minden nap gyakorolni. azt hittem, sosem leszek képes rá. az elmém nem arra teremtetett, hogy minden nap ugyanazt tegye. de sosem volt nehéz. sosem jelentett kihívást. mert minden nap, minden gyakorlás más. éppen ahogy érzem magam. éppen amilyenek a gondolataim. épp annyira és úgy és addig és azt.

minden nap más. mégis minden nap ugyanazt adja. egy végtelen mély lélegzetvétel. az a megfoghatatlan kisimultság a belsőmben. minden probléma összezsugorodik akkorára, amekkora a valóságban. eltűnik az illúzió, és mindent látok. olyannak, amilyen. magamat, az életemet, a világot.

semmi unalmas nincs benne. mondjuk néha van. de akkor meg azon lehet dolgozni. az elme lázadásán. mert azért szokott. minden ok nélkül, mert megteheti.

azt hittem, sosem leszek kitartó. hogy nem fog menni. most meg el sem tudom képzelni a napom anélkül, hogy a matracomra állnék. az az idő az enyém. kiszakadok a menetelésből, a hétköznapokból, a világból, a problémákból. és csak létezem magamban, áthajtogatom a testem, a tudatom, a lelkem.

#szeretjük, mert

• erősíti a kart
• erősíti a törzs izmait
• nyitja a mellkast
• erősíti és nyújtja a lábakat
• felfrissíti az idegrendszert
• javítja az egyensúlyt

#hogyan

baba pózban az alkarom vállszéles távolságban lefektetem a talajra. összekulcsolom az ujjaim úgy, hogy az alul lévő kisujjam a tenyerem felé a másik kisujjam mellé fektetem, így nem trancsírozódik össze. befektetem a fejem a tenyerembe. a fejem búbja van a talajon, vagyis a legmagasabb pontja a koponyámnak. nem tolom a talajba, inkább a karomon tartom magam.

lábujjhegyre állok, egészen közel sétálok a lábujjaimmal a mellkasom felé, és onnan felemelem a lábaim zsugorpózba. innen nyújtom hátra az egyiket spiccelve, majd a másik talpát a nyújtott lábam combjára fektetem. ha megvan az egyensúly, igyekszem minél hátrébb és lefelé engedni a hátul lévő lábam, amíg az egyensúlyom épp engedi.

#fontos

a vállam nagyon erősen távolítom a fülemtől, mert amint beesik, a nyak/gerinc azonnal fájni kezd és meg is sérülhet. ennek a fajta fejenállásnak mindig az erős kartámasz és a hosszú nyak a titka. nem cél a túlságos homorítás, bár persze úgy is lehet. ez inkább egy könnyed nyújtózás legyen.