fogsz egy ászanát, és belemeríted a tested. lélegzetről lélegzetre hagyod, hogy azzá alakuljon. persze minden alkalommal más lesz. mert számít, ha épp esik, vagy elviszi a szél, belepi a hó. te csak türelmesen vársz. néha egy lélegzetet, máskor számtalant. minden nap megfested a tested, ászanává lélegzed. míg azzá nem válik. ha meg épp unod, ha másra vágysz, hát újrafested egy másikkal.
sára is a jóga ősi útján jár. mert a botanika is jóga. csak neki a test anyag, amit ászanákba merít. az ászanák pedig gyomok és maghéjak és festőnövények. a légzés, hát az légzés. (mert ki mondta, hogy egy anyag nem lélegzik...) és ha megunja, akkor újrafesti. mert a játék, a kísérletezés, meg a kitartás és a türelem, az alázat: az egy.
sejtszinten benne van mindenkiben minden, ami ősi. mindenkiben, aki szívből csinálja azt, ami boldoggá teszi. aki arra figyel, hogy mit mond a szíve, és nem tér le az útról. ahogyan én a jógáéról. és sára a botanikáéról...
bpy: Ki vagy, honnan jöttél?
HS: Nagyon változatos volt az életem, sok mindent csináltam, kipróbáltam, tanultam, utaztam. Éltem több kontinensen hosszabb ideig, a szüleimnek köszönhetően. Sokszínű gyerekkor volt az enyém.
bpy: Milyen helyeken jártál?
HS: Egyiptomban születtem, ott éltünk pár évet. Utána itthon voltunk, aztán pedig Londonban. Később magamtól is utaztam. Európában nagyon sok helyen voltam, sok helyen vannak barátaim is, meg volt ugye Kambodzsa, ami egy messzebbi kiruccanás.
bpy: Hogy keveredtél Kambodzsáig?
HS: Egy magyar alapítványon keresztül utaztam ki, egy olyan több modulból álló szakképzési programot állítottunk össze, amelyben hátrányos helyzetű helyi fiatalokat szerettük volna olyan képességekkel felruházni, amivel jobb esélyekkel indulnak az életben. Én a szabás-varrás részt vezettem, és pont jókor jó helyen voltam, jó emberekkel találkoztam, nagy hatással volt rám az első három hónap, ami után maradtam még, és összesen nyolc hónapot töltöttem Siem Reapban.
fotó @botanika
bpy: Mit adott Kambodzsa?
HS: Textiles szempontból például voltam selyemfarmon, ahol látni, hogyan születik az anyag egészen a hernyótól és az eperfalevéltől kezdve. Három hónapig tartott a szakképzés, és utána csináltam mást is, készítettem például egy selyemtáska kollekciót. Hogy mit jelent egy kollekció megtervezése, az első rajzvonástól kezdve a kész termékig, azt először ott tapasztaltam meg teljes egészében.
Emberi szinten meg nagyon sok mindent lehet tanulni egy ilyen idegen kultúrában. A sok öröm, újdonság, szokatlan, és furcsa élmény és helyzet mellett persze sok a frusztráció is, ami többnyire a kommunikációs nehézségekből ered. Más az élettempó, az életfelfogás: majd holnap, majd lesz, nyugi, nem kell rohanni. Nagyon más az élet ritmusa, de segít abban, hogy rengeteget elengedj ezekből a mi világunk béli hülyeségekből, és közelebb kerülsz a lényegi dolgokhoz.
bpy: Ezeket meg tudtad tartani itthon is?
HS: Nehéz. Nagyon nehéz.
Nekem a természet az, ahol visszatalálok ebbe a más ritmusba. A párommal nagyon sokat túrázunk, vadkempingezünk, sátrazunk. Amikor az ember egy sátorban az erdő közepén ébred föl, akkor nem jutnak eszébe a feladatok, határidők, amik ennek a városi életnek a velejárói. A természetben mindez értelmét veszti, és teljesen áthangolódik az ember.
fotó @botanika
bpy: Kambodzsa után mi következett?
HS: Egy nagyon éles váltással hazajöttem, és beültem egy irodába dolgozni. Nyolc hónapot bírtam belőle, de az pokoljárás volt. Ekkor csináltam egy ékszer márkát: a neve Mimóza volt. Nagyon színes, textiles ékszereket és kiegészítőket csináltam. Szuperbojtos cuccokat. Ez tartott három-négy évig, és utána megcsömörlöttem. Zavart, hogy nem tudom, az anyagok honnan jönnek, mivel kezelték, ki csinálta őket. Elkezdtem kutatni, hogy a fonalakat, amiket használok, hogyan lehetne megfesteni, megszínezni valamilyen fenntartható saját megoldással. Akkor fedeztem fel a növényi festékeket, és egy fantasztikus színes, és változatos világ tárult elém.
bpy: Mivel kísérleteztél eleinte?
HS: Háztartásbeli dolgokkal: van olyan zöldség, konyhai hulladék, amivel lehet próbálkozni. Mondjuk hagymahéj, lila káposzta.
Aztán érdekesen alakult. Amint ezt az utat elkezdtem bogarászni - hogy mi mindent lehet ezzel a technológiával csinálni, mikkel lehet kísérletezni-, akkor jöttek olyan emberek a környezetembe, akik ezzel foglalkoztak, vagy ismernek olyat, aki ezzel foglalkozik. Szépen, organikusan alakult az egész. Én meg azt éreztem, hogy ez akkor így jó, ha meg van támogatva egy nagyobb-mélyebb szinten.
Amúgy gyerekként virágkötő szerettem volna lenni, meg patikus. És végül is összejött, csak nem pont úgy, ahogy eleinte megálmodtam.
fotó @botanika
bpy: Mi a különleges a festőnövényekben?
HS: Nekem az egész folyamatban az a legizgalmasabb, hogy attól függően, hogy milyen alapanyagot színezel meg, teljesen más árnyalatokat kapsz. Ugyanabban a festőlében ugyanannyi ideig állnak a különféle anyagok, mégis egy gyönyörű színskálát kapsz. Ezt kiismerni, elfogadni, hogy mennyire más, mennyire sokszínű. A természetes színekben az is lenyűgöző, hogy mindegyik szín passzol a másikhoz.
bpy: Bármire ránézel, egyből arra gondolsz, mit lehetne befesteni vele?
HS: Ha növényekről van szó, akkor igen. Mindent szeretek kipróbálni, még ha előre tudom is, hogy nem lesz igazán tartós a szín. Meg az utóbbi időben ha ruhákat vásárolok, azon kapom magam, hogy fehéret veszek, persze természetes alapanyagból, hogy be tudjam festeni valamivel.
bpy: Mit készítesz az anyagokból?
HS: Divat és lakberendezési kiegészítőket: párnát, terítőt, neszeszert, táskát, sálakat, ékszereket. Meg ruhákat. Tavaly pedig elkezdtem szőni tanulni kézi szövőszéken.
fotó @botanika
bpy: Melyik kultúra van rád hatással?
HS: Ez, amiben élünk. :D
Szerintem nem véletlen, hogy az ember hova születik. Azzal dolga van. Meg lehet mindenhol találni a boldogulást meg a jó dolgokat, és az örömöket , meg persze az inspirációt az alkotáshoz.
A festőnövény világban a hatások és a trendek, legalábbis az én értelmezésemben nem igazán meghatározóak. A műfaj jellegéből adódó szezonalitás, például az, hogy minek mikor van az érési vagy virágzási ideje sokkal inkább befolyásoló tényező, és ez így jó. A festés során engem nem feltétlenül a végtermék motivál, hanem maga a folyamat.
bpy: Tudatosan fordultál egy ennyire ősi technikához?
HS: Tetszik, hogy benne van ez a több ezer év, az emberiség kultúrtörténetének egy jó része. Ez egy olyan tevékenység, ami sok ezer éven át minden kontinensen jelen volt, és a mai napig jelen van. Minden színes textília festőnövénnyel készült egészen a tizenkilencedik századig. Nagy hagyományokkal rendelkező tevékenységről beszélünk. Akármelyik kontinens viselettörténetét elkezdi nézni az ember, ott lesznek leletek. Minden kultúrában benne van a festőnövény világ és vannak növények, amiket kultúrákon átívelően is használnak, egy szép példa erre az indigó.
bpy: Egyébként egyszerű és kézenfekvő technika, ami ösztönösen benne van az emberben.
HS: Abszolút. Mondjuk miért ne lehetne az embernek olyan ruhája, amit évszakonként átfest. Ezek nem olyan bonyolult folyamatok, hogy ne lehetne kicsiben is, háztartási szinten kivitelezni. És annak is megvan a szépsége, hogy akár évszakonként újra festi a ruhatárát az ember.
Persze vannak festőnövények, amik nagyon tartósak, amik akár évszázadokon át is gyönyörűen megtartják a színüket - gondoljunk csak a régi perzsaszőnyegekre vagy kárpitokra, amik a mai napig sok esetben eredeti színükben tündökölnek. Persze ismerni kell, hogy mivel lehet rásegíteni a dologra. A fenntarthatóságnak ez is fontos része. Azért, mert meguntam, hogy sárga, még nem dobom ki, hanem csinálok belőle zöldet vagy barnát vagy akármilyet.
fotó @botankia
bpy: Mennyire kiemelt szempont munkádban a fenntarthatóság?
SH: Nekem ez nagyon fontos. A divatipar a második legkörnyezetterhelőbb iparág. Szerintem ha az ember ilyesmivel foglalkozik, akkor érdemes megtalálni egy olyan módot, ami környezetkímélő, ami a környezettel összhangban van. Ez nekem személyes szinten is nagyon fontos, próbálok eszerint élni. De koncepciónak, missziónak is tekinthető.
A növények egy részét én termesztem, és van, amit gyűjtök, ha pedig valamilyen egzotikus alapanyaggal dolgozok, azt fenntartható, fair trade forrásból rendelem. Aztán sok ismerősöm ad ezt-azt, ami akad a kertben. Gyűjtik nekem a magokat, a héjakat, növényeket.
bpy: Mi az üzenet?
HS: Ebben a világban szerintem mindenki tapasztalja ahogy változik a környezetünk és a klíma, mások a telek, mások a nyarak, más a hőmérséklet, és az eső mennyisége. Amikor az emberiség az erőforrásait ilyen mértékben zsigereli ki és éli föl, akkor szerintem kötelessége az embereknek, hogy keressék azokat az alternatívákat, amik nem ezt képviselik. Amik egy fenntartható, egy élhető, még hosszan zöldellő, egészséges bolygó felé visznek, akármilyen kis léptékben is, de részt kell vállalniuk ebből a közös feladatból.
bpy: Nyitott erre a világ?
HS: Egyre nyitottabb, a fogyasztói tudatosság egyre szélesebb körben elterjedő dolog, és ez jó!
fotó @botanika
bpy: Úgy érzed, most itt megtaláltad a helyed?
HS: Mindig vannak holtpontok, amikor az ember kissé elbizonytalanodik. Egészen kimeríthetetlen a festőnövény világ, s az életed végéig kísérletezhetsz. Minden szezonban van egy új, felfedezésre váró alapanyag, vagy technika. Ugyanabból a földből a szüleim kertjében kivett festő csüllengnek más árnyalata lesz minden évben. Más volt az eső, más volt a közeg. Ezt nem lehet megunni. Se belefáradni.
bpy: Mi a terv?
HS: Szeretnék nagyobb volumenű munkákat készíteni. Például nemrég elkezdtem egy nagy indigós foltvarrott takarót készíteni. Hatalmas kihívást jelent nekem egy ilyen aprólékos, precíziós munka, de nagy öröm és sikerélmény, amikor elkészül.
A japán shibori elnevezésű festési módszerrel festettem hozzá a textilt, ami önmagában is fantasztikus kihívás. Aszerint, hogy hogyan hajtogatod / csavarod / varrod / szorítod össze az anyagot, egészen izgalmas mintákat lehet létrehozni. Ez egy nagy munka, de nagyon szép a végtermék. És látszik, hogy benne van az a sok-sok óra munka. Ilyesmiket szeretnék csinálni. Megadni az idejét az alkotásnak, és a folyamatnak, összességében ez a műfaj meg is kívánja ezt a hozzáállást.
Meg a szövés is ilyen. Ha megnézel egy kézzel szövött kendőt, abban több ezer mozdulat van. Az ott van. Más az érzete, az energiája annak a tárgynak, ami így készül.
fotó @botanika
