emlékszem, végtelen lassan lélegzett. átellenben meditáltam éppen. behunyt szemmel hallgattam, ahogy áramlik a légzése. egészen megnyugtató volt. mikor felkeltem, levezetett. néztem, ahogy mozdulatból mozdulatba áramlik. szép volt. egyszerűen csak szép. figyeltem, ahogy a középpontjából lassan indul meg egy hullám, ami végigárad a testén, és puhán ászanává formálja azt. tökéletes légzés, tökéletes figyelem, tökéletes gyakorlás. nem mert szép. hanem mert alázatos és őszinte volt. nem akart túl lenni. nem akart erős lenni. nem akart hajlékony lenni. nem akart más lenni. mint ami éppen volt. csak létezett, önmagában, egységben.

az volt az első gondolatom. hogy mennyire alázatos. hogy mennyire tiszta. hogy milyen régóta nem láttam már ilyen szép gyakorlást. és sosem mondom, hogy szeretnék olyan lenni, mint valaki, aki nem vagyok. de hiszem, hogy mindenkinek szüksége van valakire, aki inspirálja. akire ha ránéz, úgy érzi, ezért. ezért csinálom én is. hogy egyszer majd... nem így, de itt.

kori nekem pontosan ez a valaki. aki nem is tudja, de minden nap inspirál. már csak azzal, ahogy lélegzik. ahogy figyel. ahogy mozdul. ahogy gyakorol. hogy gyakorol.

fotó @Lukácsi Ákos

bpy: Miért mentél le az első jógaórádra?

SK: Egy ismerősöm keltette fel az érdeklődésemet. Ő tartotta az első órát is, amire elmentem. Kezdő gerincjóga volt.

Nagyon megtetszett, ez után még rengeteg kezdő gerincjógán vettem részt. Az aktív tánc miatt hosszú évek óta le volt terhelve a testem. Épp ezért finom, beleengedős gyakorlást kerestem, ami feltölt és regenerál.

Bizonyos ászanák pontosan rámutattak a testem azon pontjaira, amelyek több figyelmet és törődést kívántak. Tudatosult bennem, hogy melyek azok az izomcsoportok, amelyek a tánctól megrövidültek, és milyen irányokban vagyok hajlékony. A másik, ami megfogott táncpedagógusként, hogy a jógában kifinomultabb és precízebb az instruálás, mint a táncban. Ezt jól tudtam kamatoztatni a Táncművészeti Főiskolán (febr. 1-től Táncművészeti Egyetem) az osztályomnál klasszikus balett és modern táncórákon. Láthatóvá vált növendékeim testén a mélyebb megértés bizonyos mozdulatoknál. Ekkor még inkább a jóga élvezeti része érdekelt, nem gondoltam arra, hogy jógát tanítsak.

bpy: Mikor kezdtél el tanítani?

SK: Egy évre rá.

bpy: Addig csak gerincjógáztál?

SK: Zömében gerincjóga órákat látogattam, de felmerült bennem az igény, hogy más megközelítést is kipróbáljak. Így eljártam hatha jógára és haladó gerincjógára is. De eleinte ez esett a legjobban: a kellemes kimozgatások, a finom erő és nyújtó gyakorlatok miatt.

bpy: Miért döntöttél úgy, hogy tanítani kezdesz?

SK: Volt egy nagy váltás az életemben, és a jóga ebben az átmeneti állapotban kúszott be a mindennapjaimba. Megragadott, és azóta is visz magával. Továbbá inspiráló volt a Mandala csapata. Tetszett a szakmai hozzáállásuk, és ahogy együtt dolgoznak. Tetszett, ahogy gondoskodásukkal napi szinten táplálták és fejlesztették a stúdiókat és a jógaközösségüket. Akkor már nyolc éve tanítottam táncot táncegyütteseknél. Pedagógiai és szakmai szinten volt tapasztalatom (a táncban). Nem okozott gondot az sem, hogy ismeretlenek elé álljak ki. De a jógában olyan tudást és megértést kellett átadni, ami még ismeretlen terület volt. Úgy éreztem, hogy jelentős kihívás előtt állok. Így hát fejest ugrottam, és azóta is úszok benne. Nagyon élvezem.

bpy: Mikor kattant be az ashtanga?

SK: Kb. öt évvel ezelőtt találkoztam először az ashtangával egy táborban. Ott tetszett meg ez az összetett rendszer. Új távlatokat nyitott, de eleinte mégis vonakodtam tőle. Úgy éreztem, nem feltétlenül a testmozgáson (ászanákon) keresztül szeretnék tovább fejlődni a jógában. Kétévnyi vívódás után meggyőzött, és megadtam magam az új “hobbinak”.

Elkezdtem rendszeresen gyakorolni, workshopokra és oktatóképzésekre járni. Eleinte eléggé teljesítmény orientáltan gyakoroltam, hiszen a táncban ebbe szocializálódtam. Aztán, ahogy a megértésem mélyült, úgy a gyakorlásom is fokozatosan átformálódott, letisztultabbá vált. Sok mindent megtapasztaltam és megértettem ez idő alatt. Például rájöttem, hogy milyen fontos a türelem. A rendszer tökéletesen működik. Minden milliméteres hiányossággal azonnal szembesít. Azonnal jelez, ha sietni akarsz, de a tested, idegrendszered, légzésed még nem tart ott.

bpy: De gondolom voltak holtpontok?

SK: Voltak. Átestem mindenféle hullámvölgyön. Előfordult például, hogy unalmasnak éreztem a sorozatot. De ezeken a holtpontokon segített túllendülni, amikor inspiráló emberekkel találkoztam, mint például Manjuval, Nancy-vel és Ricardoval. Tőlük rengeteget tanultam, és bízom benne, hogy még fogok is. Manjuval való találkozásom meghatározó élmény volt.

fotó @Lukácsi Ákos & Mészáros Csaba

bpy: Azóta csak ashtangázol?

SK: Igen, a saját gyakorlásom ashtanga. De nagyon vágyom a női jógára is. Szeretem a női minőséget, ahol a ringatás, a befogadás és a kényeztetés kerül előtérbe. Ha időm engedi, elmegyek tanárhoz, mert élvezem, amikor “visznek” az órán – én pedig átadhatom magam a flow élménynek és nem kell gondolkodnom, hogy mi legyen a következő ászana. Nagyon érdekel a pránájáma, a meditáció és a mantrák is.

bpy: De már gyakorlod ezeket?

SK: Csinálom, persze. Pránájámában szeretnék jobban elmerülni, azt nem gyakorlom minden nap. Az ashtangán belül az uddzsájí miatt igen, de azért van más pránájáma is. Továbbá szeretnék többet ülni és meditálni is.

bpy: Akkor meditálsz?

SK: Igen. A napokban elmentem meditálni, és egy órát ültem mozdulatlanul. Büszke voltam magamra. Szinte a harangszóval együtt mozdultam meg. Azért ez régen nem így volt. Emlékszem még az első meditációs óráimra. Az elejétől kezdve minden bajom volt. Még a saját nyálam is zavart, hogy ott termelődik, és nyelnem kell, és kihoz a figyelésből. De ez éppúgy igaz a légzésemre is. Sajnos otthon ritkán van időm leülni és elcsendesedni. Cserébe az autóban és tömegközlekedve teszem meg.

bpy: Filozófiával mennyire foglalkozol?

SK: Foglalkozom. Az advaita védantával tudok azonosulni. Srí Ramana Maharsi, Srí H.V.L. Púndzsa (Pápádzsi) és Ganga tanításait olvastam. Jelenleg a „Az út én vagyok” című írást tanulmányozom, melyben Srí Niszargadatta Mahárádzs beszélgetéseit rögzítette tanítványaival. Meghatározóak voltak számomra Ganga szatszangjai is, melyeken volt szerencsém több alkalommal is részt venni. Nehéz szavakba önteni azt az élményt, amelyet ezek a beszélgetések keltettek bennem. Úgy mondanám, hogy feltette az i-re a pontot. Gangát egy igazán hiteles, élő mesternek tartom. Fantasztikus, ahogy egy-két jól irányzott mondattal helyre tereli az eltévedt keresőt.

bpy: És a flow?

SK:  Szeretem a játékosságát, a puhaságát, a benne rejlő kreativitást és a szabadságot. Kedvelem az általa kialakult állapotot, a flow élményt.  A művészi énemhez áll közel. Gyakorlása közben megcsap annak a szele, amit tánc közben érzek a színpadon.

bpy: Innen jött a flow tánc?

SK: Igen. Számomra a flow és a tánc között vékony a határvonal. Felmerült bennem az igény, hogy táncos elemeket csempésszek a gyakorlásba. Foglalkoztatott, hogy miként lehet ezt a két eltérő mozgásformát harmonikusan ötvözni. Mennyire lehet a dinamikával, a gravitációval, az off-balance-szal játszani. Természetesen szempont volt az is, hogy ne vegyem el a gyakorlók kedvét a gyakorlástól. Igyekeztem szem előtt tartani, hogy könnyen elsajátítható mozdulatokkal dolgozzak. A “koreográfia” egyszerű és letisztult legyen. Törekedtem rá, hogy az összetett mozdulatoknál is megmaradjon a könnyedség.

bpy: Miben más/több, mint egy sima flow gyakorlás?

SK: Az óra felépítését szabadabban kezelem, mint egy flow-n. Illetve a szinteket is merészebben alkalmazom (lent: föld vagy föld közeli helyzet, közép szint: álló és fekvő között, álló szint) Kísérleteztem a dinamikával, a lendítésekkel. A légzés itt ugyanolyan fontos, mint a flow gyakorlásban. Persze ide is becsempésztem a dinamikát. Szabadabban használom a teret és az irányokat. Ami nagy eltérést jelent: az óra első felébe beépítettem egy rövid kortárstánc alapú kombinációt, amit többször megismétlünk. Számomra a jógatáncban a jóga dominál, ennek megfelelően alakítom az órát.

fotó @Mészáros Csaba & Lukácsi Ákos

bpy: Mi az, amit szeretnél átadni a tanítványaidnak?

SK: Azt, ami számomra jelen pillanatban a jóga lényegét jelenti. Ahol jelenleg a megértésben tartok. Gondolom ezt más is így csinálja. Azt tanítja, amiben elmélyült és amit a magáévá tett, vagy amit a mindennapokban is meg tud valósítani. Amiben hiteles. Tulajdonképpen önmagukhoz szeretném a gyakorlókat közelebb vinni. De mindenkinek más információ segít a továbbfejlődésben. Igyekszem személyre szabottan terelgetni a keresőket.

bpy: Mi az, amit a jóga adott meg neked, de mondjuk a tánc/más mozgás nem tudott?

SK: Mind a kettő mást ad, és sok hasonlóság is van a kettő között. Egy a lényeg, a hitelesség. A jóga befelé figyelésre és elcsendesedésre alapoz. Ez részben a táncra is igaz, de egy hivatásosnak az is célja, hogy a nézőben gondolatokat és érzelmeket ébresszen. Ehhez hivatásának speciális művészi eszközeit is használnia „kell”. Mindkettőben kulcsjelentősége van a testközpontnak, de más megközelítéssel használják. Egy hivatásos táncosnál nélkülözhetetlen a tánckészség; a személyiség, aminek része a karizma. A mozgás intelligencia, a kreativitás és egy sajátos művészi tehetség. A jóga ezzel szemben mindenki számára elérhető eszköz, amely segít közelebb vinni a gyakorlót önmagához.

bpy: És változtál attól, mint táncos, hogy jógázni kezdtél?

SK: Igen. Sokat változtam, amiben a jóga is segített, de nem kizárólagosan. Egyébként is érik az ember az évek múlásával. Hogy, úgy mondjam, bölcsül. Persze az is tagadhatatlan, hogy volt már olyan nehéz időszak az életemben, amikor a jóga volt a támaszom és megmentőm. És az is elmondható, hogy épp a jóga szippantott be annyira, hogy az egészséges középútról letértem. Akkor épp jókor jöttek a művészi munkámból érkező impulzusok, és túllendítettek az elakadásaimon.

bpy: Mik a tervek?

SK: A férjemmel a család bővítését tervezzük. Ős is alkotó ember, ami annyit tesz, hogy két ilyen karakter kiváló az álmodozásban. Hogy a céljaink felé haladjunk, nagyon igyekszem nyugalmasabban élni, picit lelassulni. Tenni azért, hogy a pihenőidőmben ne a MÜPA és a Kresz Géza utca között fussak a döcögő villamos után. Ne arról szóljon az élet, hogy jóga, majd 4 óra tánc, onnan ismét futás a Mandalába, hogy megtartsam az esti óráimat. Szóval gyakorlom  a lelassulást. Nagy kihívás ez, főleg annak, aki szereti a hivatásait. Hiszen a későbbiekben is szeretném képezni magam, mindig szívesen járok workshopokra. Miközben a táncnak sem könnyű ellenállnom: ha felkérnek, megyek. Hogy lesz ebből lelassulás?!

bpy: De jó helyen vagy...

SK: Úgy érzem, nagyon. Ha jógázhatok és táncolhatok, akkor minden rendben van.

Hálás vagyok, hogy összetalálkoztam a jógával. Ha újból születnék, és el kellene döntenem, mi szeretnék lenni, akkor biztos megint táncosnő - sőt balerina -  és jógini lennék.

bpy: Neked mi a jóga?

SK: Szavak szintjén ez szinte megfogalmazhatatlan.

Ha akarom, boldogságot hoz. Ha a megszabadulás a célom, akkor ahhoz egy jó eszköz. Ha csak egészségmegőrzésre vágyok, akkor abban is segít. És még sorolhatnám. Nem tudok jobbat a jógánál.

Az első gondolatom az volt, hogy minden. De az semmit nem mond el róla.