pedig nagyon az.

mert nála a stílus játék. ahogyan ugye a gyakorlás is az. fogsz egy ászanát, és elforgatod térben. vagy egy egészen más ászanából érkezel bele. vagy más kéztartással veszed fel. a tudatod meg csak pislog... hogy mi? ez valami egészen új, ez valami tök izgalmas.

az art on me ruhái pont ilyenek. legalábbis én egy pont ilyen darabra kaptam fel a fejem. ott a szoknyaleggings, ami egyben overál is. vagy mondjuk a pulcsiszoknya, ami nem elég, hogy mindkettő lehet, de többféleképpen is megköthető.

meg ott a tudatosság. mindenben. ancsa minden apró rezzenését figyelemmel kíséri egy-egy ruha megszületésnek. tudatos minden cérnaszálról, hogy ami a végén a kezedbe kerül, az makulátlan legyen. tökéletes meditáció, nem?

és mert türelmes. nem siet. nem akar mindent egyszerre. hanem halad, lépésről lépésre. megtesz mindent, amit csak meg tud tenni, meg egy picit többet. és az ászana egyszer csak megtörténik... vagyis a bolt, akarom mondani a bolt...:D

mert minden jóga. mindig ezt mondom. most is. tudatosság minden mozzanatban. izgalmas játék. egyszerűség és puhaság. hogy minden nap az lehess, aki aznap lenni szeretnél. a jóga egy, a gyakorlás számtalan. avagy egy ruha, számtalan stílus...

az élet játék. ha azzá teszed. és ha a finom, puha pamutruháid is erre emlékeztetnek, nagy baj már nem lehet...:)

bpy: Ki vagy, honnan jöttél?

MA: Marton Ancsa vagyok, Körmendről származom. Szombathelyre jártam egy művészeti suliba, szerkesztő-modellező szakra. Amúgy idegenforgalmi diplomám van, meg újságírónak tanultam. De a belső építészet lett az, amit még megtanultam, és amiben nagyon sokat dolgoztam. Csak jött a válság, nekem meg mindig projektmunkáim voltak. Semmi nem épült, semmit nem kellett tervezni.

bpy: Hogy lukadtál ki a ruhatervezésnél?

MA: Egy volt csoporttársammal összefutottam az utcán még a ruhás suliból. Egy magyar ruhagyártó cégnél dolgozott. Megkérdezte a főnökét, hátha felvesznek bármire. Hívott másnap, hogy menjek be egy állásinterjúra. Bementem, a főnök rám nézett, és annyit mondott: jó, oké, fel vagy véve. Pozícióm nem volt, semmim nem volt egyáltalán. Úgyhogy szerkesztettem, megterveztem a belső terét az új boltoknak, voltam a nagykerben, országszerte lévő boltokat fogtam össze, közben terveztem. Minden feladatom volt.

Náluk dolgoztam pár évet, utána váltam külön. Gondoltam, hogy nekem ez biztos menni fog egyedül is. Azzal nem számoltam, hogy ez egy óriási nagy kihívás. Annyi feladat van, annyi felé kell figyelni. Oké, hogy tudok ruhákat csinálni, de ott van a marketing, a könyvelés. Azért nem annyira egyszerű.

bpy: Mióta vagy külön?

MA: Kétezertizenegy, négy éve van meg a cég. Én azt gondolom, hogy fejlődik. Nullából építgetem felfelé. Most már vannak munkatársak, van üzlet.

Az első a Jászain volt. Pont elmentem egyik nap előtte, és még mindig ott van a régi logóval a kis matricám. Ugyanilyen kis bolt volt. Volt egy galériája, a tetején a műhelyem. Az elején tudtam venni egy kis varrógépet, aztán egy asztalt, aztán papírt, anyagokat. Így épült.

bpy: De megérte kiböjtölni.

MA: Megérte.

fotó @szuzi és a naplopók

bpy: Mi az az üzenet, amit megpróbálsz átadni a ruhákon keresztül?

MA: A koncepció a hétköznapi nő. Azt látom a csajokon, hogy vesznek egy jó darabot, de nem gondolják át, hogy önmagában tök jó, csak mihez húzod fel... Vagy veszel tíz darab fekete pólót, mindig azt veszed, mindig ugyanazt hordod.

Az én ruháimnak az a lényege, hogy bármelyik passzol bármelyikhez. Mondjuk egy ruhához is fel tudsz húzni egy pulcsit. Az arányokat úgy állítom be, hogy az nagyjából jó legyen, és ne kelljen gondolkodni azon, mihez mit húzz fel. Egymásra építem őket.

bpy: Sok olyan ruhád van, ami másképpen is hordható.

MA: Az a másik őrületem. Hogy egy ruhába még többet belerakjak. Mint a leggings: ha felhajtod, szoknya; ha visszahajtod, overál; télen meg tök jól melegít a több réteg egymásra hajtva.

bpy: Milyen anyagokat használsz?

MA: Rugalmas anyagokat, azokhoz értek. Abból tök jó, másfajta formákat lehet kihozni. Pamutokat főleg. Most az a célom, hogy át tudjak állni a biopamutra. A fenntarthatóság meg a környezet megóvása nekem nagyon fontos. A boltban sincs semmi új, lényegében szemétből van berendezve. Leginkább biopamutból szeretném csinálni a ruhákat, de marhára nehéz olyat szerezni, amiről van tanúsítvány. Mert egyébként a pamutot mindenki isteníti, pedig az előállítása a leginkább környezetszennyező. Egy kicsi darabkához borzasztó sok liter víz kell, pazarlós dolog. De ha nem raknak bele vegyszert, akkor a víz simán mehet vissza.

bpy: Színekben?

MA: A két kedvenc színem a khaki és az okker, a tavalyi évnek ezek voltak a színei. Idén inkább sötétkéket meg pirosat használtam, hogy legyen egy kicsit más.

bpy: Honnan jött a név?

MA: A nevemből: az m betűt raktam a végére, és hozzátettem egy e-t, hogy legyen egy pici értelme.

bpy: Gondoltad volna, hogy valaha itt fogsz kilukadni?

MA: Én úgy vagyok vele, hogy ha valamit csinálok, akkor azt csinálom. Nem tudtam kihagyni egy lépcsőfokot sem. Nem kaptam anyagi támogatást senkitől. Így nagyon keményen csinálom. És tudom, mi a célom.

bpy: Mi a cél?

MA: Egy saját infrastruktúra, hogy én készíthessem a termékeket: saját szabászat, szerkesztő részleg, varroda. Minél inkább oda tudjak figyelni, hogy ami kijön a varrodából, az jó legyen. Ha egy helyen tudnám az egészet készíteni, az lenne a legjobb.

fotó @geza talaber photography