tegyük fel. mi lenne, ha menne. ha egyből tudnád, elérnéd, élveznéd... szeretnéd. ha egyből tökéletes lenne. mit tanulnál belőle?
szerintem ne legyen tökéletes. mert a tökéletes üres. ha soha nem esel ki, nem esel szét, ha egyből eléred, nincs miből tanulnod. a tökéletes csak van. onnan nincs tovább, nincs semerre.
nem tökéletesnek kell lenni. hanem olyannak, amilyen vagy. amilyen éppen lenni tudsz. mert az valódi. az egy pont, ahonnan lehet menni tovább, amerre csak tartani szeretnél.
- nyitja a mellkast és a vállövet
- nyújtja a test elülső izmait
- erősíti a derekat és a farizmokat
- javítja az egyensúlyt
#hogyan
a behajlított lábam szárát és lábfejét lefektetem a talajra. a combom merőlegesen tartom, a combizmaim, farizmaim aktívak, a csípőm puhán tolom előrefelé, hogy a combom ne kezdjen hátrafelé dőlni. a nyújtott lábam talpát szorítom a talajra csípőszélességben. a térdem nyújtva tartom, a combom felső izmait feszítem.
a derekam nyújtóztatom, hogy a csigolyák ne tolódjanak össze. a hasam nem szippantom különösebben befelé, de nem is lógatom. annyira igyekszem csak tartani, hogy a derekam ne fájdulhasson meg. egészen mélyről nyitom a mellkasom, szegycsonttal nyújtózom felfelé. a nyújtott lábam oldalán lévő kezemmel a behajlított lábam sarkába kapaszkodom. a másik karommal nyújtózom, engedem lógni a fülem mellé, amennyire csak megy a felkarom hátrafele-lefele.
a nyakam lazán engedem hátrafelé, lógatom a fejem kényelmesen.
#fontos
a feszes comb és farizom nagyon fontos, mert az védi a derekat. a fejet nem muszáj lógatni, ha kényelmetlen, a tarkó legyen hosszú, a nyak a gerinc folytatása, a tekintet fölfelé néz. ha az egyensúly nehezen van meg, a lábak távolsága lehet szélesebb a csípőszélesnél.
