keresztezd a csuklóid tenyérrel kifelé. kulcsold össze a kisujjaid, a középső- és a hüvelykujjak hegyeit pedig érintsd össze. a gyűrűsujjat tartsd lazán, a mutatót pedig finoman nyújtsd ki. a karokat tartsd egy kényelmes körben, mintha átölelnél valakit.

belégzéskor finoman fesztítsd szét a karokat, kilégzéskor pedig lazítsd el. lélegezz így mélyen és lassan, legalább harmincszor.

#hatások

erősíti a szívet, ellazítja a mellkast. jó közérzetet teremt, segíti a kommunikációt és a kapcsolódást másokhoz. segít örülni, szeretni.

belefeszülni. hétköznapokba. gondolatokba. tervekbe, vágyakba. illúziókba. abba, ami már elmúlt. ami még meg sem történt. abba, aki már nem vagy. aki még nem vagy. aki lenni akarsz. aki lehetnél.

eltelnek pillanatok, percek, napok úgy, hogy nem nevetsz. nem lazulnak el az izmok, nem simulnak ki a gondolatok, nem oldódnak fel az érzések.

pedig a nevetés mindenre jó...

érintsd össze a hüvelyk- és mutatóujjad. a bal tenyered fordítsd a szíved felé, a jobbat kifelé.

érintsd a jobb kezed összeérintett ujjbegyeit a bal kezed középső ujjának hegyéhez úgy, hogy az kissé alacsonyabban legyen.

tartsd a kezed a mellkasod előtt.

így lélegezz lassan, mélyeket.

#hatások

segít összhangot teremteni a belső és a külső világ között. segít egyensúlyba kerülni. segít az ujjászületésben, elfoglalni a helyünk az élet kerekén.

beborít a szürke ég. a sötétségbe boruló délutánok. a hó, a jég. a pamut számtalan rétege. szürke jégen fázó gondolatokkal tipegsz át a szürke hétköznapokon.

megfagy minden. merev lesz a test, a gondolat.

de a lélegzet nem. úgyhogy lélegezz.
lélegezd át magad a szürkeségen. a rengeteg rétegen: a számtalan pamuton, a jeges testen, a merev elmén, a megfagyott gondolatokon.

szeretem a szombatot. kényelmes reggel, együtt. de ma egyedül vagyok itthon. csak kucorgom a takaró alatt, és hiányolom a szerelmem. alig indult el, de már jöhetne haza... nélküle olyan értelmetlennek tudnak tűnni dolgok, amiket imádok csinálni.

mint ez a fehér szombat reggel. csendesen hull az ég, pelyhekbe borul a város. minden nyugodt, tiszta és érintetlen. ropog a hó, ropog a hideg. tökéletes szombat. én meg reggelizni is elfelejtettem. pedig reggeli nélkül nem létezem. hangosan kordul a gyomrom. átszalad rajtam a gondolat, hogy egyek egy falatot gyorsan. de nem teszem. mert a reggeleknek meg kell adni a módját. ritkán van idő kényelmesen finomat, táplálót és szépet is enni.

úgyhogy pokrócba bugyolálom magam. és szép lassan nekiállok a zabkásámnak. reggelit készíteni nekem meditáció. kisimul a tudatom, elcsendesednek a gondolataim. csak figyelem, ahogy az étel megteremti önmagát. nem gondolom túl a dolgot. illatok, színek. minden adja magát, minden egyértelmű. elkészítem a gyönyörű kékkel festett tálamba. az óceánra emlékeztet. majd visszakucorodom a mesém elé, és hibernálom magam, míg haza nem ér...

{banános-mandulás zabkása}

előkészületek: 1 perc
elkészítési idő: 10 perc

#mit

öt nagy evőkanál nagyszemű zab

köbö három deciliter rizstej

egy nagy banán

egy evőkanál szeletelt mandula

egy evőkanál puffasztott quinoa

egy teáskanál chiamag

egy mokkáskanál vaníliapor

#hogyan

szeretem a zabot kissé megpirítani, mielőtt megfőzöm. ettől szuper, engem tejberizsre emlékeztető, diósabb íze lesz. egy száraz lábasban kis lángon picit lepirítom, csak épphogy átforrósodjon, és ekkor öntöm rá a rizstejet. azzal addig főzöm tovább folyamatosan kevergetve, míg szépen meg nem puhul és össze nem áll.

a banán felét felkarikázva összefőzöm a kásával, majd tányérba öntöm. a banán másik felét a tetejére rendezem, szépen egymás mellé.

középen végigszórom a pufiquinoával, majd a másik felére szórom a mandulát. a chia a banánra kerül, mert arra szuperül rátapad, a vanília pedig a mandulás részre. 

emlékszem, végtelen lassan lélegzett. átellenben meditáltam éppen. behunyt szemmel hallgattam, ahogy áramlik a légzése. egészen megnyugtató volt. mikor felkeltem, levezetett. néztem, ahogy mozdulatból mozdulatba áramlik. szép volt. egyszerűen csak szép. figyeltem, ahogy a középpontjából lassan indul meg egy hullám, ami végigárad a testén, és puhán ászanává formálja azt. tökéletes légzés, tökéletes figyelem, tökéletes gyakorlás. nem mert szép. hanem mert alázatos és őszinte volt. nem akart túl lenni. nem akart erős lenni. nem akart hajlékony lenni. nem akart más lenni. mint ami éppen volt. csak létezett, önmagában, egységben.

az volt az első gondolatom. hogy mennyire alázatos. hogy mennyire tiszta. hogy milyen régóta nem láttam már ilyen szép gyakorlást. és sosem mondom, hogy szeretnék olyan lenni, mint valaki, aki nem vagyok. de hiszem, hogy mindenkinek szüksége van valakire, aki inspirálja. akire ha ránéz, úgy érzi, ezért. ezért csinálom én is. hogy egyszer majd... nem így, de itt.

kori nekem pontosan ez a valaki. aki nem is tudja, de minden nap inspirál. már csak azzal, ahogy lélegzik. ahogy figyel. ahogy mozdul. ahogy gyakorol. hogy gyakorol.

fotó @Lukácsi Ákos

kizárni a világot. minden fényt, minden hangot. elfelejteni a hétköznapi létezést, elfelejteni a gondolatokat.

összegubózódni, egyetlen aprócska, kicsavart gömbbé. hagyni, hogy a kicsavart testben kisimulhasson a tudat. és engedni, hogy elcsendesedjen, hogy elhallgasson a folyamatos áradata az érzéseknek, a gondolatoknak.

benne lenni, legbelül, magunkban. ott mélyen, ahol már nincs más. csak mi vagyunk. meg a légzésünk, ha nem felejtünk el levegőt venni...

kissé kinyújtott és szétterpesztett ujjakkal fektesd a jobb tenyered a bal kézfejedre. a hüvelykujjaid és a kisujjaid érintsd össze. tartsd a kezeid a mellkasod magasságában.

lassan és ritmusosan lélegezz mélyeket.

#hatások

megnöveli a mellkas terét. a mélyebb légzés erősíti az idegrendszert, felfrissít és javítja a hangulatot. erősíti a tolerancia képességét.

érintsd össze a kézfejeket. feketsd a szegycsontodra a kezed.

lélegezz mélyeket, finoman és ritmusosan.

#hatások

élénkíti a keringést. segít jelen lenni.