milyen egyszerű ez.

van egy tested. elkezded mozgatni. és közben persze eldöntöd, hogy kéne működnie. hogy kéne viselkednie. hogy kéne mennie ennek meg annak.

de persze nem úgy megy. hanem ahogy épp.

aztán elkezded megtanulni, hogy a test nem így működik. hogy néha ilyen, máskor olyan. hogy néha megy, néha nem.
aztán ha megtanulsz nem ráfeszülni, nem félni, nem felhúzni magad. hanem csak kipróbálod. megpróbálod. eljátszol a mozdulattal.
akkor a test megmutatja, hogy mikre képes igazából.

a test űrhajó. a test templom. a test játszótér.

a test az élet. mert amit megtanulsz rajta, az a matracon túlra is elkísér.

mindkét kéz hüvelykujjának begyét tedd a gyűrűsujj harmadik percének belső oldalára.

tartsd így a kezed kényelmesen, és lélegezz mélyeket az alhas területére.

#hatások

erősíti a test méregtelenítő folyamatait. elősegíti a salaktalanítást.

este chai zöldtea lefőz. befőttes üvegbe összeönt nagykanál chia maggal. belekever datolyaméz.

reggel tényérba kiszed. málna megmos, rápakolász, leszór vaníliaporral.

megesz.

#tgif

az élet megy a maga ritmusában. nem törekszik, nem vágyakozik, nem gondolkodik. csak történik. és néha a napok is mennek a maguk ritmusában. minden ütemre...

én is adom a magam ritmusát. a légzésem folyamatosan aláfesti a történő hétköznapokat, én meg még csak meg sem hallom. csak áramlok vele keresztül mindenen. reggelen és estén. ébredéstől ájulásig.

hacsak nem lépek ki belőle... hacsak nem szakítom meg. hacsak nem lépek egyet ki a megszokottból, az ismertből, a kényelmesből. ki egyet oldalra. máshová, másfelé. oda, ami a körvonalon kívül van. oda, ahol már nem véd még a matrac se, és a padló már láva... oda, ahol az élet ritmusa ugyanúgy megy majd tovább. a napoké is, a légzésemé is. csak most majd meghallom már. és ha épp olyanom van, még táncikálhatok is rá.

megállok a matrac elején. lassan felfelé nyújtózom a fejem búbával. lefelé az ujjaim begyével. belesüppesztem a talpam a talajba. veszek egy mély lélegzetet, és sóhajtok egy nagyot. behunyom a szemem. és csak állok. a gondolatok még zubognak, érzem a bőrömön a napom lenyomatát. minden egy átláthatatlan káosz. masszává sűrűsödik az élet. minden hang, minden fény, minden illat. minden probléma, minden gondolat. minden tett és vágy és elképzelés. minden törekvés. minden, ami voltam, egészen eddig a pillanatig.

majd észrevétlenül addig hajtogatom magam, lélegzetről lélegzetre, míg sírsászanában nem találom magam.

megállok a fejem tetején. lassan felfelé nyújtózom a talpammal. beszippantom a köldököm. elnyújtóztatom a vállam, és a talajba süppesztem az alkarom. veszek egy mély lélegzetet. behunyom a szemem. és csak létezem. fejjel lefelé. a gondolatok már elcsendesedtek. minden sejtem lassan felsóhajtott. minden ugyanannyira káosz. de van, hogy fordítva már átlátni. van, hogy nem is kell. csak nézni kell, máshonnan. és hagyni, hadd kavarogjon magában. nem kell mindig, mindent megoldani. vagy elengedni. vagy átgondolni. vagy megfejteni. néha csak létezni kell. éppen ott és úgy és ahogyan vagyok. a mostban.

időt adunk a testnek, hogy utólérje a gondolatunk. a gondolatunk arról, hol kellene tartanunk.

időt adunk a légzésünknek, hogy lelassulhasson. lelassulhasson annyira, hogy minden sejtünk kilégzésről kilégzésre pihenhessen a pózba.

időt adunk a tudatunknak, hogy elengedje az elvárásokat. az elvárásokat, hogy hol kellene tartanunk, mit kellene gondolnunk, mit kellene éreznünk.

érintsd össze a gyűrűs- és a kisujjaid. a hüvelykujjaid hajlítsd be, és a többi ujjad lazán fektesd rájuk.

lélegezz így hosszan és lassan, hosszabban tartva a mudrát.

#hatások

segít az elalvásban. ellazítja a medence területét, enyhíti az alhasi görcsöket.

a hüvelyk-, a mutató- és a kisujjak begyeit érintsd össze. a középső- és a gyűrűsujjaid pedig lazán kulcsold. engedd a kezeid a szíved magasságába.

lélegezz így lassan és finoman.

#hatások

segít megerősíteni az önértékelésünk.

minden nap gyakorolni. azt hittem, sosem leszek képes rá. az elmém nem arra teremtetett, hogy minden nap ugyanazt tegye. de sosem volt nehéz. sosem jelentett kihívást. mert minden nap, minden gyakorlás más. éppen ahogy érzem magam. éppen amilyenek a gondolataim. épp annyira és úgy és addig és azt.

minden nap más. mégis minden nap ugyanazt adja. egy végtelen mély lélegzetvétel. az a megfoghatatlan kisimultság a belsőmben. minden probléma összezsugorodik akkorára, amekkora a valóságban. eltűnik az illúzió, és mindent látok. olyannak, amilyen. magamat, az életemet, a világot.

semmi unalmas nincs benne. mondjuk néha van. de akkor meg azon lehet dolgozni. az elme lázadásán. mert azért szokott. minden ok nélkül, mert megteheti.

azt hittem, sosem leszek kitartó. hogy nem fog menni. most meg el sem tudom képzelni a napom anélkül, hogy a matracomra állnék. az az idő az enyém. kiszakadok a menetelésből, a hétköznapokból, a világból, a problémákból. és csak létezem magamban, áthajtogatom a testem, a tudatom, a lelkem.