érintsd össze a középső ujjaid úgy, hogy azok függőlegesek legyenek. a többi ujjad és a tenyered tarsd finoman nyújtva, szétfeszítve.

a jobb tenyér befelé nézzen, az ujjak lefelé mutassanak. helyezd a köldök és a gyomor közé. a bal tenyér kifelé, az ujjak pedig felfelé legyenek, értelemszerűen mélyebben.

így lélegezz legalább tizenkétszer mélyen és lassan, elnyújtva a belégzések és a kilégzések közötti szüneteket.

#hatások

tisztít és felfrissít. erősíti a hólyag műküdését. segíti az elengedést és az alkalmazkodást. segít rugalmassá válni.

minden gyakorlás lehetőség. egy térből és időből kiszakadt létezés önmagában. létezés önmagamban. lehetőség, hogy szembenézzek magammal. hogy gyakorlásról gyakorlásra átalakíthassam a terem.

mert átalakítom. egy kilégzéssel néha apró gömbbé sűrítem, egy belégzéssel meg univerzummá tágítom. kinyújtom, eltolom, elcsavarom, beleengedem... aztán fejjel lefelé fordítom. a legmagasabb pontom süppesztem a lefelébe. a legalsó pontom nyújtom a fölfelébe.

majd mikor már minden más, minden nem megszokott, minden ellene megy a természetes rendnek, akkor kicsavarom a terem. kicsavarom önmagam, akár egy vizes rongyot. hogy a gyakorlás végével savászanából kiterítve tisztábban és könnyebben kelhessek fel. hogy kissé önmagam lehessek. megint. mindig.

érintsd össze a középsőujjaid és a gyűrűsujjaid hegyét. így fektesd a tenyereid a hasadra.

majd kezdj el mosolyogni, akkor is, ha a kedved nem olyan. mosolyogj, amíg nevetni nem kezdesz. hangosan.

#hatások

elindítja az öngyógyító folyamatokat. javítja az immunrendszert és a hormonháztartást. oldja a feszültségeket. segít megnyílni és elengedni.

egy mély belégzéssel magamba szippantom a napot. egy kilégzéssel összefonom magam. kar a kar köré, láb a láb köré. és megpihenek. akár a sas, aki fél lábán pihenve figyeli a világot alatta. és mindent lát. minden apró rezdülést, minden apró mozzanást. egy végtelen, kényelmes belső egyensúly, ahonnan a világgal eggyé olvad a tudatom. egy leszek mindennel és minden lehetőséggel. és a következő belégzéssel csak rajtam múlik, merre repülök.

garuda. az úr visnu hátasa. a mérhetetlen erejű, hófehér arcú, arany testű ember, akinek vörös sas szárnyai képesek eltakarni a napot. úgy mondják, belőle 'született' a főnix mitológiája... mert ha ki is esem, akkor is újra fogom kezdeni.

feszes és puha.

hosszú idő volt ezt megérteni. hogy egy ászanába pontosan annyira feszítem bele magam, mint amennyire belepihenek. hogy egyensúlytól függ minden. erő és könnyedség között. megtartás és elengedés között. nem kell emberfeletti erő. mert ruganyosság nélkül csak eltörök és elszakadok. de nem kell hihetetlen hajlékonyság sem. mert erő nélkül alaktalanná és tartás nélkülivé válok. egyensúly kell. tökéletes középpont a kettő között. gyakorlás közben pedig nincs más dolgom, mint ugyanannyira tologatni arrébb az egyiket, mint a másikat.

mert nincs elengedés erő nélkül. és nincs erő puhaság nélkül. ahogy boldogság sincs küzdelem nélkül. a gyakorlás pedig megmutatja, hogy a boldogság pont annyira élvezetes, mint a küzdelem.

érintsd a mutatóujj körmét a hüvelykujj felső ujjpercének tövéhez. érintsd össze a középső és hüvelykujjad. a többi ujjad lazán tartsd behajlítva.

emeld a kezed a homlok középpontja elé.

lélegezz így, behunyt szemmel. mélyen és lassan.

#hatások

megnyugtatja a gondolatokat, stabilizálja a vegetatív idegrendszert. segít a szétszórtságon és a zavarodottságon. elmélyíti a megértést.

kilégzés. finom nyújtózás a tenyerem középpontjától a legalsó csigolyámig. finom nyújtózás a sarkamtól az ülőgumómig. a hasfalam puhán besüpped. a koponyám lóg, a nyakam teljesen ellazul. félig behunyom a szemem, erőlködés nélkül pillantok csak a köldökömre. és belégzés.

belesüppesztem a tenyerem a talajba. mintha el tudnám tolni magamtól a világot, miközben pontosan ugyanannyira tapasztanám is magamhoz egyszerre. belesüppesztem a talpam a talajba, mintha abba a megfoghatatlan pillanatba feszíteném magam, ami elrugaszkodáskor a besüppedés és az elemelkedés tökéletes középpontja. egyszerre engedem magam lefelé és emelkedem, lélegzem magam fölfelé. bele a talajba, és föl a magasba.

egyensúly. fenn és lenn között. fej a szív alatt, szív az elme felett. kettészakadás. belégzés és kilégzés. mind egyszerre. kettősség és egység. a pillanat, amikor egyensúlyba kerülök magammal. az összes én egyszerre lélegzik: aki reggel felkel, aki fogat mos, aki ölel, aki eszik, aki gépel, aki metrózik, aki táncol, aki kiabál, aki nevet, aki olvas, aki gondolkodik, aki elfelejt, aki gyakorol, aki hátraugrik, aki fáj, aki átlélegez, aki lélegzik... mind egyszerre létezik. és ekkor megáll az idő. és elfelejtem, hányadik légzésnél tartok. mert csak lélegzem. létezem. minden nélkül. önmagamban.

érintsd össze a középső és gyűrűsujjad. majd kényelmesen kinyújtva azokat hajlítsd lefelé. a többi ujjaddal mutass felfelé.

így fektesd mindkét kezed a combodra.

majd lélegezz puhán, lassan, elnyújtva a szünetet ki- és belégzések között.

#hatások

lazítja és nyugtatja a tarkó és a váll területét. szabályozza a nyirokrendszert, a hormonmirigyek működését. jót tesz a szemnek, a fülnek.

ritkán tapasztom a szívem a földhöz. mostanában el is felejtettem, milyen az. amikor behunyom a szemem, és engedem, hogy a szegycsontom belesüppedjen a matracba. egy ideig kerültem, taszított, nem kívántam. csak törekedtem felfelé: állva, karomon támaszkodva, fordítva lenni...

pedig rémisztően megnyugtató. ahogy a szívem lassan rápihen a talajra, felveszi a föld ritmusát. csak könnyen lenn tudok maradni, talán ezért is kerültem. nehogy túlságosan belesimuljak az aljába. könnyen elfelejtem odalenn, hogy van másfelé is. aztán eszembe jutott: mindig van fölfelé. mindenhonnan.