és akkor hirtelen kikapcsol minden. kikapcsolnak a gondolatok. nem számolom a légzésem. még csak nem is figyelem. nem kattogok azon, hogy minden jó helyen van-e. hogy vajon minden tökéletes-e. nem gondolkodom azon, hogyan megy. hogyan nézhetek ki kívülről.

csak létezem. benne. a testemben. a légzésemben. a nyújtózásban. élvezem, ahogy az organikus görbékből álló test szögekké és egyenesekké áramlik. és megáll. megáll minden. a gondolat, az idő. és minden olyan egyszerűnek tűnik. mert minden az is. egyszerű. mert nem gondolom túl. mert nem feszülök bele. mert nem stresszelek rá. csak engedem.

#szeretjük, mert

• méregtelenít
• fokozza az emésztés tüzét
• serkenti a vesék működését
• stimulálja a gerincvelői idegeket
• jó a rendszertelen menstruációra
• erősíti a csípő- és combizmokat
• és persze úszógumitalanító...:)
  

#hogyan

a távolság a két lábfejem között nagyjából olyan hosszú, mint a lábam (egyenes szárú háromszög). az elől lévő lábam lábfeje előrefelé néz, a mutató-, középső és hüvelykujjammal kis rákollót csinálva belekapaszkodom a nagylábujjamba.

a hátul lévő lábam lábujjai előrébb néznek, mint a sarkam - pontosan arra, mint a térdem. az elől lévő sarkam vonalban középen metszi a hátul lévő belső talpélem. mindkét térdem nyújtva. a felső combizmaim aktívak, a térdkalácsom puhán felfelé húzom.

a csípőm nyitom oldalra, a hasfalam feszes, a hátam alsó szakasza finoman homorít. a törzsem egy vonalba hozom a lábaimmal. az oldalam igyekszem egyenesbe hozni úgy, hogy a bordakosaram összehúzom. szegycsonttal viszont nyújtózom a fejem felé.

a vállam lazán tartom, szélesen. a két karom nyújtva, hosszan egy vonalban. a tekintetem a felül lévő tenyértövem felé néz. az állam puhán a vállam felé húzom.

#fontos

a nyaknak nem tesz jót, ha lóg. a váll ne kerüljön a fül mellé. a gerincnek nem kell szögegyenesnek lennie, simán homoríthat az alsó szakasz. csak kerüljön a törzs egy vonalba a lábakkal.