mik azok a bandhák?
kötés, egyesítés, megragadás. a pránájámák, a légzéstechnikák elhagyhatatlan velejárói. ugyanis ezek segítenek megakadályozni az irányított/áramoltatott energiák szétszóródását.
három fő bandha van:
- a dzsálandhara bandha (torok zár)
- az uddijána bandha (gyomor zár)
- a múla bandha (gyökér zár)
ebből szerintem szuperfontos kiemelni a múla bandhát. ezért az lesz az első, amit leírok… mert ugyan összetett dolog, de elengedhetetlen a gyakorláshoz, ászanázás szempontjából is.
a múla bandha az alsó, úgynevezett gyökér zár. ez az alhas területén jön létre, az energiák felfelé szippantásával. az alhas: a köldök és a végbélnyílás közötti terület. és bár nőknek és férfiaknak ez máshogy néz ki, nagyjából általánosan elmondható, hogy ennek az alhasi területnek a közepét kell most irányítás alá venni. (ha anatómiailag egészen pontos akarok lenni, akkor ez a következőképpen néz ki: a férfiaknál a végbélnyílás és a herék közötti terület középpontjáról van szó; a nőknél a végbélnyílás és a hüvely közötti középponttól felfelé vezetve egy vonalat az a pont az, ahol ez a jelen említett vonal metszené a hüvely falát. no ennyi anatómia legyen elég mára…)
tehát: a múla bandha tartásakor nem történik más, mint ennek az alhasi középpontnak a felfelé szippantása, húzása. úgy kell ezt elképzelni, mintha az alhasad megpróbálnád felszippantani a gerincoszlopodra, a rekeszizom irányában. nehéznek hangzik? hát az is…
de egyszerű lesz, amint elkezded gyakorolni, és lassan megérezni a dolgokat odalent…
mivel a férfiak nevében nem beszélhetek, ugyanis van valamijük, ami nekem nincs… így elmesélem, nőként hogyan lehet elkezdeni gyakorolni a múla bandhát. ami amúgy is szerintem nagy kihívás, mivel kissé sok és összetett izmokkal áldottak meg minket odalent.
a múla bandha gyakorlása eleinte nem különbözik sokban az intimtornától, vagy mondjuk attól, amit kismamajógán is végeznek a gátizmok erősítésére.
első fontos lépése: az elhelyezkedés.
mindig olyan helyzetet válassz, ahol nincs nagy terhelés a gátizomzaton. ez lehet pölö egy egyszerű négykézlábállás, amiben a homlokod egy puhább párnára fekteted. de lehet oldalt fekvés, felhúzott lábakkal. vagy mondjuk akár egy kényelmes sarokülés is, ahol az ülőgumókat támasztod a sarkadra.
második lépés: a légzés.
először érdemes antar kumbhakában, vagyis belégzés utáni légzésvisszatartás közben gyakorolni. vagyis veszel egy puha, de mély levegőt. ezt benntartod. és amíg benntartod, elvégzed a különféle izommunkákat. majd kilégzéssel lazítasz.
harmadik lépés: a különféle izmok megérzése.
nekünk ugye van három is, csak hogy egyszerű legyen a dolog. ott a végbél záróizma, a hüvely záróizma és a húgycső záróizma. ezeket mind-mind meg kell tanulni megérezni és mozgatni. de nem ám egyszerre… pfff. dehogy… külön-külön. nem nagy trükk amúgy: először mindhármat megszorítod köbö ötször gyengébben, majd erősebben. és utána megpróbálod őket egyesével, külön-külön. ötször gyengébben, ötször erősebben.
a végbél záróizma azért remélhetőleg ismerős hely lesz… szobatiszta korunk óta dolgozik a kis kedves, csak menni fog a szorongatás. a hüvelyé már lehet nehezebb, de hát mire jó a szex… a húgycső a legmókásabb, mert ugye kicsi, meg ott el is van veszve szegény a két nagy pajti mellett. na most azt se nagy dolog megérezni. ez az az izom, amit akkor feszítesz, mint a bolond, ha baromira kell már pisilni. na azt kellene valahogy addig-addig szorongatni, míg meg nem lesz külön.
nem kell megijedni, ha elsőre nem megy. sokadszorra se fog, nyugi… majd idővel. kitartás és gyakorlás. ez a nagy mantra. megéri: először a szerelmed fog nagyon örülni neki, aztán te, ha már közelítesz a hatvan felé…
na most… ott tartunk, hogy kényelmesen elhelyezkedtünk. elkezdtünk belégzés utáni légzésszünettel először mindent összeszorítani gyengén, aztán erősen, aztán külön-külön egyesével, ugyanígy. először ötször gyengédebben, aztán erősebben. levezetésképpen az első mindentbele kör megint, és köbö kész is vagyunk. ez az amolyan rávezető intimtornaizé…
ha ez már megy, el lehet kezdeni megfigyelni azt az alhasi pontot, amiről a nagykönyvek olyan sok szépet mesélnek. igazából ez olyan érzés, minta ténylegesen fel akarnál szippantani valamit a hasaddal, tehát húzod belfelé/felfelé az egész cókmókot. eleinte ez izommunkával jár. tehát a hasfal megfeszül, és a kis zároizom-hármas is dolgozni fog. ez ászanázás közben tulajdonképpen maradhat is mindig ilyen, hiszen ászanázni feszes hasfallal és megtartott múla bandhával köllene, mindigmindig… és most akkor tegye fel a kezét, aki nem felejtkezik el mindig a csüngő pocikáról egy akármilyenbármilyenászanában.
de pránájáma közben a szupergyakorlott jógik már áttérhetnek a ténylegesvégleges verzióra, amikor is izommunka nem jön létre, de az energetikai zár igen. és ha ezt el lehetne magyarázni, hogyan történik, az szuper volna. de nem nagyon lehet… ezt bizony mindenkinek magának kell megtapasztalni. nekem vagy 2-3 év volt, mire izomösszehúzás nélkül tudtam tartani a múla bandhát. mert idegesített, hogy nem megy, és elkezdtem minden nap gyakolni. és láss csodát…
szóval bandházzunk… sokat. mindig. minden nap.
