a második alkalom viccesen indult…

mert göthősen mysore-ozni önmagában egy élmény. mondjuk legalább nem kell külön szűkíteni a járatokat, magától is tenger hangja van a légzésemnek…

a múltkori alkalom után a legtöbb ászana elkezdett új értelmet nyerni. máshová került a fókusz, meg néhány testrész is. teljesen olyan élmény így gyakorolni, mintha most csinálnám életemben először. bár mondják, hogy minden alakalom legyen olyan, mintha az lenne egyben az első és az utolsó. most azt hiszem, elkezdtem megérteni, mire is gondolnak valójában…

mysore után felhívtam a szerelmem egy rövid szeretlekre… kérdezi milyen volt. mondom nyeh. nyeh??? az… szóval van még mit alakítani. de hál istennek, ez most valahogy csak inspirál, nem a kedvem veszi el.

az álló ászanák kivesézése jó móka volt. ez egy nagyon más vonal, mint ahonnan én jövök. izgalmas máshogy nekiállni valaminek, amit a tested már tízezerszer megcsinált, máshogy. komolyan érzem, ahogy épülnek az új idegpályák hozzá bennem. na nem mondom, hogy mindent értek, vagy adott esetben, hogy mindennel egyetértek… de az egyszerűség, az egyszerűségre törekvés, a letisztult, egy szempontból kényelmes gyakorlás egy annyira új és felszabadító élmény nekem, hogy szavakba nem tudom önteni…

olyan ez, mint picasso egyvonalasai. ahhoz, hogy rajzolhasson egy egyvonalas tacskót, kijárta az iskolákat, meg megfestett ezt-azt. és talán éppen ezért, vagy pont ettől olyan zseniális a tacskó… valahogy ilyen nekem ez. kell az a nagy rakat tudás meg anatómia, hogy most az egész ennyire szép és egyszerű és letisztult lehessen.

egy banán és egy marok mandula után folytattuk is. a bandha és a megfelelő légzés volt a téma. hát mondanám, hogy nem… de mégis: hiába minden eddigi tapasztalat. az egész kezd új értelmet nyerni. a bandhákra felfűzött gyakorlás akkora megvilágosodás volt, hogy el sem hittem. ez most nem ömlengés, kritikus lány vagyok én, végül is erre neveltek a bölcsészkaron. de nincs mit tenni: mint múltkor is mondtam… van olyan, hogy valamit tudsz, de valahogy mégsem érted. ilyen nekem a bandha. értem én, meg gyakorlom is. és néha nagyon elkapom a fonalat. de most valahogy sokkal jobban, vagy talán inkább kézzelfoghatóbban (ha lehet egy bandha kézzelfogható…) sikerült megérezni, milyen az, amikor a bandha és a légzés viszi a tested, nem te…

szóval szuper volt.