pötyögsz. szötyizel. lájkolgatsz. posztolsz. csetelgetsz...

közben meg ott a kérdés. egy megfoghatatlan. motoszkál hátul, a szemgolyód mögötti térben. vagy a mellkasodban. néha meg zsibbasztja az ujjaid begyét.

idegesít. csöndesen tolja hátulról az agyad. pofátlanul belelóbálja a lábát a nagy feketeségbe. a tudattalanba. és kacag. te meg csak ülsz, és nem érted. azt hiszed, valami baj van veled. hogy beteg vagy. a kérdés meg csak csendben ül, a szemed mögötti üregben. és várja, hogy elárasszon.

te meg görcsösen szerkesztgeted az életed. képek, amiken az vagy, akinek látszani akarsz. posztok, amik olyannak mutatnak, amilyennek látszani szeretnél. ismerősök, akiktől úgy érzed majd, nem vagy egyedül. hogy nem vagy magányos, hogy nem vagy kívülálló. tettek, amiket azért teszel, hogy megoszthasd. érzések, amiket azért játszol meg, hogy megmutathasd.

megvágod az életed, ráteszel egy szűrőt, és mutogatod. hátha egyszer tényleg az leszel.

és közben magányos vagy. és egyedül. az a rohadék meg nyom, onnan hátulról, a szemed mögül.

aztán eljön egy pont. ahonnan nincs tovább. amikor nincs az a cucc, ami el tudná fedni. se vágás, se szűrők, se barátok, se alkohol vagy drogok vagy smink vagy üveg nutella vagy bármi...

és akkor engedsz. engeded a kérdésnek, hogy rákússzon a szemhéjadra belülről, a szemed mögül. és akkor meglátod. behunyt szemmel látod, hogy minden csak illúzió.

félsz. hogy mi lesz, ha kinyitod a szemed. ha nem vágsz a képen. ha nem teszel szűrőt a gondolatokra. vagy az érzésekre. ha egyszer úgy nézel magadra, hogy azt látod majd. aki vagy.

de talán elég bátor vagy. vagy elég kimerült.

és elkezded keresni a választ. arra a megfoghatatlanra.

hogy ki vagyok én. meg hogy minek vagyok én. meg hogy én...

ha elkezded, nincs visszaút. kinyitod a szemed, és a kérdés nem illan el a szemhéjaddal együtt. erősebb lesz. egyre fényesebben világít majd minden, ami nem illik oda. ami mű. ami hazugság, kamu, illúzió...

és akkor a megszerkesztett magányosság valódivá válik. tényleg egyedül maradsz. mert az a sok mű viszont mind elillan. szalad majd gyorsan, messze tőled. taszít el, mert te igazi kezdesz lenni. és az veszélyes.

és akkor borzasztó lesz. egy kicsit.

mert meg kell tisztulnod. látni, amit levágtál. levágni, ami nem kell. látni úgy, ahogy van. elengedni azt, ami kamu.

de utána kezdhetsz mindent. az elejétől. csak mostmár nem kell majd a tömeg, a neon meg az érintőképernyő.

akkor már szívdobogás kell. belégzés. üvöltés. érintés. sírás. nevetés. elveszni, szaladni, ölelni, félni, remegni. szeretni. akkor már élni akarsz. és élni fogsz. és látni. szabadon.