az élet megy a maga ritmusában. nem törekszik, nem vágyakozik, nem gondolkodik. csak történik. és néha a napok is mennek a maguk ritmusában. minden ütemre...

én is adom a magam ritmusát. a légzésem folyamatosan aláfesti a történő hétköznapokat, én meg még csak meg sem hallom. csak áramlok vele keresztül mindenen. reggelen és estén. ébredéstől ájulásig.

hacsak nem lépek ki belőle... hacsak nem szakítom meg. hacsak nem lépek egyet ki a megszokottból, az ismertből, a kényelmesből. ki egyet oldalra. máshová, másfelé. oda, ami a körvonalon kívül van. oda, ahol már nem véd még a matrac se, és a padló már láva... oda, ahol az élet ritmusa ugyanúgy megy majd tovább. a napoké is, a légzésemé is. csak most majd meghallom már. és ha épp olyanom van, még táncikálhatok is rá.

#szeretjük, mert

• nyitja a mellkast
• nyújtja a test elülső izmait
• harmonizálja az agyféltekéket
• erősíti a derekat és a farizmokat

#hogyan

az ászana valahol a lefelé néző kutya és a híd között van...

a támasztó tenyerem azonban nem a testem felé néz, hanem elfelé. a másik karommal lazán nyújtózom, lehet felfelé, vagy hátrafelé/lefelé is, ahogy éppen jól esik. utóbbi a mellkasnyitást erősíti.

a derekam tartom, a farizmok és a comb hátsó izmai aktívak, vagyis tolom felfelé a plafon felé a csípőm. a támasztó tenyerem oldalán lévő lábam nyújtva, a talpam leszorítom. a másik lábam hajlítva, azon a talpamon támaszkodom, innen nyújtóztatom magam szét és felfelé. igyekszem távolítani a csigolyákat, főleg deréktájékon. a fejem pedig lógatom lazán.

#fontos

a feszes comb és farizom nagyon fontos, mert az védi a derekat. szerintem ez extraszuperjó mellkasnyitás, de ha probléma van a gerinccel, vagy akár a csuklóval amúgy, érdemes óvatosan csinálni, vagy akár kerülni, amíg nem javul a helyzet.