mostanában egyre inkább biztos vagyok benne, hogy a legnehezebb dolog megállni a két lábamon.

a tádászana az egyik legzseniálisabb póz, amit valaha meg lehet tanulni. egy jóravaló tádászanában újra megérzem, hol az egyensúlyom, belső és nembelső is. megérzem, milyen erős és magabiztos tudok lenni, ha akarok… meg ha nem veszítem el magam útközben.

#szeretjük, mert

• javítja a tartást
• erősíti a teljes testet
• fejleszti a test-tudatot
• javítja az egyensúlyt
• erősíti a szívet és a tüdőt

#hogyan

teljes talpam a talajra fektetem. a sarkam, a külső talpélem és a lábujjak alatti talppárnám süllyesztem le. a lábujjaim széttárva puhán lefektetem. a belső talpélem pedig emelem fölfelé, mintha a bokáim belső részét távolítani próbálnám. a térdkalácsom húzom felfelé, a felső combizmaim aktívan tartom.

a köldököm szippantom befelé/felfelé, a derekam ezzel megnyújtóztatva. a bordáim befelé szippantom, a szegycsontom fölfelé emelve. a lapockáim pedig kissé távolítom, és lazán süllyesztem lefelé. a vállaim szélesen, de puhán süppednek lefelé.

a karjaim lazán lógnak az oldalam mellett, az ujjbegyeimmel is kényelmesem nyújtózom lefelé.

a nyakam hosszú, a tarkóm is nyújtózik. a gerincem farokcsonttól fejtetőig hosszan nyújtóztatom felfelé. az állam kissé közelítem a torkomhoz.

az arcom minden izma puha és laza.

és most veszek egy mély levegőt, megfeszítem minden izmom. majd egy hatalmas kilégzéssel ellazítom mindenem, ami nem szükséges ahhoz, hogy kényelmesen, puhán, mégis feszesen tartsam magam... és csak lélegzem.

#fontos

a póz legyen feszes, de főleg kényelmes.