az oktatóképzésen a mysore minden alkalommal tartogat valami új és izgalmas dolgot.

most kettőt is kaptam…

…hogy mivel már elég hajlékony vagyok upavista-kónászanában, mert leér a mellkasom (csak hat év kemény munkája kellett hozzá…), így inkább bandhára fókuszálva, domború háttal gyakoroljam. nagyon új és szuper élmény volt, egészen más érzet a keresztcsontnak meg a combizmoknak.

…és gyöngyvér olyan zseni technikát mutatott, hogy hogyan tudom összecsomagolni magam szupta-kúrmászanában, hogy tejesszusúristen. azóta állandóan azzal szórakozom.

az ászanaelemzés ismételten új nézőpontokat adott az ászanáknak, meg persze a javításuknak is. szegény tanítványaim az oktatóképzés utáni első órán mindig félnek, mert tudják, hogy jön a próba…

az elméleti oktatás pedig egy szuper gondolatot ültetett a fejembe.

felmerült egy kérdés, miszerint pusztán az astánga jógától meg lehet-e világosodni/szabadulni?

az ilyen vitákba igyekszem nem belefolyni, így inkább csendben hallgattam a hozzászólásokat. és közben egy nagyon találó gondolat fogalmazódott meg bennem: nem a test szabadul meg, hanem a tudat…

tehát mindegy, épp mit csinálsz, mikor megszabadulsz. mert nem a cselekedettől függ, hanem a tudattól. a tudatod az, amin túllépsz, amit elengedsz.

most itt bele lehetne folyni a mindenféle nézetek közötti vitába. én ezt nem fogom megtenni. egyszerűen csak leírom, én hogyan látom.

van ugye az ember benne a nagyvilágban. van egy tudata. hogy ezt most felszabdalja-e kisebb összetevőkre (intelligencia/elme/ego), vagy csak meghagyja annak, ami… az jelentéktelen. mert van a tudat. ami nem te vagy. ez biztos. hiszen ha egy lennél azzal a folyton változó összevisszasággal, az egy rémisztő és szomorú dolog lenne. nyilván a test sem vagy, az ennél persze evidensebb, hisz egyszer igencsak meghalsz, és humusz leszel. naszóval: ha a tudatodtól megszabadulsz, két lehetőséged van: á/ hiszel a lélekben, és akkor a tudat által elfedve van valami, ami örök, ami igaziból te vagy, és mostmár örülhetsz; vagy bé/ tök nem hiszel a lélekben, a tudat alatt így nincs semmi, tehát meg is szabadultál mindentől, így örülhetsz.

ehhez a tudatod kell meggyurmázni. erre sok eszköz van, amiből az ászanák gyakorlása csak egy. a jóga a nagy egyetemes eszköz szerintem, eszköz és út is egyben. a jóga, mint élet, életmód, filozófia, egyensúly, harmónia, testgyakorlás, légzés, elmetorna, fókusz, koncentráció, meditáció, elengedés, odaadás, lemondás, kapcsolódás, szeretés…

tehát mindegy, hogy épp ászanázás vagy spagettifőzés közben világosodsz-e meg. mert a megvilágosodás számít. nem mindenkinek ugyanaz a meditáció, nem mindenkinek ugyanaz adja meg a meditációt. tehát a megvilágosodás sem csak egyféleképpen érhető el… ha engem kérdeztek.

vannak utak, amiket megmutattak az okosok. és igen, ők szentek és tisztelni és becsülni valók. és minden szavuk kincs. de nem ma és itt és most és a te bőrödben élnek. így az igazságaik lehet, hogy rád máshogy vonatkoznak majd.

eretnekség vagy sem, mások szerint talán még spekuláció is (bár mi nem az többezer éves kultúráknál), de ha én szent szöveget olvasok, az egyetemes igazságot keresem benne. amit, ahogy mondani szoktam, a négyeshatoson is tudok alkalmazni.

tehát az ászana szerintem csak egy eszköz. egy a sokból. de lehet, hogy neked pont az kell (még) ahhoz, hogy elérd a megszabadulást.

(spec szerintem mindenkinek kéne hozzá, de egy jógaoktató gondolhassa már ezt… hehe.)