mély levegő. ujjbeggyel megérintem a talajt. majd kilégzés. tenyér össze, és képzeletben felkapaszkodom az égbe. felaggatom magam, mint egy ikeás hajlított drótfogas, lógom lefelé. kapucnit csinálok a fejemből. megnyitom a mellkasom. és beleengedem magam. süllyedni lefelé. lélegezni, emelni a szívem. és közben süllyedni lefelé.

tök fura. egyszerre szakítja szét a szívem, és passzíroz vissza a talajba. a földbe, a világba. az anyagba. én meg csak lélegzem belőle kifelé. felfelé... hátha egyszer sikerül.

#szeretjük, mert

• erősíti a lábizmokat
• meg elég jó feneket csinál
• javítja a tartást
• nyitja a mellkast és a vállövet
• erősíti a szívet és a tüdőt
• meg a nyakat is

#hogyan

teljes talpammal kapaszkodom a talajba. a sarkamon is van testsúly, meg a külső talpélemen és a lábujjak alatti talppárnán. a belső talpélem emelem fölfelé. a térdeim szorítom össze, a felső combizmaim aktívan tartom. és süllyedek lefelé, mintha le akarnék ülni a földre.

a köldököm erősen szippantom befelé/felfelé, a derekam pedig különösen nyújtóztatom. a bordáim igyekszem közelíteni, a szegycsontom fölfelé emelve. a lapockáim pedig kissé távolítom, és lazán süllyesztem lefelé. a vállaim puhán emelem csak felfelé. mert hogy homorítok. erősen, de nem túlzóan.

a karjaimmal nyújtózom fölfelé, tenyereim szorosan összezárva. a fejem hátra engedem. csak finoman. amennyire még jól esik. az arcom puha és laza.

#fontos

a derék ne törjön, fontos a feszes alhas és a múla bandha. a vállak ne csússzanak a fül mellé. csak lazán és kényelmesen.