a lótusz gyönyörű. maga a tisztaság. a mocsaras vízből nő, de szirmai sosem érintik azt. lebeg felette tisztán és érintetlen. a mocsaras víz persze az élet: az a kaotikus és mocskos valami, amibe gyökereink kapaszkodnak, amibe vágyaink és ragaszkodásaink kötnek. miközben a gyakorlatok által megtisztított és újjászületett testünk, elménk, gondolataink az egész fölé emelkednek. és bár részei a világnak, sosem érintik azt.

biztos ezért meditálunk így: lótusztartásban... hátha.

#szeretjük, mert

• tökéletes testhelyzet pránájáma és meditáció gyakorlásához
• segít kilazítani a merev bokát, térdet, csípőt
• fokozza a véráramlást az alhas területén
• felfrissíti a derekat

#hogyan

nyújtott lábú ülésből a jobb láb térdét közel húzom a mellkasomhoz, a sarkam a combomhoz zárva. majd itt kiengedem oldalra a térdem. kívülről megfogom a lábfejem, és óvatosan megemelve felfektetem a bal combom tövére.

annyi lótusz, ahány gyakorló. én ha gyakorlom, igyekszem 'szűkebb' lótuszt csinálni: vagyis a combok szinte párhuzamosak maradnak, és a lábfejek kilógnak oldalt, miközben a sarok egészen magasan a csípőlapátomhoz kerül. de meditálni egy kényelmesebb lábtartásra törekszem: a combok nagyobb szöget zárnak be, és a lábfejek is kissé lejjebb vannak.

ha a jobb megvan, a balt ugyanígy ráhelyezem a jobb combra, felfektetve a lábfejem.

a hátam kényelmesen kiegyenesítem: szögegyenes gerincre nem kell törekedni, mert az nem természetes. a fontos, hogy sose legyen se túl homorú, se túl domború. és a nyújtózás egészen farokcsonttól a fejbúbig tartson.

#fontos

ha komolyabb sérülés vagy fájdalom van a térd/boka/derék területén, sosem szabad erőltetni. inkább mindig kevesebbet és kényelmesebben. remek opció a fél lótusztartás, vagy egy kisebb puha emelvény az ülőgumók alá. és persze a falhoz is lehet simítani a gerincet, ha gyorsan fárad.