aki gondolkodik, aki elfelejt, aki gyakorol, aki hátraugrik, aki fáj, aki átlélegez, aki lélegzik... mind egyszerre létezik. és ekkor megáll az idő. és elfelejtem, hányadik légzésnél tartok. mert csak lélegzem. létezem. minden nélkül. önmagamban.

#szeretjük, mert

• erősíti a tenyeret, a kar izmait
• erősíti a törzs izmait
• nyújtja a gerincet
• erősíti az elülső combizmokat
• nyújtja a hátulsó combizmokat, a vádlit és a bokát

#hogyan

a tenyereim a talajba simítom úgy, hogy ne legyen alatta buborék. lenn van minden ujjperc, ujjpárna, a tenyértő is. a mutató/középső ujjam néz előrefelé. a könyökhajlatom befelé fordítom, hogy egymás felé nézzenek. a vállam messze nyújtóztatom a fülemtől, a lapockáim szélesen. a tenyerem közepétől nyújtózom erősen és hosszan fölfelé.

a fejem lóg lefelé, nincs benne semmilyen feszülés. tekintetem a köldököm felé vezetem. és egészen a nyakam tövétől nyújtózóm felfelé a gerincemmel a farokcsontig. a vállam laza, a bordáim finoman behúzom, a hasam engedem puhán beesni.

a talpam is belesüppesztem a talajba. a külső talpélem párhuzamos, a talpaim csípőszélesen. a belső bokám igyekszem húzni finoman felfelé. a lábam nyújtva, de figyelek, hogy ne feszüljön a térdhajlatom. saroktól szintén farokcsontig nyújtózom felfelé.

így egy egészen érdekes energia keletkezik az ellentétes irányokból: tenyerem és talpam süpped, miközben mindkettő irányból ellentétesen, egymást keresztező irányba nyújtózom felfelé.

egy kicsit közelebb lépek a talpaimmal az oldalról nézve egyenlő oldalú háromszögnél, addig, hogy kényelmesen leérjen a talpam, feszülés nélkül. ez egy pihenő póz. itt csak lélegzem és nyújtózom. semmi több.

#fontos

ha nem ér le a talp, érdemes eleinte kicsit hajlítva a térdet a derék nyújtására fókuszálni. idővel úgyis le fog...