bpy: Mi az első emléked a jógáról?

SzÁ: Több, mint tíz évvel ezelőtt zenésztársaim körében láttam jógázókat. Emlékszem, egyikük, akivel a Besh o dromban játszottam, és akivel külföldön gyakran voltunk szobatársak, a napját jógával kezdte.

Ma már egyre jobban azt érzem, a jóga az élet minden területén jelen van. Nem csak az ászanák gyakorlásában. Gyakran van olyan felismerésem, hogy egyes ászanák miért mennek könnyebben, mások pedig miért okoznak nehézséget. Látom, hogy az életem egyes területein többet tettem, vagy azokra jobban összpontosítottam, másokat elhanyagoltam. Ez megmutatkozik a jógaszőnyegen is.

bpy: Mikor kezdtél el gyakorolni?

SzÁ: Két évvel ezelőtt.

bpy: És miért kezdted el?

SzÁ: Tulajdonképpen a barátság meg a kíváncsiság volt, ami oda vezetett, hogy elkezdjek jógázni. Bár nem sportoltam soha rendszeresen, mozgékony voltam mindig. Huszonhat/hét évesen fellángolásszerűen pilateseztem, calaneticsre jártam, edzőteremben különböző gépekkel és súlyokkal erősítettem magam.

Aztán elkövetkezett három év, amikor abszolút passzívvá váltam. Ebből jövök most ki. Úgy kezdődött, hogy elkezdtem rosszul érezni magam: fájt a fejem, gyakran tapasztaltam magamon, hogy görcsben vagyok, kezem, lábam, fejem, még az arcomon az izmok is. Még a gondolataim is, bár ezt nem tudatosítottam. Csapdákat állítottam fel magamnak. Vagyis szó szerint gúzsba kötöttem magamat. Nagyon megkeményedtem.

Akkor elmentem egy kortárs táncoshoz, egy igazi mesterhez, Nagy Csillához órákat venni. Bevonultunk a táncterembe, és heti hét-nyolc órát ott gyakoroltam. Óriási élmény volt felfedezni azt, hogy egyáltalán elindulhat egy felfedezés. Hogy semmit nem tudok.  Úgy éreztem magam, hogy nem tudok járni, nincsen közöm a testemhez, a térhez. Hogy is lehetne akkor másokhoz?

Az intenzív, több hónapos gyakorlás után bevillant, hogy szeretnék elmenni meditációt tanulni. Nem nagyon tudtam, mi az a meditáció. de ez a szó beugrott. Utólag látom, elég rendszeres meditáló voltam azelőtt is a magam módján. Akkor három sarokra tőlem épp indult egy vipasszána meditáció kurzus az Ashramban. Ahogy ott fészkelődtem és megpróbáltam figyelni, rádöbbentem, hogy nekem most a jógaiskola lesz az irány.

bpy: Akkor el is kezdted?

SzÁ: Sokszor kaptam meghívást. Hogy csak most kezdtem el, annak több oka is van. Az egyik egyszerűen az érdeklődés hiánya. A másik az, hogy erősen befolyásolt egy nagy tudású énektanárnő véleménye, aki speciális módszer szerint tanít. E módszer kétféle légzőtípusú embert különböztet meg: ki- és belégzőt, illetve mellkasi és hasi légzőt aszerint, hogy születésünkkor a nap vagy a hold hatása dominált. Azoknak, akik lunár típusúak, nem javallott a jóga gyakorlása, mert a jógában domináns a hasi légzés. Én lunár, tehát kilégző típusú vagyok, ráadásul teliholdkor születtem, így elfogadtam, hogy nem való nekem a jóga.

Aztán ezen - az egyébként nagyon komolyan kidolgozott elméleten - egy ponton túltettem magam. Bár való igaz, tapasztalom gyakorlás közben, hogy a belégzésem nehezebb, rövidebb is. Folyamatosan törekszem arra, hogy a ki- és belégzések hossza egyforma hosszúságú legyen. Az astángában eddigi gyakorlásaim alapján úgy látom, az uddzsáji légzéssel, a bandhák aktiválásával a hasi és mellkasi légzés egyaránt működik, nincs szó az egyik vagy másik légzés dominanciájáról. Aztán jobb is, ha nem agyalok ezen annyit, főleg nem gyakorlás alatt.

bpy: Milyen volt az első órád?

SzÁ: Első jógaórámra háromszor is elindultam. Mindig megvolt a nagy elhatározás, nagyon rákészültem és szinte már hisztérikusan akartam, aztán nem érkeztem meg. Emlékszem a mai napig azokra a telefonokra Nadiával, a barátnőmmel, aki meghívott: már mindjárt, már taxiban ülök, „ááá”, most már ne várj meg. És mindig elfelejtettem az utca nevét: Nefelejcs utca, ugyebár.

Annak a napnak a délelőttjén, amikor végül is sikerült megérkeznem, egy hangszerüzlet tulajdonosától kaptam ajándékba egy koshi szélcsengőt. Legnagyobb meglepetésemre a relaxáció legvégén Nadi megszólaltatott egy koshi szélcsengőt. Így egy nagyon szép keretet kapott ez az elindulás.

bpy: Milyen irányzatot kezdtél el követni?

SzÁ: Eleinte habzsoltam mindent, mindenre kíváncsi voltam. Mindent ki szerettem volna próbálni, kivéve a pirossal jelölt órákat, ezek a haladó órák a Mandala órarendjében.

Pár hónap után kezdett derengeni, mik az irányok. Kicsit tudatosabban kezdtem Diószegi Ádám és Spala Kori óráira járni gerincjógára. Precízen és preventíven kialakított rendszer ez, Kori és Ádám pedig kiváló oktatók, a szorgalmas gyakorló jól fejlődhet a felügyeletük alatt.

Esti órákra jártam. Egy alkalommal elnéztem az órarendet, és bevetődtem Pápa Gyöngyvér hatha jóga flow órájára. Sokan voltak, alig kaptam levegőt. Folyton arra gondoltam, csak ezt éljem túl. Azt sem tudtam, mi ez az egész. Persze végig akartam csinálni. Egy reveláció volt. Csapongó, izgő-mozgó vagyok: erre persze az kellene, hogy lenyugodjak. De ez a jófajta küzdelem erősen befelé vitte a figyelmem, és élvezni kezdtem azt az állapotot, amit eredményezett. Elkezdtem erre az órára járni rendszeresen. Jól esett az órák után kicsit ott maradni. Nagyon szeretem a teákat, otthon is sokat fogyasztok. Beszélgettünk, ismerkedtünk. Bár elképesztően sok embert ismerek, a közösség nagyon hiányzott az életemből.

Végül tavaly nyáron kaptam egy kis ízelítőt az astángából, egy egyhetes táborban. Azután úgy éreztem, nem vagyok még egészen felkészült erre, jó lesz nekem még tovább gyakorolnom a gerincjógát meg a flowt. Aztán idén márciusban kezdtem el végül gyakorolni. Ennek hatására elkezdtem az önálló gyakorlást is. Ez nagyon sokat adott nekem. Találtam egy rendszert. Nem mindenkinek van erre szüksége. Nekem hasznos, hogy van egy rendszer, ami szabályokat ad, kijelöli a határokat. Fontos a gyakorláshoz, hogy tudjam azt, hogy eljutok a-ból b-be. És ugyanakkor óriási nagy szabadságom marad a kettő között. Minden egyes ászanában a végtelenség a határ a fejlődésben, a változásban. Az egész gyakorlás meditáció. Úgyhogy nem érzem magam egyáltalán beszorítva. Gyakorlok, amennyit tudok. Nagyon értékes idő az, amit a gyakorlással töltök.

bpy: Kiktől tanultál a legtöbbet?

SzÁ: Lassan 20 éve ismerem Abdulwahab Nadiát. Erős egyéniség, szenvedélyes ember, aki mindenben maximálisat ad magából. Nagyon inspirál ő, adok a szavára, rengeteget tanulok tőle: a nőtől, anyától, táncostól, jógaoktatótól. Végtelen hosszan tudunk beszélgetni, mélyen vagy csak csapongva, hatalmasakat nevetve.

Juhász Saroltával érdekes kapcsolatom van. Vele ritkábban találkozom, de minden találkozáskor kapok tőle - ha csak egy mondatot is - útravalónak. A nőijóga táborokban igyekszem jó időre feltölteni magam Saroltából. A női táborok után kerekebbnek is érzem magam.

Pápa Gyöngyvér fiatal kora ellenére komoly oktatói tapasztalattal rendelkezik. Nagyon felnézek rá. Kezdettől odaadó, figyelmes volt, amiért hálás vagyok.

Németh Gergő óráira csak nemrég kezdtem el járni. Belőle fakad mindaz, ami a Mandala, tehát anélkül, hogy különösebben utánanéztem volna, lehetett sejteni, hogy miféle tudással bír ő, milyen ember lehet. Nagyon tisztelem és örülök a barátságának. Az összes általam ismert oktatónál precízebb és elővigyázatosabb. Olyan, mint egy építészmérnök, egy orvos, egy pszichológus és egy filozófus elegye. És közben remek társaság, kiváló humora van.

bpy: Minden nap szoktál gyakorolni, vagy csak amikor jut időd?

SzÁ: Természetes igényem, hogy minél többet gyakoroljak. Menstruáció idején nem javallott, aztán meg ott van, amikor közbejön ez-az. Hetente átlagosan négyszer szoktam, és nagyon élvezem. Az ének gyakorlását is nagyon szeretem. Szóval a gyakorlás szuper dolog.

Áttértem a reggeli gyakorlásra. Isteni volt nyáron a szabadban jógázni. A Balatonnál egy parkban, Bulgáriában a tengerparton. Találtam egy kicsi füves részt a part fölött, ahonnan jól láttam a tengert. Mikor véget ért a gyakorlásom és elmondtam a mantrát, kinyitottam a szemem… Hát, erre nem találok nagyon szavakat. Gyakran gondolok arra, hogy jó volna úgy eltölteni egy pár hónapot, hogy semmi mást nem csinálok, csak gyakorlok meg olvasok a tengerparton.

bpy: Meditációs gyakorlásod van?

SzÁ: Ritkán ülök le. De ha igen, élvezem. Azt hiszem, az éneklés az, ami ahhoz hasonló élményt ad. Az éneklés maga is akkor működik jól, amikor meditatív állapothoz hasonló.

Ritkán vagyok beteg, amikor utoljára megbetegedtem, megpróbáltam meditációval és légzésfigyeléssel gyógyítani magam, összpontosítani a fájó pontra. Jó dolog, amikor felébredek, és tapasztalom, hogy enyhült a fájdalom, sőt el is tűnt.

bpy: Légzőgyakorlatokat szoktál amúgy végezni?

SzÁ: Vannak fellángolásaim, és reggel ébredés után elkezdek pránájámázni. De igazából még arra sem tudom mindig rávenni magam, hogy sós-vizes oldattal átöblítsem az orrom, mert erre lusta vagyok. Talán majd idővel.

bpy: Mi az, amit szerinted a jóga megadott neked, és más nem tudott?

SzÁ: Mestereket, útmutatókat kaptam. Egyre kevesebbet aggódom, rágódom. Többet mosolygok. Tisztulok belül és tisztul előttem a világ, mint amikor tekergeti az ember a fényképezőgépnek az optikáját. Nem mondom, hogy mindig éles a kép, amit látok.

bpy: Sokat változtál azóta?

Nagy változások történtek az életemben annak hatására, hogy jógázni kezdtem. Méghozzá az, hogy tulajdonképp alig énekelek. Nagyon sokat énekeltem már. És azt sem erőltettem soha. Az volt mindig.

Egyértelmű, hogy a jóga gyakorlása feltölt. Erre az intenzív gyakorlásra és elmélyülésre szükségem van. Közben készülök új dolgokra, már a zene területén. Egy gyereklemezen dolgozom. Most nem énekelek olyan sokat. A fókuszom áthelyeződött a jóga gyakorlására.

bpy: Változtatott valamit a zenéhez való hozzáállásodon az, hogy jógázol? Azon, ahogy hozzányúlsz egy zenéhez, egy dalhoz?

SzÁ: Még nem tudom ilyen távlatból megítélni. szívesebben mozdulok a dallammal. Szívesebben fejezem ki magam mozdulatokkal is. Nem esik nehezemre. Gyerekkoromban zongorázni szerettem volna, de nem volt pénzünk zongorára, így hegedülni kezdtem, iskolai kölcsön-hegedűn.

Zenét kell tanulnom újra. Most vettem egy zongorát, amit a számítógéphez köthetek. Örülök neki!

bpy: Most tanulsz oktatónak. Volt egy olyan pillanat, amikor azt érezted, tanítani szeretnél?

SzÁ: Azt éreztem, hogy tanulni szeretnék, és így elvégeztem a Mandala gyerekjóga oktatóképzését. Az oktatóképzés vezetője, Juhász Sarolta egyszer mondta, hogy örülne, ha elkezdenék gyerekjógát oktatni. Nekem ez nagyon jól esett, nagy megtiszteltetés tőle és Németh Gergőtől is, hogy ezt jónak látták.

Úgy érzem, hogy a nulláról indulhatok. Nem számít, ki voltam, ki vagyok. Bemegyek a terembe és minden alkalommal, amikor elkezdődik az óra, az adott pillanatra kell odafigyelnem. Hogy merrefele mocorog annak a gyereknek a figyelme, a teste mit kíván. Nagy kihívás fenntartani az érdeklődésüket. És bevallom, hogy nehéz. De nagy kedvem van hozzá. Sarolta mondta, hogy azok lesznek a tanítványaim, akikre szükségem van, egymástól fogunk tanulni. Ezt igyekszem nem elfelejteni. Örülök, hogy belevágtam és látva a gyerekek mosolyát, felszabadultságát, minden alkalommal erőre kapok.

bpy: Már elkezdtél tanítani?

SzÁ: Igen, négy hete.

bpy: Milyenek voltak az első órák?

SzÁ: Pont olyan érzés tölt el, mint amikor elkezdek tanulni egy dalt, egy törököt vagy egy gyimesi keservest vagy épp portugál fadut. Azt érzem, ez a világon a legnehezebb dal. Azt érzem, hogy olyan nehéz, mint amivel még soha nem találkoztam. Ismerni szeretném és eggyé válni vele mindenestől. Tudom, hogy ez az érzés az, ami inspirál.

Nagyon élvezik a gyerekek az óra végén a relaxációt. Hasra fektetem az egyikőjüket, a másikuk odatérdelve a fekvőhöz a keresztcsontjánál ringatja. Játszottunk legutóbb buszvezetőset. Nyújtott ülésben haladtunk előre, meg tolattunk hátra, mert véletlen otthagytunk a buszmegállóban egy nénit. Finoman felsegítettük és helyet adtunk neki.

bpy: Másféle jógát szeretnél oktatni?

SzÁ: Egyelőre fel sem merült bennem a gondolat. Nem is járok más oktatóképzésre. Elkezdtem nőijóga oktatóképzésre járni. Ott szembesültem azzal, hogy nagyon hiányoznak a gerincjógás alapok, az oktatóképzésen elsajátítható anatómiai ismeretek. Ráadásul az oktatóképzés alatt úgy alakult, hogy majd minden alkalomra bejött egy koncert.

Úgyhogy nem is fejeztem be. Biztos, hogy előbb-utóbb beiratkozom egy gerincjóga oktatói tanfolyamra. Nem azért, mert oktató szeretnék lenni. Egyszerűen zavar, hogy nem vagyok tisztában alapvető fogalmakkal és összefüggésekkel.

bpy: Egy mondatban meg tudnád fogalmazni, számodra mi a jóga?

SzÁ: Felszabadít, úgy vigyáz rám.