egy barlangban ülsz. leláncolva, leszíjazott fejjel, mozdulatlanul. évtizedekig nézed, ahogy mások árnyakat táncoltatnak a falon. végül is leköt. aztán egyszer csak eloldoznak. elfordítod a fejed. meglátod a többieket. mind ott ülnek, leláncolva, leszíjazva. nézik az árnyakat, ahogy a falon táncolnak. elindulsz. meglátod a fényt a barlang kapujában. vakít. nem érted, de vonz. kisétálsz. behunyod a szemed, a fény szúrja. de lassan megszokod, hajt a tudni vágyás. és kinyitod. lepillantasz a földre. ott egy pocsolya, benne a nap tükröződése. csodálatos. de érzed, ez még nem az. így felpillantasz, keresed a tükör másik oldalát. és akkor meglátod: ott van maga a nap. ez az igazság: onnan jön a fény. gyönyörű, hihetetlen. visszaszaladsz, elmeséled a többieknek. kiabálsz, ordítasz, elmondod csendesen, lelkesen. mindenhogy… de ők csak bolondnak néznek.

így írta le platón a megvilágosodást. soksok évvel ezelőtt. és a dolog azóta mit sem változott.

most is eljön az a pillanat, amikor tudod, már soha többé nem tudsz ugyanúgy tekinteni a világra. mert már látod a valóságot. és hiába csukod be a szemed. mert ha becsukod, attól még nem tűnik el. ha újra kinyitod, nem lesz megint a régi. az már sosem lesz ugyanaz. elillant a fátyol. nincs több illúzió. de akkor most mi legyen? nem tudod, mi az, ami van. csak azt tudod, mi nincs. és akkor elkezdesz keresni…

amikor először meglátod az igazságot, magához húz. olyan mély erővel, mint még semmi más. mert csak annak van értelme. minden más értelmetlen. felesleges. de attól, hogy egyszer megláttad, még nem látod mindig. ezért keresel. keresed a módot, ahogy folyamatosan látni tudod. amikor bármerre nézel, csak azt látod.

ilyenkor vagy a legtörékenyebb. ilyenkor a legkönnyebb abba a hibába esni, hogy mégis csak újra bezárd a szemed. pontosabban tágra zárt szemmel nézd az igazságot. mert becsukva már sosem lesz. de egy másik fátylat rátehetnek. mert ők már tudják, és elmesélik neked. hogy hogyan működik.

de te tudod?

neked kell tudnod, neked kell látnod. nem egy másik árnyjáték kell. vagy egy napszemüveg. tiszta szemmel kell látnod. és az csak úgy fog menni, ha keresel. addig keresel, míg meg nem találod azt, ami először húzott magához. ugyanazt az elemi erőt. ugyanazt a vonzást. nincsenek szabályok. nincsenek kitaposott utak. nincs kell. keresés van. akkor is, ha közben mind bolondnak tart. ha kiutál, elüldöz vagy megkövez. haladnod kell, amíg meg nem látod újra. meg újra. és újra. míg nem egyszer örökre az válik a valóságoddá. mert mindig is az volt. csak mostmár te is tudod…