egyszerű. tiszta. spontán.

ez a három egyszavas életfilozófia fogad a non+ kezdőoldalán. saci, vagyis kiss sarolta olyan ruhákat alkot, amikbe bármikor bekuckóznám magam. puha pamutok, egyszerű színek, egy kis plusszal - egy érdekes szabásvonal, egy apró gondolat. apró életbölcsességek, amiktől úgy érzed, volt értelme felkelni. amik segítenek menni előre, előre az utadon, ami magad felé vezet.

saci pont azt teszi a pamut nyelvén, amit én a jógáén. a jóga egyszerű: annyit ad, amennyit beleteszel. saci ruhái is ilyenek: sosem a ruha a fontos, hanem hogy te megtaláld benne önmagad.

bpy: Ki vagy, honnan jöttél?

KS: Művész családból származom: anyu szobrászművész, apu meg festőművész. Ez elég meghatározó indulásnak. Bár én eredetileg óvónőképzőt végeztem, eleinte óvónő akartam lenni. Aztán elmentem dekorsuliba, ez egy két éves iskola volt, és utána elhelyezkedtem dekoratőrként. Majd elmentem lakberendező suliba, elhelyezkedtem lakberendezőként. Utána kitaláltam, hogy a grafikusi szakma is érdekel. Elhelyezkedtem grafikusként, és elvégeztem a MOME-n a tipót, ez szintén két éves felsőfokú képzés volt. Mindemellett kezdtem el ruhákat tervezni, most már szerintem úgy hat éve.

Először egy barátnőmmel együtt, aztán egyedül a NON+-t már négy éve. Abszolút hobbi volt, úgy tavaly ilyenkorig. WAMP-okon árultam, meg külön megrendelésekre. Aztán jött egy lehetőség egy vásárlómon keresztül: tavaly egy pop-up store-ba lehetett jönni a MOM-ba, egy tervező lány keresett maga mellé valakit december hónapra. Bevállaltam. Utána februárban vissza lehetett jönni, mert még mindig nem adták ki az üzletet. Visszajöttem, és egészen mostanáig, december végéig itt leszek, itt vagyok. Ez a márka szempontjából nagyon nagy előrelépés volt. Nagyon sokan megismertek.

Itt tartok most. És most már szinte ebből élek. A nyolcvan százaléka a bevételeimnek a ruhákból van, ami nekem is döbbenetes. Hogy egy év alatt ez lett belőle.

bpy: Honnan jött maga a NON+ ötlete?

KS: Még hat éve elkezdtünk a barátnőmmel ruhákat tervezni: ő is magas lány, én is magas vagyok, és nem kaptunk olyan ruhákat, ami derékban meg ujjban hosszabb lenne, jobb lenne ránk. Hiánycikk, mert megspórolják az anyagot a normál butikok. Mi gondoltuk, hogy csinálunk hosszított fazonú pólókat. Milyen jó lesz, majd nem fogunk fázni. Ez nagyon bejött, eléggé elkezdték vinni már a kezdet kezdetén.

Aztán mi különváltunk. Nálam pedig megmaradt a pamut vonal. Mindig is ilyen ruhákat vásároltam: nagyon egyszerű, minta nélküli, esetleg van benne egy pici plusz – például a szabásvonalakban. Innen jött a név is, annyira adta magát. Ezt a vonalat képviselem azóta is. Pamut, kényelmes, otthonra, utcára, jógára… Ilyen egyszerű a történet.

bpy: És a ruhákon az üzenetek?

KS: Az egy plusz küldetés. Szövegek, amiket mindig sugallok, amiket éppen gondolok, amit éppen át akarok adni. Iszonyatosan működik. Annyira nem is volt tudatos még négy éve, hogy üzeneteket kezdtem el rájuk írni. Mindig akartam valamit: valami grafikát, valami szöveget. Ez a belső igényem megvolt, hogy legyen a ruhákon még valami… De ez az utóbbi időszakban lett ennyire tudatos, hogy ezzel azért én üzenek is. Képviselek valamit. Ez a kettő kell az embereknek, együtt: az egyszerű fazonú ruhák, meg egy mondat…

bpy: Honnan jönnek?

KS: Ahol én tartok. Amilyen könyveket olvasok. Amilyen dolgokat csinálok. Amiben épp elmélyedek. Ez megfogalmazódik mindig egy-két szóban, mondatban. Most is megvan már a tavaszi, a jelenlegi időszak fejlődésének eredménye.

Én a belső úton való elindulást igyekszem segíteni azzal, hogy valaki vesz egy ruhát. Törekszem arra, hogy ha bejön a boltba, még ha nem is vesz semmit, úgy távozzon, hogy jól érzi magát. Vagy érti az üzenetet, vagy nem. Lehet, hogy észre sem veszi, hogy van rajta, csak otthon. Lehet, hogy egy hónap múlva érti meg, amikor veszi föl a ruhát.

bpy: Miért tartod fontosnak az egyszerűséget?

KS: A ruháim azért egyszerűek, hogy mindenki találja meg magát benne. Legyen ő a fontos, ne a ruha. Ez szép dolog.

Én is egyre jobban ismerem meg magam, megyek a belső úton, fejlesztem magam, tanulok. Tükröket mutat a világ, és folyamatosan alakulok. Ezt próbálom átadni. Nagyon sokat változtam ez által. Más az emberekhez való hozzáállásom is. És nagyon látszik, hogy ez működik. Önismeret és emberismeret is egyben. Ezt a jóga indította el nálam hét éve.

Egy jógaórán rádöbbentem arra, hogy ahogyan az életem irányítom, az ott indul el, hogy egy ászanát hogyan tudok kitartani. Nem attól függ, hogy előtte nyolc évig sportoltam-e vagy nem. Hanem hogy eldöntöm fejben, hogy márpedig ezt meg tudom csinálni. Ugyanígy az életem is meg tudom. Összesűrítve így működik az egész élet. Pont ezért van az, hogy mindenkit bátorítok arra, hogy kezdje el, amit lelke legmélyén szeretne csinálni. Rakjon bele energiát. Ha hisz benne, sikerülni fog. Én csak a saját példámat tudom mutatni, nekem így sikerült minden. Nem pénz vagy segítség kérdése, hanem hit.

bpy: Meg az egyszerű dolgok mindig őszinték.

KS: Adjuk önmagunkat, igen.

bpy: Van, amikor külön mozgáshoz tervezel ruhát, vagy mindig úgy tervezel, hogy mindenhová jó legyen?

KS: Van egy-két fazon, ami kifejezetten jógára készült. Főleg Bikramra. Úgy indult, hogy rájöttem, nagyon sok jógás jön vásárolni hozzám. Ez egy új terület volt. Külön összeválogattam, hozzáraktam néhány fazont, ami kitett egy kollekciót. Ezek is nagyon egyszerűek, de pont ez a jó bennük. Mindenhol iszonyúan sok, mintás, túldíszített jógaruhát lehet kapni, ezek pedig a legegyszerűbbek. A jógában is az a lényeg, hogy önmagunkban mélyedjünk el. Ott az az alap. Akkor miért a ruha legyen egy jógaórán fontos? Ilyen indíttatásból jött a jógás kollekció.

bpy: Mióta jógázol?

KS: Hét éve. Érdekesen indult. Mentem Mexikóba az akkori barátommal, és mondta az unokatestvérem, milyen jó a Bikram jóga, majd felkészít az ottani klímára. Menjek el. Utazás előtt nem mentem el, viszont úgy jöttem haza, hogy kijött egy csodálatos pánikrohamom ott Mexikóban. És az önfegyelem, amit maga a jóga képvisel, iszonyúan sokat segített nekem abban, hogy mindenféle gyógyszer nélkül rendbe jöjjek. Nagyon jó gyógymód volt. Imádom.

Én előtte step aerobic-oztam. Eléggé tönkre ment a térdem az évek alatt, de muszáj volt valami olyat csinálnom utána, ami intenzív és elfáraszt fizikailag. Egyébként nagyon sok jógát kipróbáltam, és végül nekem ez jött be. Bár tudom, hogy sokan azt mondják, a Bikram nem jóga. De szerintem ez szubjektív, ízlések és pofonok.

bpy: Milyen volt a legelső órád?

KS: Durva. Az egyensúlygyakorlatokat nem tudtam megcsinálni. Most, hogy így visszagondolok, minden gyakorlatban szanaszét dőltem, röhögtem magamon, figyeltem a többieket. Nagyon nehéz volt.

Most is Bikramra járok, de Barkanra is. Mert ott van napüdvözlet sorozat is. Hét év után kellett egy kicsit másfajta mozgás is. De végül is mind a kettő melegben van, ez az intenzitás nekem még mindig  kell.

bpy: Meditálni szoktál?

KS: A meditálást, mindent, ami lelki vonatkozású a jógában, csinálom otthon is. Pránanadizom - és ez eléggé komplexé teszi a mindennapokat a jóga mellett. Ezért nekem a jógában az kell, hogy nagyon elfáradjak. Ezért nem járok „sima” jógára, nekem nem elég. Vagy legalább is nem voltam még olyannál, akinél úgy elfáradtam volna. Aki azt az élményt adta volna, mint egy Bikram jóga.

bpy: Rendszeresen gyakorolsz?

KS: Egy-két heteket hagytam ki, de egyébként hét éve rendszeresen, igen. Muszáj, nem? Ha valaki egyszer elkezd jógázni, tényleg nem lehet abbahagyni. Nincs visszafelé.

bpy: Mi az, amit a jóga megadott neked, és másban nem tudtál megtalálni?

KS: Elindított a befelé való figyelésben, az önfejlesztésben. Amikor rájöttem, hogy a tudatommal el tudom érni azt, hogy egy pózt kitartsak egy percig, és nem attól függ, hogy milyen állapotban vagyok. Én eldöntöm, hogy márpedig azt meg lehet csinálni. Ha ezt tudom befolyásolni, akkor mennyi mindent tudok az életemben. De ez nekem ott jött. Milyen érdekes, nem? Az első felismerés – a jógaórán, a tükör előtt. Óriás élmény volt akkor, hét évvel ezelőtt.

bpy: A jóga mennyiben változtatta meg a munkához való hozzáállásodat?

KS: Megadta a koncentrációt, a belemélyedést mindenbe. Ha most visszanézek, akkoriban jóval felszínesebb életet éltem. Igyekeztem külsőségeknek megfelelni, nem magamnak – hogy hova jutok, mit akarok. Ott indult el a belső fejlődés: a jógával. Nagyon jó, amikor az ember rátér erre az ösvényre, útra, szerintem mindennél többet ad. Mindenkinek jógáznia kéne. Az az alap.

bpy: Milyen távlati terveid vannak?

KS: A jógával nem tudom. Biztos, hogy fogom csinálni. Tanár nem leszek soha szerintem. Az nem az én utam.

Ruhákat egy ideig még biztos fogok tervezni. Az most kezd el beindulni, sok pluszt ad az életembe. Én is adok, és így olyan, mint egy párbeszéd a vásárlók és köztem, oda-vissza működik. Most üzletet keresek. Aztán külföld. Meg család.

bpy: Egy mondatban meg tudnád fogalmazni, mit jelent neked a jóga?

KS: Elindít a belső, önmagunkhoz vezető úton. Ez is egy üzenet…:)