egy mély belégzéssel magamba szippantom a napot. egy kilégzéssel összefonom magam. kar a kar köré, láb a láb köré. és megpihenek. akár a sas, aki fél lábán pihenve figyeli a világot alatta. és mindent lát. minden apró rezdülést, minden apró mozzanást. egy végtelen, kényelmes belső egyensúly, ahonnan a világgal eggyé olvad a tudatom. egy leszek mindennel és minden lehetőséggel. és a következő belégzéssel csak rajtam múlik, merre repülök.

garuda. az úr visnu hátasa. a mérhetetlen erejű, hófehér arcú, arany testű ember, akinek vörös sas szárnyai képesek eltakarni a napot. úgy mondják, belőle 'született' a főnix mitológiája... mert ha ki is esem, akkor is újra fogom kezdeni.

#szeretjük, mert

• nyújtja a külső comb és far izmokat
• erősíti a talpat, a láb izmait
• nyújtja kissé a derekat
• lazítja a lapocka izmait
• javítja az egyensúlyt

#hogyan

a talajon lévő talpam belső bokáját erősen emelem, miközben a külső talpélem, a sarkam és a lábujjaim alatti talppárnám süppesztem a talajba. a lábujjammal igyekszem nem kapaszkodni. a térdem hajlítom, mivel minél mélyebbre tudok ülni, annál könnyebb tartani a pózt. a testsúlyom pedig hátrafelé viszem, a sarkam irányába.

a felül lévő lábam keresztbe téve rásimítom a másikra úgy, hogy a lábfejemmel bekapaszkodom a vádlim mögé. a lábfejem is teljesen a vádlimhoz simítom. a csípőlapátom pedig a talajjal vízszintesen tartva süllyedek lefelé.

a köldököm szippantom befelé. erősen tartom az alhasam. a derekam homorú, de nem törik meg, inkább finoman nyújtóztatom.

a karjaim összecsavarom, az a karom van alul, amelyik lábam fölül. a tenyereim befelé fordítva simítom össze. az alkarom merőleges a talajra, a felkarom vízszintes. a karom pedig tolom el magamtól, ezzel nyújtóztatva szét a lapockáim. a vállam lazán tartom.

fejtetővel nyújtózom felfelé. a tekintetem én a kezemen szoktam tartani, de orrhegyen is lehet. a tarkóm hosszú, nyújtóztatom felfelé, miközben az állam leengedem.

#fontos

ne legyen túl homorú a derék. a testsúly inkább hátrafelé törekedjen, hogy a térd ne menjen túl sokkal a lábujjak elé. a tartó láb lábfeje pedig arra nézzen, amerre a térd.