astánga oktatóképzésem részeként volt szerencsém egy hetet gyakorolni és tanulni manju joisszal. életem egyik legmeghatározóbb élménye volt. elképesztő ember, hatalmas tudással és zseni személyiséggel. nehéz eldönteni, hogy a történetei vagy a humorérzéke a nagyobb... vagy a mosolya. a hozzáállása a jógához pedig egészen őszinte, tiszta és egyszerű. természetes. szabad.

ugyan nem mutat meg kétszer ugyanúgy semmit, és van kérdés, amire a válasza csak egy nagy nevetés. de neki elhiszem. hogy igazából már maga a kérdés is hülye... pontosabban nem hülye, inkább csak jelentéktelen. mert olyan dologra feszülök rá, ami abszolút lényegtelen. legalábbis ráfeszülni biztos az.

manju az, ami. nincs megjátszás, nincs csillámpor, nincs guruskodás. mosolyog, nevet, mesél, belepakol (ha kell, bevizez, beszappanoz, de akkor is belepakol...:)), kiszed, majd megpaskolja a hátad, vagy jobb esetben megmasszíroz. te meg már alig élsz. de te is nevetsz, mert mellette nem lehet mást tenni.

'no stress, no guilt, no worries'

a gyakorlás játék, játssz vele.

manju szerint nyugaton az emberek türelmetlenek. keleten minden kaotikus. nyugaton mindenki ráfeszül a gyakorlásra, és legfőképpen az ászanákra. más aspektusát nem gyakorolják a jógának. pedig a tradíció nem egyenlő az ászanák gyakorklásával. keleten ezzel szemben nincsenek korlátozások, csak mennek az úton, a jóga útján, és kész.

ha valami nyugaton nem megy, a tanár azt mondja: nem, nem, nem... nem jó. keleten ezzel szemben csak vigyorog egyet: óh, igen, oké. nem gond. nincs bűntudat, nincs stressz, nincs aggódás. 'a fontos, hogy élvezd a mát. majd meglátod, mi lesz holnap.'

uddzsáji, bandha, dristi

mindenki máshogy lélegzik. az astangíkra ez különösképpen igaz. nem tudom, van-e olyan, hogy helyes és helytelen légzés. mindenki természetesen lélegzik, mert máshogy nem tud. mégis mysore alkalmával sok gyakorlón hirtelen kiüt a darth vader-szindróma... mindig is úgy gondoltam, hogy az uddzsáji egy valóban erősebb, amolyan tudatosabb légzés. hangja van. de nehéz megtalálni a határt az óceán morajlása és az olajozatlan fújtatógép között. megkérdeztem hát manjut, ő tanít-e uddzsájit egy kezdőnek, és vajon mi a véleménye a mostanában oly gyakori darth vader-szindrómásokról.

manju is azt mondta, a légzés olyan legyen, mint az óceán hangja. nem kell erőltetni. mesélt is erről egy történetet: az erdőben meditáló szerzetesek légzésének hangja pont olyan volt, mint a fűben sikló kígyóé - így a vadállatok nem merészkedtek a közelükbe, békén hagyták őket. (erre persze érkezett a kérdés, hogy mit tettek a kígyók ellen...? mire manju csak nevetett, hogy hát a kígyók is félnek a kígyóktól... végül is.) szóval törekedjünk a fűben sikló kígyóra, az óceán hullámzására. ne erőltessük.

a bandhákról sem beszél. 'azok létrejönnek természetesen.' apukája sem mesélt sosem a bandhákról. manju szerint ez egy nagyon nyugati dolog, megmagyarázni, hogy működik pölö egy múla bandha.

a dristikről már meg se mertük kérdezni...:D

no coffe, no prana

egy aranyos történet...

manju apukája, pattabhi hatalmas mosollyal várta tanítványait. leültek vele szembe, és feszengve vártak. manju anyukája besétált, megszámolta hányan vannak, és pontosan annyi kávéval egy tálcán jött vissza nem sokkal később. mindenki félve mondogatta, hogy dehát kávé, meg jóga, meg amúgy is... mire guruji levett egy csészét és belekortyolt. mindenki sóhajtva könnyebbült meg.

ha valaki esetleg mégis azt mondta, nem iszik kávét, anyukája csak ennyit reagált: idd meg.

ennyit a kávéról...

tanító és tanítvány

manju szerint háromféle oktató van: a katonás, a terápiás és a szeretetteljes, aki tud mosolyogni.

szerinte egy jógaoktatónak legyen jó a humora. ha egy guru nem mosolyog, az nem jó guru. az oktató feladata, hogy segítsen. az érintésétől a gyakorló teste 'kinyílik/megnyílik', akár ha egy gyógyító lenne. nagy örömömre manju is azt mondta, szerinte a tanítványod legyen a barátod is. 'vidd el őket egy kávéra először.'

mert nem az a cél, hogy még stresszesebben gyere ki egy jógaóráról, mint ahogy bementél.

kell még más?

manju mesélte, hogy gyerekkorában testépítő akart lenni. sokszor el is csalta a napi gyakorlást, és inkább gyúrni ment a helyi edzőterembe. aztán történt egy este, hogy épp fogat készült mosni, de valahogy nem sikerült a fogkefét a szájáig emelni. ...mert akkora volt a bicepsze. kétségbe esve hívta anyukáját, hogy most akkor mi...? aki persze csak kinevette, hogy ő megmondta. másnaptól már nem edzett, csak gyakorolt. 'ha jógázol, az elég.'

egy guru napja

azért gyakorlom, hogy élvezzem az astángát.

manju reggel gyakorol. az egyes, a kettes és a hármas sorozat ászanáiból is válogat. úgy nyolcvan percet gyakorol minden nap, de ebben már benne van a savászana előtti szúrja bhédana pránájáma is és a mantra meditáció.