szeretem a szombatot. kényelmes reggel, együtt. de ma egyedül vagyok itthon. csak kucorgom a takaró alatt, és hiányolom a szerelmem. alig indult el, de már jöhetne haza... nélküle olyan értelmetlennek tudnak tűnni dolgok, amiket imádok csinálni.

mint ez a fehér szombat reggel. csendesen hull az ég, pelyhekbe borul a város. minden nyugodt, tiszta és érintetlen. ropog a hó, ropog a hideg. tökéletes szombat. én meg reggelizni is elfelejtettem. pedig reggeli nélkül nem létezem. hangosan kordul a gyomrom. átszalad rajtam a gondolat, hogy egyek egy falatot gyorsan. de nem teszem. mert a reggeleknek meg kell adni a módját. ritkán van idő kényelmesen finomat, táplálót és szépet is enni.

úgyhogy pokrócba bugyolálom magam. és szép lassan nekiállok a zabkásámnak. reggelit készíteni nekem meditáció. kisimul a tudatom, elcsendesednek a gondolataim. csak figyelem, ahogy az étel megteremti önmagát. nem gondolom túl a dolgot. illatok, színek. minden adja magát, minden egyértelmű. elkészítem a gyönyörű kékkel festett tálamba. az óceánra emlékeztet. majd visszakucorodom a mesém elé, és hibernálom magam, míg haza nem ér...

{banános-mandulás zabkása}

előkészületek: 1 perc
elkészítési idő: 10 perc

#mit

öt nagy evőkanál nagyszemű zab

köbö három deciliter rizstej

egy nagy banán

egy evőkanál szeletelt mandula

egy evőkanál puffasztott quinoa

egy teáskanál chiamag

egy mokkáskanál vaníliapor

#hogyan

szeretem a zabot kissé megpirítani, mielőtt megfőzöm. ettől szuper, engem tejberizsre emlékeztető, diósabb íze lesz. egy száraz lábasban kis lángon picit lepirítom, csak épphogy átforrósodjon, és ekkor öntöm rá a rizstejet. azzal addig főzöm tovább folyamatosan kevergetve, míg szépen meg nem puhul és össze nem áll.

a banán felét felkarikázva összefőzöm a kásával, majd tányérba öntöm. a banán másik felét a tetejére rendezem, szépen egymás mellé.

középen végigszórom a pufiquinoával, majd a másik felére szórom a mandulát. a chia a banánra kerül, mert arra szuperül rátapad, a vanília pedig a mandulás részre.