mindenkit megtalál a fehér nyúl. csak van, akit egy matracig visz. és van, akit ázsiáig.

nusi is a jóga útján jár. csak az ő gyakorlása az alkotás. az ő ászanái a szimbólumok és a színek. az ő meditációja a pompom. és az ő igazsága, hát az pont ugyanaz, mint az enyém.

tudni illik nusi is követni kezdte a fehér nyulat. el is indult, bejárta ázsiát, indiát. és megtalálta a szerelmét. mármint az igazit is, meg a másikat: az alkotást. így született a shamobags. azóta tervez. kiszab és megvarr. és álmodik. meg alkot. minden nap, mint egy igaz gyakorló.

csak míg én új ászanákat kutatok, ő szőttesek után keresgél. míg én azt figyelem, hogy az ászanák hogyan hatnak a hétköznapjaimra, a testemre, a személyiségemre, a tudatomra, a lelkemre. addig ő szimbólumokba rejti az üzeneteket. ugyanezeket az üzeneteket. és míg én a szürke hétköznapokat ászanákkal festem át, ő aprócska szigetet teremt színekből, ami veled és benned marad a szürke rengetegben. és míg én meditálok, ő pompomokat gyárt. mert ki mondja, hogy az nem meditáció?

ami pedig a lényeget illeti: egy igazság van. az egyetlen örök dolog a változás. nekünk pedig nincs más dolgunk, mint megtanulni fejlődni, megtanulni tanulni. mindenből. hogy mikor az út végére érünk majd, mi magunk lehessünk az az aprócska szigete a színeknek.

bpy: Ki vagy, honnan jöttél?

MN: Lehet onnan kéne kezdeni, hogy most hol vagyok. Úton önmagam felé, és ebben az alkotás és a táskák nagy segítségemre vannak. Sok mindent tanulok általuk magamról. Nagyon ösztönösen jött, hogy ide lyukadtam. És nagyon ösztönösen csinálom. Az a legfontosabb, hogy valaki megtalálja az útját, és nekem úgy érzem, sikerült.

bpy: Rengeteget jártál Ázsiában. Mi indított el az úton?

MN: Igazából a mozgatórugója a férjem - aki most már a férjem, amikor elindultunk az első útra, még csak a barátom volt. Ő nagy felfedező, folyton megy előre, mindent meg akar ismerni. Talán ez tetszett meg benne. Végre találtam valakit, aki magával visz. Mert ez bennem is ott volt, csak nem tudtam még kifejezni. Együtt elindultunk, és ez felszínre hozott olyan dolgokat, amiket nagyon köszönök neki. Ráadásul egy ilyen út nagyon összekovácsol.

fotó @shamobags

bpy: Mi a kedvenc helyetek?

MN: Most India.

bpy: Miért?

MN: Mert ott olyan mélységeket láttam a kultúrában. Annyi mindent, amit még nem értek, és szeretnék megérteni, és ez csodálatosan izgalmas. Meg a hegyekbe beleszerettem. Ott lenni közöttük, megtapasztalni a nagyságukat, felemelő érzés. Annyira picinek érzed magad a világegyetemhez képest, és ez mégis annyira jó. Újra és újra át akarod élni.

Volt, hogy templomban laktunk szerzetesekkel. Három-négy napig náluk lehet aludni, velük enni, elmenni az imádságokra. Sok mindent nem értettünk, de már csak érezni is fantasztikus azt, ami ott történik, olyan mint valami titkos beavatás. És ez csak egy tapasztalat a sokból, rengeteg meghatározó élményem van Indiából.

Például a jóga felé is elindítottak ezek a dolgok.

bpy: Gyakorolsz rendszeresen?

MN: Ez nem egy állandó dolog az életemben, de most azon vagyok, hogy az legyen. Valamiért eddig nem sikerült, de most fog. Az embernek lehet, hogy egy érettség kell, vagy még nem jött el a pillanat. De van egy pont, amikor bekattan. A gond eddig az volt, hogy jártam már többféle órára, de mindig üresnek éreztem a dolgot, mert a lényegről nem esett szó, és ez nagyon zavart. Emiatt sokszor feladtam, vagy elment a kedvem. De most újrakezdtem, és úgy érzem jó helyre kerültem.

bpy: Meditációs gyakorlatokat végzel?

MN: Ez pont egy izgató kérdés számomra, nincs még túl nagy tapasztalatom benne. Mindig kerülgettem, hogy hogyan fogjak neki. Hogyan kell ezt csinálni. Most járok valahova, ahol erről is szó lesz, de csak nagyon a felszínéről. Tudom, hogy ez egy hosszú folyamat, nem lehet instant módon megtanulni. De abszolút célom, hogy gyakoroljam, és fejlődjek benne.

fotó @shamobags

bpy: Mi az, ami a legjobban hiányzik Keletről?

MN: Hogy nem kell rohanni. Más a ritmus.

bpy: Próbálod ezt beépíteni itthon?

MN: Az embert egy hosszú út tapasztalata elviszi messzire, messzire, messzire... Amikor hazajössz, úgy érzed, majd kicsattansz az energiától. De egy idő után úgyis visszaállsz arra, amiben élsz. Mert nem tudsz kiszakadni belőle. Ahogyan körülötted működnek a dolgok, az hatással van rád. Törekedni lehet arra, hogy lassíts, legyél tudatosabb dolgokról. Próbálj meg figyelni a kis dolgokra. De nem mindent könnyű ugyanúgy csinálni, mint ott, és nem is kell.

bpy: Szeretnél úgy élni, mint ott? Vagy inkább beépítenéd azt az életmódot az ittenibe?

MN: Inkább a beépítés. Az működőképes.

bpy: El tudnád képzelni, hogy ott élj életed végéig?

MN: Azt nem. Sokan kérdezték, amikor hazajöttünk Ausztráliából és Ázsiából, hogy minek, miért nem maradtunk inkább ott. De nekem ez meg sem fordult a fejemben. Próbálom azt a tudást, amit megtapasztalok, beépíteni az életembe. De nem érzem úgy, hogy el kéne mennem. Itt próbálom meg kihozni a legjobbat.

fotó @shamobags

bpy: Az út, amin most jársz, az már az az út, a te utad?

MN: Szerintem megtaláltam. Ezt a táskákhoz, a varráshoz, az alkotáshoz kötöm. Ami mindig is nagyon fontos volt nekem. Csak egy ideig félretettem, mert nem mertem erre rájönni. Persze a film szak is egy alkotás, egy kreatív, vizuális dolog, de éreztem, hogy valami hiányzik (filmelmélet szakon végeztem az ELTE-n). Hogyha az ember rájön, mi kell neki, és elkezdi, akkor már érzi, hogy a helyén van.

bpy: A táskáknál mi a fő üzenet?

MN: Ami az egyik legfontosabb, azok a színek. Nem akarom senkire ráerőltetni, hogy színes legyen, de úgy látom, hogy sokan nem merik felvállalni, pedig igazából szükségük van rá. Csak valahogy egybeolvadunk, félünk kitűnni. Én ezt a bátorságot akarom nekik adni ezzel. Igenis merjenek kitűnni. Akár egy táskával. Nem muszáj papagájnak öltözni, nem arról van szó. Megértem, hogy valakinek a fekete-fehér esik jól, valakinek a szürke, valakinek a csak sárga, mindegy. Nekem mindig fontos volt, hogy körülvegyenek a színek, mert számomra energiát adnak, és ezt szeretném másoknak is továbbadni.

fotó @shamobags

bpy: Milyen anyagokkal dolgozol?

MN: Sok olyat használok, amit az utazásokról hoztam haza. Bár tavaly találtam nagyon izgalmas magyar anyagokat is. A legutóbbi táskáim ezekből a szőttesekből készültek. Nagyon különlegesek. Ezelőtt még nem láttam ilyet, és amikor felfedeztem, akkor majd kiugrott a szívem: annyira örültem, hogy itthon készül. Mindenhol próbálok különleges anyagokat keresni. Ami nagyon izgalmas, hogy a textileknek, a mintáknak jelentésük van, mesélnek. Ezek nagyon szép dolgok. Szeretem, ha egy tárgynak van valami mondanivalója, nem pedig csak egy tárgy önmagában. Ha van mögötte valami. Ha nem csak egy táska. A fapecsétek is, amikkel mintákat nyomok, azok is mind fontos szimbólumok, hozzáadnak a végeredményhez.

bpy: Ezeket az üzeneteket igyekszel átadni?

MN: A műhelyemben meg szoktam mutatni a pecsétet, hogyha azzal van nyomva valami. Arról, hogy mit jelent, vagy hogy szerintem mit jelent, szoktunk beszélgetni a látogatókkal. Ezeket jó megérteni, mert nem csak ebben látod majd meg, hanem másban is. Szerintem ezek a szimbólumok nagyon fontosak. Ott vannak az egész életünkben. Sok kollektív motívum köszön vissza. És ha már a kollektív dolgoknál tartunk, akkor ott van mondjuk a pompom, amit hihetetlen, de rengeteg nemzetnél megtaláltam a világ minden táján. Én is sok pomot használok, annyira vidámak.

fotó @shamobags

bpy: Az apró üzeneteket saját magadból meríted, vagy igyekszel ennek a szimbolikának utána járni?

MN: Van, aminek utána olvasok, vannak erről könyveim. Van, amiről beszélgetek emberekkel. Van, amit csak úgy érzek. De ezek összeállnak. Próbálom őket megfogalmazni. Célom is, hogy ezekről majd többet meséljek. Persze nem kell, hogy mindenkinek ugyanazt jelentse, ez csak egy útmutatás mondjuk, egy lábjegyzet. De így még közelebb érezheti magát az ember az adott táskához. Ez kicsit olyan, mint amikor nézel egy szép festményt, aminek nem érted pontosan a jelentését, de miután tudod értelmezni, máris sokkal közelebb kerül hozzád.

bpy: Abba belegondoltál már, hogy tulajdonképpen ezzel el is kezdtél teremteni egy új hagyományt?

MN: Erre még ilyen konkrétan nem.

bpy: Akkor majd gondolj...:)

MN: Oké, köszi!

bpy: Minden terméket a saját kezeddel készítesz?

MN: Előző ősszel volt egy együttműködésem egy stúdióval. Megkértem őket, hogy varrjanak nekem. Mert eddig tényleg mindent egy személyben csináltam, ezen az együttműködésen kívül egyszer segített még be egy kedves barátnőm. Most úgy éreztem, hogy nagyobb segítség kell. Ami formák már beváltak, azokat kiadtam. Most épp alakulóban van, hogy a továbbiakban ez hogy lesz. De nagyon szeretem magam csinálni a dolgokat. Valamelyik részét viszont idővel el kell engednem. Mert különben nem tudom kézben tartani. Ez egy nagy döntés. Azt hiszem, ennek az évnek ez a feladata számomra.

fotó @shamobags

bpy: Van terv?

MN: Sok minden van a fejemben, és épp az a „gond”, hogy nem jut elég időm a kísérletezésre. Egyedül nem lehet ennyi mindent csinálni. Valahogy tovább, egy magasabb szintre szeretném vinni. Úgy, hogy közben tudjak fejlődni, új dolgokat kitalálni, megvalósítani. Mert sok minden bennem marad.

Jó volna külföld felé is nyitni. Közben ésszerűen megtartani a dolgokat a kezemben. Biztos ez most nagyon rózsaszínnek hangzik, de nem feltétlen a profit érdekel. Inkább az, hogy amit csinálok, azzal mindig elégedett legyek, büszke rá. Hogy egy ponton túl ne kezdjen el romolni a minőség. Megmaradjon igazinak. Ez a cél, akármerre is fog fejlődni. És továbbra is fontosnak tartom a személyes kapcsolatot. Sokan eljönnek a műhelyembe, nagyon szeretik, hogy meg lehet fogni, nézni, szagolni a dolgokat. Látják, hogy ez itt készül, az én kezem által. Ezt a közvetlenséget nem szeretném elengedni.

bpy: Mi a cél?

MN: Nyilván valamilyen harmónia felé törekszem. Ezt próbálom most megtalálni. De szerintem a fejlődés a legfontosabb. Hogy az ember soha ne hagyja abba a tanulást, mert azt nem lehet abbahagyni. És azt hiszem, én sose fogom, mert annyi minden érdekel. Hogy ez a kíváncsiság megmaradjon. Hogy tudjunk fejlődni akármilyen élethelyzetben, és jól kijönni belőle. És talán ez egyensúlyt eredményez. Majd meglátjuk…

fotó @shamobags