“…mind
a jót várjuk, de nem lesz meg,
belénk verték a félelmet,
értetlenek, érthetetlenek,
érinthetetlenek lettünk mind.”…burucs szabolcs
y generáció. az vagyunk mi…
mind ugyanarra haladunk, csak épp más-más úton jutunk el odáig. egyek vagyunk, miközben mások.
amikor mesélni kezdek a múltamról, az életemről, az életfilozófiámról, mindig rádöbbenek, mennyi olyan ember van, mint én. mennyire olyan vagyok, mint mások. mennyire nem vagyunk egyedül. mennyire egy generáció vagyunk. miközben másfelől jöttünk, másféle sziklákat cipelünk a vállunkon.
két szóban meg tudom fogalmazni, mi az életfilozófiám: őszinteség és tisztaság.
kegyetlenül őszinte vagyok. másokkal és magammal. akkor is, ha fáj. akkor is, ha nem. túl sok hazugságot láttam, sosem értettem, mi értelmük. nem éri meg. hogy jól áll-e a szuperszűk farmer? most divat, attól még úgy nézel ki benne, mint egy elkeseredett szaloncukor. hogy szeretlek-e? akkor mondom, ha úgy érzem. amikor úgy érzem. nincs ott minden mondatom végén: hogy oké, figyelj, akkor veszek tejet, meg leviszem a szemetet, szeretlek, szia…
ha kérdezel, válaszolok. akkor is, ha nem tudom a választ. ha nem tudom? megmondom, hogy nem tudom. aztán átgondolom, utána nézek. ha megkérded, milyen vagyok, nem zárkózom be. ha valamit tudni szeretnél, kérdezz, elmesélem. nem véletlenül kérdezed, én pedig egyetlen percét sem bánom vagy szégyenlem. ha én tanultam belőle, talán neked is segíthet.
és tiszta vagyok. törekszem legalább is a tisztaságra. soha nem ittam egy korty alkoholt sem, nem szívtam el egy szál cigarettát sem, nem drogoztam. naponta kétszer lezuhanyzom, hetente egyszer kitakarítok, rendet minden nap teszek. a zebrán csak a fehér csíkokra lépek… nem azért, mert fanatikus őrült lennék. hanem mert a tiszta élet segít az elmém is tisztán tartani. ha a fejemben ott a káosz, körülöttem legyen legalább rend.
a tisztaság amúgy nem ez. vagy nem csak ez… az igazi tisztaság akkor is átsugárzik a bőrödön, amikor a mocskos életben alámerülve azt sem tudod, ki vagy épp.
tegnap tanultam a kifejezést: el camino rojo del corazón. a szív vörös útja. ez az én hitem, az én filozófiám. és ha nem tévedek nagyot, ezzel nem vagyok egyedül. mi mind a szívünkre hallgatunk. a szívünk útján járunk. akkor is, ha néha nehezebb. ha a szüleink, a társadalom, a világ nem érti meg. mert más útnak nincs értelme. nem lépünk a mókuskerékbe. mert látjuk, milyen az, amikor huszonév után kiköp, és az ember egy helyben fut tovább… inkább keresünk keveset, alszunk az út szélén egy szál hátizsákkal a világkörüli úton, hagyjuk ott az egyetemet, vagy szakítunk azzal, aki egzisztenciálisan megfelelő társ lehetne. mert ha nem vagyunk boldogok, igazából boldogok, inkább nem is élünk. mert az nem élet.
ez nem hedonizmus. nem is nemtörődömség. nem vagyunk hálátlanok. egyszerűen csak nem térünk le az útról. nem engedünk. és ha ettől értetlenek, érthetetlenek, érinthetetlenek lettünk… na ez az y generáció szerintem: y, mint yoga; jóga, mint összekapcsolódás: valódi összekapcsolódás magunkkal, a szívünkkel, egymással.
