a budapestyogi sorozat második részében idával készítettem interjút: lassacskán egyik legrégebbi és legkedvesebb tanítványommal.

először úgy két éve találkoztunk, amikor is egy esti hatha órámra csöppent be. emlékszem, mikor mentem hazafelé, kérdeztem a lányt a recepción: ki az a szupergöndör hajú, szuperszép lány…? hát ő ida. egyszerűen nem lehet nem szeretni. azóta rendszeresen jár hozzám, és lassacskán szebben ászanázik, mint én…:)

most elmeséli, mit adott neki a jóga, és hogy milyen igazi, gyakorló meditálónak lenni.

bpy: Mesélj magadról: ki vagy, honnan jöttél?

SzI: Tizennégy éve lakom Budapesten. Suli után jöttem fel Miskolcról. Közgazdászként akkor elkezdtem dolgozni egy cégnél, azóta is ott vagyok. Ott mindenféle érdekes dolgokat csináltam már. Amúgy nagyon imádok itt lakni. Sokat adott Miskolchoz képest, azt hiszem.

Egyébként egyedül élek. Nagyon szeretek tanulni különféle dolgokat. Egy év kihagyással, de mindig van valami újdonság. Spanyolt tanultam nem olyan régen. Illetve festménybecsüsnek, meg aromaterápiát is. Aztán szeretnék franciául is megtanulni.

bpy: Mióta jógázol?

SzI: Körülbelül hat éve kezdtem. Akkor nem volt annyira aktív. Elvégeztem egy tanfolyamot, alapászanákat tanítottak.

bpy: Miért kezdted el?

SzI: Érdekes volt, furcsán alakult. Végiggondolva véletlenek sorozata az egész.

Már régebben gondolkodtam, milyen jó lenne jógázni. Minden évben járok egy orvosi felülvizsgálatra, egy ilyen általános check, hogy mi újság. Ott a belgyógyász csajjal beszélgettünk, és mondta, hogy ő egyébként jógaoktató. Akkor jött az isteni szikra: pont nála ősszel indult egy tanfolyam. Akkor oda… De utána sok kimaradt.

Majd egy kolléganőm látott egy hirdetést egy hozzá közel lévő jógasuliba. Jól rábeszélt, ő meg persze nem jött el végül. Én elmentem. Ott egy-két évet gyakoroltam, oda jöttél te már a végén. És hát onnantól kezdve követlek téged.

bpy: Már tök régen…

SzI: Igen, lassan másfél-két éve.

Túl sok jógatanárom nem volt, te vagy a harmadik vagy a negyedik. Érdekes egyébként, hogy tudod meg, ki jó neked… Több mindent láttam, hogyan csinálják. Tetszett igazából, de jó volt aztán érezni, hogy az új még jobb.

bpy: Milyen volt a legelső jógaórád?

SzI: Arra emlékszem, hogy nehéz volt a relaxáció. Végképp nem értettem. Nagyon vártam már, de csak azért, mert akkor már békén hagynak. Akkor lehet gondolkodnom, járhat mindenen a fejem.

Nagyon sokára értettem meg vagy tudtam elképzelni, hogy mire való. Sokáig pont nem kipihentem magam, hanem hagytam, hogy játszadozzanak a gondolataim. Sokáig tartott, míg megértettem…

bpy: Azóta meditálni szoktál?

SzI: Szoktam. Régóta érdekelt ez a téma. Egy-két évvel ezelőtt volt egy rosszabb időszak az életemben, egészségügyileg is elég rossz dolgok történtek velem. Ami fura volt, mert egyébként egyáltalán nem vagyok beteges. Nem tudtam kezelni ezeket a dolgokat. Akkor jártam akupunktúrára. A doktorbácsival beszélgettünk, és javasolta, hogy a relaxációt építsem be az életembe. Legalább a légzésfigyelést.

Elkezdtem vele foglalkozni. Olvastam róla könyveket. Ez lassan átvitt a meditáció irányába. Hogy az mennyivel több és másabb egy sima relaxációnál.

bpy: Akkor el is kezdtél gyakorolni?

SzI: Csak miután egy új kollégám jött a munkahelyemre. Pont, mikor ilyeneken járt a fejem, hogy ez hogy s mint van, elkezdtünk beszélgetni. Kiderült, hogy évek óta meditál. Ez is egy lökés volt ebbe az irányba: amiket mesélt, a tapasztalatai.

bpy: Azóta hogy megy?

SzI: Egy éve gyakorlok már. Kilencvennyolc százalékos vagyok szerintem… Már a gyakorlási gyakoriságot tekintve. Vannak olyan napok, amikor nagyon nem füllik hozzá, nem erőltetem, de tényleg majdnem minden nap.

Ezzel indítom a reggelt. Öt-tíz percig vagy hosszabban figyelem a légzésem. És várok… Tudom, hogy türelmet is igényel, hogy hosszú idő.

Azóta rengeteg könyvet olvastam. Szeretem. Azt gondolom, érzem a hatását. Nem megvilágosodás szempontjából. De nyugalom szempontjából, összeszedettség szempontjából, a pihentető hatását is abszolút érzem. Hogy el tudjam magam engedni.

bpy: Mi az, amit a jóga megadott neked, és más nem tudott?

SzI: Fizikailag mindenképpen nagyon sok mindent. Én nem vagyok egy sportos alkat, gyerekkoromban se, sose sportoltam. Valahogy ez sajnos kimaradt az életemből. Az elmúlt három-négy év az, amikor elkezdetem ezzel foglalkozni. A jóga mellett mást is csinálok, de ez az, ami kifejezetten izmokat adott. Nekem ez borzasztó nagy élmény. Hogy a testem változik. Nekem ez nem mellékes egyáltalán.

Illetve kitartást. Ez az egyetlen olyan óra, amiről sose jut eszembe, hogy lógjak. Igazából ez magától jön, nem is gondolok rá, hogy elblicceljem.

Meg a tudatosságot. Testben is. Életben is.

bpy: Egy mondatban fogalmazd meg, mit jelent neked a jóga…

SzI: Egy olyan biztos alapot ad, amiről tudom, hogy egész életemben végig tud kísérni, és segítség abban, hogy éljek. Ennyire egyszerű talán.