sokszor mosolyogtak már meg, amikor azt mondtam, az életem a jóga. mindenkitől megkérdem, neki mit jelen. eddig egyedül én mondtam, hogy mindent. eddig…

hiszem, hogy az élet csak olyanokkal sodor össze, akivel dolgom van. ilyen ez a karma.

emlékszem, kilenc éves lehettem, amikor először hallottam a nővérem kazettás magnójából átszűrődő dalt. semmire nem emlékszem a dalból, csak arra a hangra. és akkor eldöntöttem, ami teljesen gyermetegnek tűnt már akkor is, hogy ha majd nagy leszek, egyszer beszélgetni fogok vele, és órákon át hallgathatom a hangját.

ilyen ez a karma. most elmeséli kowa, hogyan lett ő is jóga. őszintén és szívből. valahogy pont úgy, ahogyan én…

bpy: Mi az első emléked a jógáról?

K: Én már sokkal hamarabb kapcsolatban voltam a jógával, mint hogy egyáltalán elkezdtem volna konkrétan ászanázni.

Tíz évvel ezelőtt alakult meg a Kowalsky meg a Vega. A jelképe az első pillanattól egy pentagram volt, benne az om jellel. A gnosztikusoknál maga a pentagram az ember, a közepén pedig a szellemszikra van. A teljesség jelképe. Akkor nem tudtam, hogy a jógának ez egy felsőbb, alapvető szimbóluma.

bpy: Miért kezdtél el jógázni?

K: Igazából volt egy nagyon rosszul sikerült estém a színpadon. Mondtam, hogy szeretnék változtatni az életmódomon. Egy kicsit összeszedettebb lenni. Előtte volt másfél év kísérletezésem. Fél évet Krisna-templomban éltem. Mondjuk úgy, hogy analizáltam a dolgokat, hogy mit tudnék beépíteni az életembe. Hogy ne annyira az árral szembe menjek, ami a saját magam folyóját illeti. Igazából az nem vált be, de sok elemet beépítettem az életembe a Krisna-tudatból is.

De aztán jött az a nehéz éjszaka. Akkor eldöntöttem, hogy szeretném, ha tényleg hathatós változásokat tudnék kieszközölni. Beszélgettem bhakta ismerőseimmel. Egyikőjük ajánlotta Gaurangát, akkor nyitott éppen egy jógastúdiót. Ha tetszik, hátha tudok ténylegesen változtatni. Egyből el is mentem.

bpy: Milyen volt az első órád?

K: Nagyon nehéz volt, küszködtem. Rettentően merev voltam. Biztos beleszámít az életmód is, ahogy éltem tizenéven keresztül. Már az első óra után éreztem, hogy ez azért rendben lehet. Megnézem, milyen változásokat tudok hozni. Mennyire tudok lelkesedni erre az egészre. Úgyhogy jártam érdeklődőként, utána nagyon megtetszett. Igazából két hónap után mondtam, hogy ez valami eszméletlen jó.

bpy: Előtte nem is ismerted?

K: Biztos, hogy ismertem. Csak nem ebben az életemben. Mert olyan gyors változásokat nem lehet kieszközölni.

Amikor legelőször megjelentem jógaórán, először kezdtem el jelenlegi testemmel dolgozni, akkor az borzalmas menet volt. De nem hiszem, hogy ennyire hirtelen, még csak minimálisan is, lehet ilyen eredményeket elérni. Úgyhogy valószínűleg volt valamilyen hozott eredmény, amit gyorsan utolértem. Azóta meg dolgozni kell keményen.

bpy: Az Átmában kezdtél el gyakorolni. Ott is maradtál?

K: Nem is voltam más teremben.

bpy: Soha?

K: Soha.

bpy: Nem is akarsz elmenni?

K: De. El lehet menni, vagy el lehetne. De a zene nagyon leköti az életem, valószínűleg azért alakult ez így. Úgy szorítottam be mindig a kollektív gyakorlásokat is, hogy ott tudjak lenni. Nagyon jó barátaim hívtak engem még, hogy menjek taiboxolni meg kembózni, ilyesmik. Csak hogy nézzem meg. A jóga mellett egy kicsit keményedjek. De nem akartam már keményedni egyébként. Időm se lett volna rá, hiába is.

Azért más jógatermeket nagyon jó lenne megnézni. Meg más embereket, oktatókat, óravezetőket, tanárokat. Ez előbb-utóbb elkerülhetetlen. Majd ahogy egyre jobban engedi a zenélés, ha már nem lesz ennyire feszített a tempó. Ha lesz ilyen… De csak lesz.

bpy: Otthon szoktál gyakorolni, vagy csak a stúdióban van rá időd?

K: Nyújtogatok, mondjuk úgy. Van egy-két gyakorlat, amit rendszeresen szeretek végezni otthon is. De sem az astánga egyes-kettes sorozatot teljes egészében, sem az Agnit. Bár azt nem is lehetne, mert nem tudok otthon felfűteni. De a gyakorlatokat akkor is el tudnám végezni. Szóval teljes egész gyakorlatsorokat életemben nem végeztem szerintem otthon. Bár nem akarok rosszat mondani. Lehet, hogy a kezdeti lelkesedésben volt ilyen. Nagyon szeretem pedig. Imádom. Alig várom, hogy jöhessek és gyakorolhassak. De nem vagyok otthon jógázó ember. Pedig biztos jót tenne a gyerekeimnek is, akár bele is szerelmesedhetnének. Vagy hát el tudom azt képzelni, hogy ők is beleszerelmesedjenek.

bpy: Agnizni is szoktál, és astángázni is?

K: Igen. De az astánga a szerelmem. Az egy annyira jól kitalált gyakorlatsor. Nem is nagyon gondolkodtam tulajdonképpen, hogy mi a különbség. Egyébként nagyon hasznos az Agni. Az, aki az astánga egyes-kettes sorozatot már esetleg kisujjból vágja, az Agnin simán elvérezhet. Mert más izmokat és másképpen erősít. Azzal, hogy tovább vannak a pózok kitartva. Nagyon hasznos, csinálni kéne. Már vagy két hónapja nem is Agniztam. Most inkább csak astánga van. De igyekszem beiktatni.

bpy: Légzőgyakorlatokat szoktál gyakorolni?

K: Talán még azt a legtöbbet. Ha megyünk turnébusszal, akkor is eszembe szokott jutni. Egy kicsit gyakorlom, kipróbálom. Igyekszem odafigyelni a bandhákra, azokkal nagyon küzdöm. Nagyon komplex és jól érzékelhető hatásaik vannak, de én még nem vagyok ott. Szerintem még egóból dolgozom. Valószínűleg ez lehet a baj. Még nincs megvalósítva, de küzdök. Vagyis nem küzdök, törekszem…:)

bpy: Meditációt?

K: Képzeld el, nekem megmaradt a Hare Krisna mantra. Nagyon bensőséges kapcsolatom maradt vele, szeretem azt alkalmazni. Azt figyeltem meg, minden sokkal érthetőbb, egyszerűbb, simább, amikor japázom. Nem akarom misztifikálni ezt a dolgot. Valószínű az is számít, milyen a hited, annak a minősége, hogyan tekintesz erre. De ha japázom, akkor napi tizenhat kört – mindent vagy semmit játékos vagyok. Aztán van, hogy akár négy hónapon keresztül semmi, leteszem. Hát ilyen az én elmém. Lehetne folyamatos is a dolog, de egyelőre nem az.

Ez valahogy sokkal könnyebb számomra, mint ha az om zengetését alkalmaznám. Persze a gyakorlásoknál az megmaradt. Meg a Narayan mantra. Igazából azzal kezdődött minden.

Volt annak idején a The Prodigynek egy száma, ami a Narayan ima volt. Még a Black-Out zenekar idején, nagyon régi időszak. Tényleg rettenetesen szétcsapva ültünk egy autóban egy díler barátommal, és hallgattuk a The Prodigyt. Eljutottunk ehhez a dalhoz. Emlékszem, milyen mélyen megfogott. Nyilván volt már valamilyen kapcsolatom ezzel az atmoszférával. Utána elkezdtem énekelni magamban – éveken keresztül, a mai napig. Ahogyan egyébként ők, a tradícionális dallamot. A mai napig van, hogy hosszú órákon keresztül dolgozom, és közben ezt énekelem. Nekem meggyőződésem egyébként, hogy ez lendített egy kicsit, segített. Mondjuk azok őrült emberek, drogos bagázs. De ilyen a világ. Megítélni nem lehet semmit. Hogy a segítség honnan érkezik. Meg attól is függ, te milyen atmoszférában vagy éppen, miben létezel.

bpy: Az oktatóképzés honnan jött?

K: Láttam, hogy ez marha jó. Igazából akkor is tudtam, hogy nekem időm nagyon nem lesz. A zene tényleg annyira leköt. Nem csak akkor, amikor koncert van. Annyi a dolog a háttérmunkával. Az egésznek nem csak a fenntartásával, de a továbbépítkezéssel. Tényleg rengeteg meló. Rengeteg energiát emészt föl. Ezt tudtam akkor is, hogy így lesz.

Viszont jó a zene, de azzal megközelíthetőleg sem tud ennyi értéket adni az ember, azt gondolom. És jó lenne valami értéket adni. Főleg annyi önző év után. Lehet ez is egy önzés: valamit ledolgozni. Nem tudom. Nem is akarom ezt kitalálni. Egyszerűen csak jó adni. Mert tudom, hogy nekem milyen jó hatásai voltak. Nagyon jó eredményei. Hogyha csak heti egy vagy két óra is fér bele, de ezt nagyon jó adni az embereknek.

bpy: Rendszeresen tanítasz?

K: Hát, a tanítás – óvatosan bánok én ezzel a kérdéssel. Inkább azt mondom, hogy órákat vezetek. Öt éve foglalkozom jógával. Nyilván ez nem csak a gyakorlásról, az ászanákról meg bandhákról szól, hanem a filozófiai háttérről is. De azért azt nem mondanám, hogy tanítom. Én órákat vezetek egyelőre.

Lehet, hogy lesz majd olyan tudás a birtokomban – vagy tapasztalat inkább –, hogy valóban taníthatom is. Persze egy sima óra levezetéséhez van elég tapasztalatom és instrukcióm, tanultam annyit. Nagyon jó tanáraim vannak/voltak . Simán segítek a kérdésekkel. De azért elég komplex egy jógaóra.

bpy: Nyitottak rád az emberek?

K: Mikor órát vezetek, abszolút. Szerintem szeretik, ahogy csinálom. Annyiféle ember van, annyiféle érzékkel, felépített személyiséggel és hozott karmával. Nem lehet, hogy ez mindenkinek tetszen. Akkor csak egy út lenne, egy guru. Ez ugyanígy igaz az iskolákra, a tanáraidra: az egyik bejön, a másik nem. A zenekarokra igaz. Elvileg tízezer ember nem tévedhet, hogyha annyian szeretik a Tankcsapdát. És mégis van, aki utálja. Ez ugyanígy van a Kowalsky meg a Vegával.

Remélem, azért utálni nem utálnak a jógaközösségben. Ennél összeszedettebb emberkék járnak. Nyilván nem szeretheti mindenki azt, ahogy én tanítok. De vannak, akik rendszeresen visszajárnak.

bpy: Mennyire tudsz elvonatkoztatni az „amúgy” életedtől, amikor tanítasz?

K: Nem zárom keretek közé az életem. Imádom és szeretem a jógát. Rendkívül hálás vagyok egyrészt annak, aki ezt az egészet átadta ennek a dimenziónak; másrészt annak, aki rendszerezte. Azért is, hogy szabályokat alkotott mellé. De én csak azokat a szabályokat tudom tartani, ami megvalósult. Amire azt mondom, hogy értem, tapasztalom. Ezáltal könnyedén megy.

Van, hogy erőfeszítést is szívesen teszek. De csak azért, mert másvalaki mond valamit – ennél nekem konokabb a fejem. Nem teszek le csak úgy dolgokat. Nem hagyok el csak úgy dolgokat. Én szeretek élni. Szeretem a létezés minden egyes aspektusát. És nem panaszkodom akkor sem, amikor éppen egy iszonyatos balegyenest kapok az arcomba. De azt is szeretem, amikor simogatnak. Azt engedem el, amire már nincs szükségem. De ami tapasztalatot be kell gyűjtenem, azt senki nem fogja elvenni. Bárhogyan is néz rám, bármilyen szemmel, bármit ír rólam, vagy bármit mond rólam. Nekem arra szükségem van.

bpy: Kit tekintesz mesterednek?

K: Mindenképpen Gaurangát. Egyébként az Átmás tanárokat. Legfőképpen azokat, akikkel közvetlen kapcsolatom van: Szalai Istvánt, a Pannit, Pák Annát, Major Ágit, az Angelikát is. Valójában fel kéne sorolnom őket, tényleg egyenként mind. Mert ha nem is gyakorlás, de az életvitel szempontjából a mestereim. Fontos, hogy milyen kisugárzása van egy embernek, akivel együtt dolgozol.  Itt nagyon remek a kisugárzás.

Hozzáteszem, azért megpróbálok úgy nézni a világra, hogy bármi jön velem szembe, még az is, aki a füleseket osztja, az is egy mester. Méghozzá talán az a legnemesebb.

bpy: Hogy keveredtél el a Krisna-tudathoz? Volt, aki segített?

K: Nem nagyon. Keresgéltem. Egyszerűen csak ezt dobta elém az élet.

Akkoriban volt egy olthatatlan vágyam. Olvastam többször a Tibeti halottaskönyvet, a Bibliát, keresztény gnosztikusokat. Egyszerűen csak elolvastam, mert odarakták elém. A Krisna-tudatról azt gondoltam, ki kell próbálnom. Mert annyira egyértelmű gyakorlati rendszert mutat. Az pedig már más kérdés, hogy ténylegesen ez nem csak egy kísérletezés. Mert ott maradt bennem egy csomó eleme. De avatott bhakta nem lettem.

A következő lépés innen nyilván még összefüggött a Krisna-tudattal. Mert Gauranga is szerzetes volt. Ezért nem volt véletlen. Lehet, hogy éppen a jógáról szólt az az egész. Nem tudom. De nem is érdekes már.

bpy: Mit érzel, mit adott a jóga, amit más nem tudott megadni az életedben?

K: Igazából a jóga rakja helyre. Nagyon komplex. Nem olyan, mint például másnak a pecázás. Ott is lenyugszik gondolom az ember, de itt többről van szó.

Ez ennél sokkal, de sokkal összetettebb. Az ember kénytelen szembenézni magával gyakorlás közben. Főleg, ha filozófiát is aktívan olvas hozzá, az eredeti indíttatását tanulmányozza. Előbb-utóbb valójában mindenre kihat. Mindenre. Már nem eszel ugyanúgy. Még csak nem is ürítesz ugyanúgy, mint azelőtt. Mindenre kihat. De akik jógáznak, azok ezt jól tudják.

bpy: A változást hogy fogadta a környezeted?

K: Annyira már nem lepődtek meg a Krisna-tudat után. Ott leesett az álla egy-két embernek. Gangszta Zoli konkrétan megkérdezte: „Mi van, neked elment az eszed, öcsém? De már rendbe jöttél, nem?”. Akkor jöttem ki. De hát meg kellett néznem. Mi van, ha nekem eleve az az út?

A Krisna-tudat elveit, a négy szabályt követni kezdtem. Vegetáriánus lettem – mondjuk ez meg is maradt. A szerencsejátékok kerülése sokrétű kérdés. A szexuális élet – amin mindenki felhördül, hogyan lehet csak gyereknemzés céljából,– na ez nálam ki is esett egyébként. Meg hát a kábító-mámorító szerek kerülsé –ez is nagyjából megmaradt, nem estem vissza. Csak abba bele tartozik még a tea is, én pedig kávézom. De nyilván durvább izék már nincsenek.

Ezek után, hogy a négy szabályt elkezdtem tartani – és azt mondtam, ez tök rendben van, mindenkinek ki kéne próbálni,– ezek után gondolhatod, hogyan nézett mindenki. Hogy teljesen gyógy ez az ember, megbolondult a Kowalsky. De utána visszakerültem a kerékvágásba. Az meg más kérdés – erről ugye nem beszélgetünk,– de én tartok bizonyos szabályokat. Csak nem esem túlzásokba, nem szélsőséges formában. Bár egyébként az sem túlzás szerintem.

Ezek után a jóga nem okozott nagy felfordulást. Sőt, szerinem hamarosan a rock’n’roll-ból is jönnek. Egyébként ez külföldön nem annyira extra dolog. Nagyon sokan járnak. Például az egész Red Hot Chilli legénység – mondom, őrültek is járnak. Szerintem a jóga mindenkinek jót tesz.

bpy: Változtatott a zenéhez való hozzáállásodon a jóga?

K: Ez jó kérdés. Ezen nem gondolkodtam eddig. Még kicsit analizálnom kéne, hogy milyen változásokat látok magamon. De én előtte is erről szerettem volna beszélni. Arról, amiről igazából a jóga beszél: hogy alapérték, valamiféle cél az ember életében. De tisztíthatott ezen, egyértelműbbé, egyszerűbbé válhattam. Simán. Egész biztos, hogy változtam. És ez a szövegen is megjelenhet.

bpy: Hosszútávon vannak céljaid?

K: Zenélek. Ez tényleg az életem. Bár valójában gyakorolni jobban szeretek, mint föllépni. Úgyhogy már nem is biztos, hogy mi az életem…

Nem nagyon gondolkodtam ezen. Szeretném átadni a jógát, továbbadni az embereknek. De hogy létrehozzak egy jógastúdiót, hogy ilyen terveket szövögessek, egyelőre nincs az elmémben. Mások már felvetették. De nem tudnak velem mit kezdeni, mert nincs időm.

Gaurangánál az Átma Centerben hálám jeléül is vagyok. Nem is lógom el a dolgokat. Pedig volt már, hogy éjjel egy-kettő körül értem haza, hatkor meg már keltem, jöttem órát tartani. Ez nyilván nincs ínyemre. A színpadon állni rengeteg munkába telik. Az alvással nincs gond. A jógával viszont belecsúszol ilyesmibe, hogy korán kell kelni. De ugyanolyan élvezettel csinálom azt is, ha ki tudom pihenni magam.

Majd ötven éves korom fölött. Addig még van tíz év. Majd újrabeszéljük ezt a kérdést.

bpy: Egy mondatban meg tudnád fogalmazni, mit jelent neked a jóga?

K: Mindent. Egy szóban is meg tudom.

Még a bőrömbe is belevéstem. Én ilyen gettó kölyök vagyok. A tisztátalanság jelei teljesen szét vannak rajtam folyva. De ez vagyok. És ez így van jól. Ezzel együtt nekem az életem a jóga. Ez nem a gyakorlóteremben ér véget. Messze nem ér véget. Folytatódik kinn az utcán, a családommal, a turnébuszban. Talán még a színpadon is. Úgyhogy persze, mindent.