minden gyakorlás lehetőség. egy térből és időből kiszakadt létezés önmagában. létezés önmagamban. lehetőség, hogy szembenézzek magammal. hogy gyakorlásról gyakorlásra átalakíthassam a terem.

mert átalakítom. egy kilégzéssel néha apró gömbbé sűrítem, egy belégzéssel meg univerzummá tágítom. kinyújtom, eltolom, elcsavarom, beleengedem... aztán fejjel lefelé fordítom. a legmagasabb pontom süppesztem a lefelébe. a legalsó pontom nyújtom a fölfelébe.

majd mikor már minden más, minden nem megszokott, minden ellene megy a természetes rendnek, akkor kicsavarom a terem. kicsavarom önmagam, akár egy vizes rongyot. hogy a gyakorlás végével savászanából kiterítve tisztábban és könnyebben kelhessek fel. hogy kissé önmagam lehessek. megint. mindig.

#szeretjük, mert

• erősíti a kart
• erősíti a törzs izmait
• erősíti a lábakat
• nyújtja a láb izmait
• felfrissíti az idegrendszert
• rugalmassá teszi a gerincet
• javítja az egyensúlyt

#hogyan

az ujjaim összekulcsolom. az alul lévő kisujjam belesimítom a tenyerembe, így nem trancsírozódik össze. a könyökeim vállszélesen tartom. nagyjából a fejem lapos része van a tenyerembe simítva, a fejtetőm pedig a talajon. a nyakam egyenes, a csigolyák nem torlódnak vagy törnek meg. a tarkóm hosszan tartom. a vállam erősen tolom el a fülemtől, hogy minél hosszabb lehessen a nyakam, és a testem főleg a karom tarthassa. farokcsontig nyújtózom fölfelé. a bordáim húzom befelé.

mindkét lábammal erősen nyújtózom ellentétes irányba, és kissé a talaj felé. a törzsem csavarom, amit akkor tudok csak elmélyíteni, ha mindkét lábam erősen nyújtva, minden izmot tartva tolom elfelé és lefelé magamtól. a vállövem viszont igyekszem megtartani, hogy az ne forduljon már utánuk.

#fontos

a váll ne essen le a fülhöz, mert úgy megterheli a tartás a nyakat, a gerincet. amíg bizonytalan a póz, érdemes falnál gyakorolni.