egyszer azt olvastam, hogy a megvilágosodás nem az, ha egyszercsak meglátod az igazságot, és bádábumm, nirvána. hanem ha képes vagy újra és újra, más és más pillanatban, állapotban, helyzetben meglátni az igazságot. mígnem rájössz, hogy eddig is ott volt, mindig is ott volt, sosem láttál semmi mást. legfeljebb csak nem figyeltél. és onnantól képtelen leszel mást látni, mint az igazságot.

nem hiszem, hogy egy út van. hogy van kell. hogy van 'mileszha'. mert tudod, mi lesz? semmi. ha nem éred el a nagylábujjad, akkor sem. meg ha nem úgy lélegzel, ha nincs kedved reggel, meg ha nincs rá annyi időd. akkor sem. nincsenek kellek. nincsenek kőbe vésett szabályok.

kulcsold össze az ujjaid úgy, hogy az ujjak befelé, a tenyérbe simuljanak. a hüvelykujjaid begyét érintsd össze.

lélegezz így lassan és hosszan, elnyújtva a ki- és belégzések közötti szüneteket.

#hatások

felélénkíti az életkedvet, erősíti a motiváltságot.

este befőttes üvegbe összeönt nagykanál chia rizstejjel. belekever apróra vágott törökmogyoró.

reggel tényérba kiszed. barack megmos, felvág, rápakol. mandula, törökmogyoró, kesu rápakolász. leszór vaníliaporral, fahéjjal.

megesz.

néha elnevetem magam. belecsavarodom egy pózba, próbálok lélegezni, figyelni, de nem ráfeszülni. elképzelem, hogy nézhetek ki kívülről. miközben belül próbálok elengedni mindent. minden gondolatot, minden érzést, mindent, amire az itt és mostban nincsen szükségem. igyekszem nem ráfeszülni a testérzetekre, a légzésemre, a tekintetemre. igyekszem létezni. és az abszurd, áthajtogatott, kicsavart pillanatban várom a megvilágosodást.

de többnyire csak nevetni tudok.

mert a nagy sok igyekvés közben csak az igyekvést magát felejtem el elengedni. azt a végtelen koncentrációt, amivel benne tartom magam magamban. pedig ha elengedem, ha csak engedem magam létezni benne, az abszurd kicsavart mostban, akkor megtörténik.

néha egyetlen gondolaton múlik. vagy egy érintésen, egy légzésen.

szerintem jó, ha van, aki segít. aki melletted áll. megért.
aki bíztat, segít elengedni, segít megerősödni.
aki nem megmondja, hanem megmutatja. kipróbálja neked.
aki tudja: miért, honnan, hová.
aki olyannak lát, amilyen vagy, és olyannak is, amilyen lehetsz és lenni szeretnél.

olvastam, hogy egyszer egy professzor kiosztott mindenkinek egy hófehér lapot, egyetlen fekete ponttal a közepén. arra kérte a tanítványait, hogy írják le, mit látnak.

mindenki a pontról írt.

mert mindenki hajlamos arra, hogy azt az egyetlen dolgot lássa, ami nem illik a nagy egészbe. ahelyett, hogy látná körülötte az egészet, ami tiszta és egyszerű és érintetlen.

mert mennyivel könnyebb. azt látni, ami nem megy. ami nehéz. azt az egyetlen ászanát, amiből kiestél, amit nem tudtál kitartani, ami nem ment úgy, ahogy akartad.

pedig az egész egy. mert akkor is lélegzel, amikor nem a matracon állsz. akkor is mozdulsz, amikor nem ászanába csavarod magad.
mozdulsz minden légvétellel, lélegzel minden elmúló pillanattal.

az is jóga. csak másképp. ott sem megy minden. van, hogy elsőre sem. van, hogy sokadikra sem.
de ha meglátod, hogy minden egy, egyetlen összefüggő egység, akkor minek a citrom fej. minek a kattogás, minek a fellobbanó düh. önmagadra haragudni, feleslegesen.

légzés és mozdulat. ennyi minden. és ha véletlenül sikerül közben kizárni minden mást, ha lehalkítod a világot, megszűnnek a gondolatok.
és meditáció lesz. fehér üresség. és elképesztő béke.

reggel a kávé után, mikor már köbö nyitva marad a szem, zab picit lepirít, rizstejjel felönt, és puhára főz. termoszba belelapátol.

ofiszba érve tányérba kiszed, banán rákarikáz. megszór chia maggal, aszalt acerolával. egy nagy kanál mandulavaj rácsorgat, három kocka kilencvenkilenc százalékos étcsoki rátördel. meghint fahéjjal és vaníliaporral.

megesz. <3

igazából szerintem az egyensúly nem a testen múlik. figyeltem a testem, figyeltem a légzésem, játszottam a tekintetemmel. hogy mi van, ha... ha máshova nézek, ha feszülő izmot lazítok, lazát feszítek. ha lassan lélegzem, ha gyorsan, ha hasba, ha bordákhoz, ha szegycsonthoz...

és arra jutottam, az egyensúly nem ezeken múlik. mert néha tomboló gondolatok közepette sem dőlök el, máskor meg tádászanában is elesek.

szerintem az egyensúly tudatosság kérdése. mert ha tudom, hogy nincs az a vihar, ami kizökkenthet önmagamból, akkor mindegy, mi van. hol vagyok. hogy vagyok. ha tudom, hogy akkor is talpon maradok, bármi történjék, nem esem ki.

ha meg megtörténik a bármi, legfeljebb felállok újra.

a bal kisujjad érintsd a jobb gyűrűsujjadhoz, a jobb kisujjad pedig a bal gyűrűsujjadhoz.

ugyanígy érintsd a bal középső ujjad a jobb mutatóujjadhoz, a jobbat pedig a balhoz. a hüvelykujjaid tartsd kényelmesen kinyújtva.

lélegezz így hosszan, naponta többször.

#hatások

segít a porc és az ízület gyógyulásában.