szenvedés van.

minden nap meghalsz kicsit. tudattalanul fekszel, és várod, hogy tested fáradtságát utólérje a reggel.

más napokon jobban meghalsz. vagy csak többször. mert feltörik egy érzés, egy emlék, egy gondolat, egy vágy… majd meghal, vagy épp te ölöd meg.

egyes napokon meg teljesen meghalsz. megszűnik a világod, összedől, nem létezik többé. te pedig kezdhetsz mindent elölről.

rádöbbensz, valójában minden döntésed kishalál. mert mindig lehetne más. amíg nem döntesz, addig minden végtelenség, minden lehetőség.

de a döntés, az felelősség. úgyhogy biztosra mész, kicsiket lépsz. vagy olyan irányba mész, amerre az eszed visz. vagy szimplán nem döntesz, csak állsz.

félsz, hogy mi lesz, ha… ha sosem leszel boldog.

elkezded keresni. és talán meg is találod. talán nem… talán megtalálod, de már fel sem ismered, nem látod meg. vagy csak elveszíted, mert rémisztő, hogy megvan, és eltolod magadtól. könnyebb volt, amíg nem voltál az, amíg lehetett szenvedni. azt már megszoktad.

és remélhetőleg történik valami. semmi különös. épp csak annyi, hogy kinyisd a szemed. és elkezdj látni.

és most még inkább keresel. sokkal tudatosabban, és sokkal görcsösebben… hogy majd most nem rontod el, nem veszíted el. most nem szúrod el.

de még mindig ott a ragaszkodás. ott a szamszára…

minden megtörténik újra, elölről. minden megy a kitaposott úton, körbe és körbe.

vagy talán nem, talán kiléptél a körből, és a nirvána felé haladsz.

csak nem veszed észre, az is csak egy újabb kör. egy újabb ösvény, egy újabb út, amit kitaposhatsz.

mert a világ egység.

tökéles egysége szamszárának és nirvánának. belégzésnek és kilégzésnek. befogadásnak és elengedésnek. lehetőségnek és döntésnek. mindennek és semminek.

és szenvedés van.

de boldogság is.

tőled függ, melyiket látod meg. de…

a szenvedés ragaszkodás. ami táplálja az ént. ami feltölt, ami eltölt, ami eltelít, ami itt tart. de a boldogság is az. ugyanolyan ragaszkodás…

nem az az életed célja, hogy ne szenvedj többé. és nem is az, hogy boldog légy…

hanem hogy megtanulj szeretni. megtanuld szeretni. mind a kettőt, a teljes egységet. mert a szeretet az egyetlen, ami minden felett áll. ami feletted áll. ami nem te vagy. ami belőled árad… ha épp tudod, hogy nyílj meg. ha tudod, hogyan nyisd ki a szíved, a szemed… a lelked. ha tudod, hogyan járj a szív útján.

nincs ebben semmi giccs. a szeretetben nincs semmi romantikus.

szeretni minden kiszakadó mellkast, minden meghasadt szívet, minden égő sebet. szeretni minden nevetést, minden lángoló szerelmet, minden örömet. temetés közben mosolyogni. nevetés közben sírni. szakítani szerelmesen. elengedni, akit a szívedbe zártál. vagy épp befogadni…

szeretni. nehéz. de ez az egyetlen, ami nem ragaszkodás. ami nem köt meg. ami nem láncol le. mert az igaziigazi szeretet szabadság.

és mindenki erre vágyik igazából.

szabadságra.

ülj le. hunyd be a szemed. zárd ki a világot, engedd el a benned kavargó dolgokat. és figyeld a légzésed.

belégzés… a minden. a lehetőség, a létezés, a kezdet. a befogadás.

kilégzés… a semmi. a döntés, az elmúlás, a vég. az elengedés.

nem ez a megvilágosodás.

ez csak az egység.

a megvilágosodás, ha már egyikhez sem ragaszkodsz…