ki vagyok.

mostanában sokat zakatol bennem. nem kérdés... annál sokkal bonyolultabb az agyam. inkább kísérlet. játék. ki vagyok. most. ebben a pillanatban. van szerep, arc, hangulat, alterego, ego... akármi, amibe beburkolom önmagam?

nemrég néztük a kung fu panda hármat. aminek a nagy igazsága, hogy csak akkor válhatsz a csí mesterévé, ha tudod, ki vagy. mindenki mással azonosítja önmagát. máshová helyezi a gócpontot, ahonnan kiindul, és ahová visszatér. a középpontot, amiből nem lehet kibillenteni. és amit talán lehetetlen felülírni.

nekem ez a pont háborúk árán lett meg. zokogás, nevetés, elveszés, szétesés, felülírás, meggondolás, üvöltés, ellentmondás, befogadás, elengedés. minden. aztán meglett. és azóta is megvan. nevezhetném bárminek. semmivé váló tudatnak. örök léleknek. de szerintem az egyszerűen csak én vagyok. aki mindig is voltam, aki mindig is leszek. mindegy, épp mibe bugyolálom.

de már nem bugyolálom semmibe. mert mindig az vagyok. az akarok lenni. azt akarom mutatni. legfeljebb mindenki mást lát meg benne. mindenki más mennyire fér bele. mert ez a pont tökéletesen végtelen és dimenziók nélküli. így minden lehet, minden lehetek. mégis mindig az a pont maradok.

szóval vacogok a pontommal együtt a bartókon. mert még hideg van. én meg hamarabb érkezem, mint mindig. épp megesznek a gondolatok, amikor egy hatalmas mosoly fogad a szomszéd boltból kilépve. sugár bertalan. aki nekem mindig is jóga volt. semmi más. máshonnan jött. más mindent élt át. mégis az út, amin megtalálta az ő pontját, az egy az én utammal. ahogy mondani szoktam, minden út jóga. speciel az övé ténylegtényleg az. de most nem ez a lényeg. hanem hogy nincs több szerep. nincs arc, hangulat, alterego, ego. csak ő van. meg a pontja. és az út, ami odáig vezet. meg ahogyan másokat segít az úton, vezet az ő pontjukhoz.

bpy: Mikor kezdtél el jógázni?

SB: Kétezer hét őszén. Szil Kati. Astánga.

Nagyon jó barátnőm, akinek az unokatestvére a Kati, már régen csábítgatott. Előtte jártunk különböző jógaszerű órákra, aztán elkezdte mondani, hogy ezek béna órák. Az unokatesója viszont tényleg nagyon durva jó órát tart. Már egy éve győzködött, mikor végül elmentem hozzá. Rögtön tudtam, hogy ezt folytatni kell. Onnantól datálható a jógagyakorlásom.

bpy: Az volt az első próbálkozásod?

SB: Amikor Amerikában éltem, volt egy fitnesz hálózatba bérletem. Felmerült bennem, hogy valamilyen jógaórát meg kéne nézni, de elképzelésem nem volt, hogy mennyi féle van, hogy mi a jóga. Elmentem egy órára, amiről most már tudom, hogy mysore volt. Mert megérkeztem reggel hétkor. Vettem egy szőnyeget, leültem. Jöttek az emberek, elkezdtek gyakorolni. Negyed óra elteltével odajött a tanár, hogy akkor elkezdhetném a gyakorlást. Én meg kérdeztem, hogy mit kell csinálni. Akkor mondta, ha nem járok astángára, itt semmi nem fog történni. Ez nem az az óra, ahol nekem el kéne kezdenem.

bpy: Végül mégis ez lett a gyakorlásod.

SB: Egy év astánga után már csak mysoret gyakoroltam. Amikor már tudtam az első sorozatot, eldöntöttem, hogy elkezdek otthon gyakorolni. Annyira rákattantam, hogy szerintem másfél évig nem mentem sehova. Úgy kellett magamat visszaszoktatni. Főleg, hogy akkoriban csak astángát gyakoroltam. Ha valaki azt mondta volna, hogy egyszer nem azt fogok, mondtam volna, hogy: astánga. Pont. Az után már semmi nincs. Sőt, az előtt sincs semmi. Aztán ez nem így alakult.

bpy: De a mai napig tartod a napi gyakorlást?

SB: Ha nagyon bénán jönnek ki a napjaim, akkor egy pihenőnapot engedélyezek. De egynél többet nem. Mert egyébként annyira hozzá van szokva a testem, hogyha véletlenül úgy alakul, tényleg érzem a derekam. Általában a szombatot szoktam kiírni magamnak szabadnapnak. De arra nem emlékszem, mikor volt olyan, hogy két napig nem gyakoroltam. Akkor már elkezdek görcsölni, hogy a testem visszafejlődik, hogy mi lesz a csípőmmel.

bpy: Kicsit addiktív lett a dolog...

SB: Igen, bár a jógának nagyban az elengedést is kell tanítania az ászanák gyakorlásán túl. De ez a fajta astángás mentalitás bennem van. Elengedni: az az igazi művészet. Nem az, hogy csinálja az ember, hanem hogy ne csinálja.

bpy: Mi volt az első kikanyarodás?

SB: Egy éve laktam Stockholmban, mikor úgy alakult, mégis hazaköltözöm. Eldöntöttem, hogy tanítok. Ha már hazaköltözöm, és annyit noszogatnak a barátok. Mondtam, hogy nem tudok tanítani. Más, ha az ember gyakorol, meg ha tanít. Elhatároztam, hogy csinálok egy astángaoktató képzést. Úgy volt, hogy indul egy, ami végül mégsem indult. Én meg rátaláltam Varga Judit vinyasa flow oktatóképzésére. Életemben semmilyen más órán nem voltam még. De gondoltam: lesz, ami lesz.

Az volt az első nem astánga óra az életemben, amikor elindult a képzés. A reggeli beszélgetés után Judit levezetett egy vinyasa flow órát. Emlékszem, teljesen kivoltam: mi ez a sok dumálás, meg összevissza hajlongás. Aztán szépen lassan kezdtem érezni, hogy egészen más spektrumon dolgozik ez a gyakorlás. Hogy ahol lágyítanom kellett, ott lágyabb lettem. Belerázódtam nagyon, megszerettem.

bpy: Így kezdtél el tanítani?

SB: Ahogy az oktatóképzésnek vége lett, fölajánlották, hogy ahány órát tudok, annyit vállaljak. Akkor vinyasa flow órákat tartottam, de megbeszéltük, hogy hadd nevezzem át astánga flownak. Azért mégse teljesen olyan órákat fogok tartani. Nagyon erősen bennem van az astánga. Az öt-nyolc légzéshez ragaszkodtam kezdettől fogva. De akkor még volt csúcs ászana, volt bemelegítés. Azt elengedtem, hogy napüdvözlet, annak variációi, onnantól meg lehet kezdeni az álló ászanákkal.

Hirtelen, egyik napról a másikra volt heti nyolc-kilenc órám. Ami akkor nagyon sok volt. De rájöttem, hogy iszonyú rutin. Egy év tanítás után már úgy éreztem, hogy ebből akár meg tudok élni, ha erre az útra ráállok.

bpy: Milyen képzésen voltál azóta?

SB: Különböző workshopokra folyamatosan járok. Másfél éve fedeztem fel Jani Jaatinent. Voltam tavaly egy bandhákról szóló három napos workshopján. Ő egészen lehetetlen, emberfeletti dolgokat csinál. De a workshopon egyáltalán nem arról volt szó, hogy hogyan lehet ezeket. Nyilván erre születni kell.

Az első nap után úgy éreztem, ő a gurum: azon a hangon beszél, azzal a nyelvezettel, ami engem tényleg megszólít. A személyisége, a lazasága, a hihetetlen elmélyültsége. Ott kezdett bennem valóban leülepedni, hogy tovább kell lépni a fizikai gyakorláson. A jóga egyetlen egy foka, a nyolcada az, hogy ászanázol. Energetikailag teljesen másmilyenek voltak ezek a gyakorlások. Azóta az ő útját akarom követni. Abban a csapásirányban haladni, amit ő kijelöl, amin ő halad.

bpy: Nemrég jártál nála Balin.

SB: Úgy váltunk el, hogy mindenképpen jelezzen, ha lesz valamilyen hosszabb képzése. Nyár közepe felé jelentkezett, hogy Balin csinál egy hatha oktatóképzést. Minden követ megmozgattam, áldozatokat hoztam, hogy ki tudjak szakadni a hétköznapi életemből három hétre. Ez most januárban volt. Teljesen megújulva jöttem haza. Nagyon elmélyítette megint bennem a vágyat, hogy tovább haladjak ezen az úton. Jani azt mondta, szép dolog, ha az ember az életét a jógának szenteli, de ha nem tanítod, nem viszed véghez azt, amiért tanulod. Amikor jöttem haza, nem volt bennem, hogy de rossz hazajönni a budapesti januárba a gyönyörű trópusi Bali szigetéről. Hanem hogy mekkora lökést kapott a tanításom. A saját berögzült dolgaimat megint egy kicsit el tudtam engedni.

bpy: Más aspektusai a jógának mennyire kerültek előtérbe?

SB: Az alapvetések közül nekem az ahimszá mindig is nagyon fontos volt. Már elég rég óta vegetáriánus vagyok. Egy éve vegán is. Dohányoztam, azt elengedtem. Amikor elkezdtem tanítani, akkor éreztem azt, ha egy tanár dohányzik, lehet tök jó technikailag, de valamit nem tud elengedni, valamihez nagyon ragaszkodik. Elengedtem most a kávét is. És ugyanígy vagyok az alkohollal. Rájöttem, hogy egyre kevesebb dologra van szükségem ahhoz, hogy jól érezzem magam a bőrömben.

Most ülepedett bennem le, hogy középen lenni a lehető legjobb. Minden, ami upper meg downer, azt Balin engedtem el. Folyamatosan előre nézek. Nem azt, hogy milyen megszorításokat tudnék alkalmazni az életemben. Mert ezek nem megszorítások. Nem a kontrollon van a hangsúly, hanem nincs szükség. Kezdenek letisztulni a dolgok. Most nagyon jól érzem magam a bőrömben. Sok lehetőséget kapok az élettől, hogy ebben fejlődhessek, hogy gyakorolhassam, átadhassam. Innen tudom biztosan, hogy most a lehető legjobb helyen vagyok.

bpy: Most önmagad vagy?

SB: Régen összeegyeztethetetlennek láttam azt, ami vagyok, azzal a mainstream kultúrával, amit közvetítettem. Nagy kettősség volt bennem, nem volt a kettő szinkronban. Mióta jógát tanítok, nem mondják meg, mit csináljak. És olyat csinálhatok, amiben tényleg hiszek. Ami a saját tapasztalásom, a saját utam. Úgy érzem, teljesen önmagam vagyok. Amikor elkezdtem jógázni, azonnal ez lett az irány. Akkor még nem is tanítottam. De amint elkezdtem, tudtam, hogy ezzel kell foglalkoznom.

bpy: Mi az az üzenet, amit próbálsz átadni a tanítványaidnak?

SB: Hogy gyakorolni kell. Nem szabad sulykolni az elméletet, hogy lássanak túl az ászanákon. Szerintem, aki eléggé elmélyül az ászanák gyakorlásában, az rátalál majd. Először is tanulj meg lélegezni, mint a legorganikusabb tevékenységed. Aztán felfedezheted, hogy hosszú és keserves út során hogyan lehet egy ászanába valóban belenyugodni és meditálni. Testben végre tényleg felszabadulni.

bpy: Mi az, amit a jóga megadott neked, és más nem tudott előtte?

SB: Önelfogadást. Önszeretetet. Sokat bántottak amiatt, hogy kövér gyerek voltam. Erre nagyon hamar rágörcsöltem. Tizennyolc éves koromban átmentem egy anorexiás időszakon. Elmentem egy pszichiáterhez, aki azt mondta, azonnal kezdjek el sportolni. Azóta folyamatosan mozgok.

A jóga volt az, ami belső elfogadásra nevelt. Mindegy, hogy a tükörben mit látsz. Aki jógás, életmódszerűen ászanákat gyakorol, az egyszer tényleg átkattan. Mindegy, ha túl kövérnek vagy túl vékonynak mondanak, az már nem fog érdekelni. Mert más csak szeretné olyan jól érezni magát a testében, mint mondjuk én. Ez az, amit felismernek a gyakorlók. A testem lehet kövér, vékony, izmos: mindegy, hogy a környezet mit lát. Amint te fölfedezed, hogy a test mennyire szuper, ha használod és fejleszted. Onnantól kezdve szeretni fogod. Mert az adja az örömérzetet, az erőt, a visszaigazolást. A gyakorlás egy nagyon erős testtel ajándékoz meg. És szellemmel is persze, csak ahhoz már több időt kell belefeccölni.

Meg egy új életet kaptam a jógától. Egy életcélt. Most már reggeltől estig jógáról szól az életem.

bpy: Merre tovább?

SB: Nem erőltetek semmit. Az egy nagy mérföldkő volt, hogy megtaláltam Jani Jaatinent. Nagyon bízom a tanításában, az oktatóképzés csak megerősített ebben.

Szeretnék az ászanák tanításán túl picit jobban belesegíteni mások életébe. Hogy jobban érezzék magukat a bőrükben. Hogy hogyan lehet egészségesebben táplálkozni. Kicsit komplexebben átadni azt a tapasztalást, amit az ember jógaoktatóként átél. Főleg mivel én egy nagyon nagy utat jártam be.

bpy: Mi a jóga?

SB: A lehető legjobb dolog, amit egy ember csinálhat. Amíg ebben a fizikai testben élsz, amit ezzel a fizikai testtel tehetsz. A jógán keresztül tudod a maximumot elérni, mind fizikailag, mind szellemileg. A teljességre való törekvés.