belefeszülni. hétköznapokba. gondolatokba. tervekbe, vágyakba. illúziókba. abba, ami már elmúlt. ami még meg sem történt. abba, aki már nem vagy. aki még nem vagy. aki lenni akarsz. aki lehetnél.
eltelnek pillanatok, percek, napok úgy, hogy nem nevetsz. nem lazulnak el az izmok, nem simulnak ki a gondolatok, nem oldódnak fel az érzések.
pedig a nevetés mindenre jó...
szeretem a gyakorlást, amikor elcsendesedik minden, és csak a légzésem hallgatom. szeretem a gyakorlást, amikor egyhegyű figyelemmel tologatom arrébb a határaim. amikor tér és idő nélküli létezésbe áramlik a tudatom, és picit megszűnök létezni.
de a legjobban azt szeretem, amikor nevetek. amikor nevetünk. amikor nem bírjuk abbahagyni, amikor könnyezve röhögünk a pózok közben. amikor kiesünk belőlük, mert már annyira...
mert akkor van igazán elengedés. elengeded, aki lenni akarsz, aki lehetnél. ami nincs, ami lesz. megszűnik az elvárás, a túlgondolás. a belefeszülés. nevetsz. magadon, magadban, magaddal, velem. mert nevetni meditáció. nevetni szabadság. olyankor nem létezik más. csak az ellazulás, a kisimulás, a feloldódás. te. a mostban.
