jógázni nem csak a belső békéről szól. jógázni küzdelem. persze nem negatív értelemben vett harc. inkább csak harc magammal. próbálom átlépni a határaim, áttörni a gátakat, lerombolni a falakat. levetkőzni a felesleget, lehámozni a rétegeket, amik nem én vagyok. ehhez kell erő. ehhez küzdeni kell. mert a megszokás, a ragaszkodás, a kötődés ott van. az elengedés meg nehéz.

#szeretjük, mert

• javítja az egyensúlyt és a tartást
• erősíti a bokát, a térdet, a csípőt és a törzs izmait
• megnyitja a mellkast
• szép és formás lábakat ad
• csökkenti a csípő területén lévő zsírlerakódásokat (személyes kedvenc...:))

#hogyan

az elől lévő lábamnál a térdem a bokám felett tartva annyira beleereszkedem a pózba, hogy a combom alsó vonala párhuzamos legyen a matracommal.

a hátul lévő láb kétféleképpen lehet. ha astángázom, a sarkam és a külső talpélem a talajra fektetem, ezzel erősítve a csípő nyitását. ekkor különösképpen figyelnem kell, hogy a csípőt visszafordítsam szembe, az első láb irányába. ha amolyan random gyakorlom, sokszor a hátul lévő lábfejem magas lábujjhegyen tartom. ez inkább a combom felső részének nyújtásában és a homorításban segít nekem. de mindkét esetben a térd nyújtva.

a csípőlapátom szembe néz, az alhasam feszesen tartom, hogy a derekam ne törjön. a hátam homorít, hosszan nyújtóztatom a csigolyákat egymástól, és bár a szegycsontommal felfelé törekszem, a bordákat visszahúzom.

a karok ismét kétféleképpen lehetnek: tradícionálisan a könyököket nyújtva, tenyereket összesimítva felfelé egyenesen nyújtóztatom a karom. a tekintetem pedig a tenyértövön. fejem lazán hátraengedve. de én van, hogy a mellkasnyitást erősítve a karokat egészen a fülem mellé engedem.

#fontos

a derék védelméért mindig legyen feszes a hasfal, köldököt felfelé és befelé szippantva. és bár a régi fotókon a térd nem éppen a boka fölött van, az ízületek védelme érdekében azért maradjon ott... a váll pedig kényelmesen legyen, nem kell lefeszíteni, de a fülre se tapadjon.