mindig is imádtam tésztát gyúrni. mert él, lélegzik.

szerintem fontos, hogy az ember élő ételt egyen. és bárki bármit mondjon, a kenyér nagyon is az. meg persze a kalács is. minden, ami élesztős.

idén megígértem a szerelmemnek, hogy sütök igaziigazi, fincsi foszlós kalácsot nyúlnapra. ez a szépség lett belőle. foszlósnak foszlós, az nem kérdés...:D

{foszlós kalács}

előkészületek: 10 perc
elkészítési idő: 20 perc
kelesztési idő: 45 perc
sütési idő: 20-30 perc

#mit

két deciliter langyos bio tej

fél kávéskanál nyírfacukor

tizenkét dekagramm élesztő

harminc gramm teavaj megolvasztva

háromszázötven gramm bio fehérliszt

egy darab tojás

öt teáskanál barnarizs szirup

egy csipet só

#hogyan

fél deciliter langyos tejben elkeverem az élesztőt, a nyírfacukrot és két evőkanál lisztet. meleg helyen hagyom a kovászt szépen növekedni úgy tíz percig.

fakanállal a tojás háromnegyedét elkeverem a barnarizs sziruppal és a csipet sóval. ehhez hozzákeverem a kovászt, aztán a maradék tejet.

elkezdem beleszitálni a lisztet kanalanként, miközben folyamatosan kevergetem. nagyjából a háromnegyedét adom hozzá.

aztán elkezdem kézzel gyúrni, a maradék lisztet hozzá adogatva. veszi fel rendesen, lehet kicsit többet is, de maradjon mindig kicsit ragacsos, mert csak akkor lesz foszlós a foszlós kalács...

alálisztezve, a tetejét is leszórva fél órát hagyom meleg helyen növögetni. aztán három részre osztom, és hosszú 'fonalakat' sodrok belőlük. összefonom őket, majd a végeit aláhajtogatom. beteszem a tepsibe sütőpapírra, és kelesztem még nagyon kényelmes tizenöt percig.

a maradék tojással lekenegetem alaposan a tetejét, majd beteszem sülni száznyolcvan fokos, légkeveréses, előmelegített sütőbe. nekem szó szerint húsz perc alatt kész lett. nem kellett több. de gondolom sütője válogatja...

gyönyörűszépséges...

#megjegyzés

vegán verzióhoz vaj helyett kókuszzsír, tej helyett mandulatej. a tojás a tésztából kihagyható, a tetejét pedig cukros vízzel is le lehet kenegetni, persze kicsit kevésbé lesz fényes.

késő este van.

csokoládé. úgy értem, csokolááádééé.

persze nincs. miért is lenne.

de nagyon csokoládé. úgyhogy nekiállok sütni. ahhoz minden van. és úgyis jobb. mindennél. amit valaha ettünk. leírhatatlan. igaziból. és amúgy is. cukormentes. meg gluténmentes. tökéletes.

nem is akkora bűn... vagy de. de megéri.

{kladdkaka}

avagy a svéd brownie

nyolc szeletes minitorta
előkészületek: 10 perc
elkészítési idő: 25 perc

#mit

százharmincöt gramm teavaj

száztíz gramm gesztenyeliszt

ötvenöt gramm keserű kakaópor

kétszáz gramm barnarizs szirup

három darab tojás

fél teáskanál só

#hogyan

a teavajat kis lángon megolvasztom teljesen folyékonyra.

folyamatosan kevergetve (én elektromos habverővel nyomom) hozzáadom a lisztet, a kakaóport, a sót. végül a rizsszirupot és a tojást. (a tojást mindenképp utoljára, különben vajas rántotta lesz belőle...)

nem kell agyonkeverni, csak álljon szépen össze.

egy kis tortaforma aljába sütőpapírt csatolok, majd az oldalát kikenem kókuszzsírral vagy egy kis maradék teavajjal. és mehet bele a massza.

száznyolcvan fokon húsz, nagyon maximum huszonöt percet sütöm. akkor jó, ha a széle és a teteje már megsült, de amikor megmozgatom kicsit, a közepe még folyós.

kiveszem a sütőből és hűlni hagyom.

nincsenek rá szavak. komolyan...

#megjegyzés

minden alapanyagból a lehető legjobb minőséget érdemes venni, hogy tökéletes legyen. megéri. én házi teavajat és tojást veszek a piacról, ha tudok.

illetve tejérzékenyek helyettesíthetik a teavajat kókuszzsírral. más lesz, de hasonlóan isteni.

pötyögsz. szötyizel. lájkolgatsz. posztolsz. csetelgetsz...

közben meg ott a kérdés. egy megfoghatatlan. motoszkál hátul, a szemgolyód mögötti térben. vagy a mellkasodban. néha meg zsibbasztja az ujjaid begyét.

idegesít. csöndesen tolja hátulról az agyad. pofátlanul belelóbálja a lábát a nagy feketeségbe. a tudattalanba. és kacag. te meg csak ülsz, és nem érted. azt hiszed, valami baj van veled. hogy beteg vagy. a kérdés meg csak csendben ül, a szemed mögötti üregben. és várja, hogy elárasszon.

te meg görcsösen szerkesztgeted az életed. képek, amiken az vagy, akinek látszani akarsz. posztok, amik olyannak mutatnak, amilyennek látszani szeretnél. ismerősök, akiktől úgy érzed majd, nem vagy egyedül. hogy nem vagy magányos, hogy nem vagy kívülálló. tettek, amiket azért teszel, hogy megoszthasd. érzések, amiket azért játszol meg, hogy megmutathasd.

megvágod az életed, ráteszel egy szűrőt, és mutogatod. hátha egyszer tényleg az leszel.

és közben magányos vagy. és egyedül. az a rohadék meg nyom, onnan hátulról, a szemed mögül.

aztán eljön egy pont. ahonnan nincs tovább. amikor nincs az a cucc, ami el tudná fedni. se vágás, se szűrők, se barátok, se alkohol vagy drogok vagy smink vagy üveg nutella vagy bármi...

és akkor engedsz. engeded a kérdésnek, hogy rákússzon a szemhéjadra belülről, a szemed mögül. és akkor meglátod. behunyt szemmel látod, hogy minden csak illúzió.

félsz. hogy mi lesz, ha kinyitod a szemed. ha nem vágsz a képen. ha nem teszel szűrőt a gondolatokra. vagy az érzésekre. ha egyszer úgy nézel magadra, hogy azt látod majd. aki vagy.

de talán elég bátor vagy. vagy elég kimerült.

és elkezded keresni a választ. arra a megfoghatatlanra.

hogy ki vagyok én. meg hogy minek vagyok én. meg hogy én...

ha elkezded, nincs visszaút. kinyitod a szemed, és a kérdés nem illan el a szemhéjaddal együtt. erősebb lesz. egyre fényesebben világít majd minden, ami nem illik oda. ami mű. ami hazugság, kamu, illúzió...

és akkor a megszerkesztett magányosság valódivá válik. tényleg egyedül maradsz. mert az a sok mű viszont mind elillan. szalad majd gyorsan, messze tőled. taszít el, mert te igazi kezdesz lenni. és az veszélyes.

és akkor borzasztó lesz. egy kicsit.

mert meg kell tisztulnod. látni, amit levágtál. levágni, ami nem kell. látni úgy, ahogy van. elengedni azt, ami kamu.

de utána kezdhetsz mindent. az elejétől. csak mostmár nem kell majd a tömeg, a neon meg az érintőképernyő.

akkor már szívdobogás kell. belégzés. üvöltés. érintés. sírás. nevetés. elveszni, szaladni, ölelni, félni, remegni. szeretni. akkor már élni akarsz. és élni fogsz. és látni. szabadon.

nagyon sokat hallani manapság a szuperfúdokról. menő dolog lett mindenféle olyasmit enni, mint az açaí meg a maca meg hasonlók. és amúgy igen, bevallom. én is bírom az ilyesmit. minden szuperfúdot igyekszem, ha más nem, de legalább egyszer kipróbálni. és ami bejön, azt valahogy be is építem az étkezésembe.

a baj csak az, hogy amire egyszer kikiálltják, hogy szuper, annak az ára is az (többnyire). az ember meg ezt megszokja. mert ugyebár baromira növeli a hatóerejét valaminek, ha aranyáron adják... aztán elfelejtjük, hogy nem csak az aztékoknál nőnek szuper dolgok. a saját kertünkben is. na ilyen a mák is.

a szerelmem mesélte, hogy régen mézzel nyomta a mákot. mert az gyógyszer. utána olvastunk, és tényleg. ősi görög gyógyszer. méz és mák. ennyi.

mert a mák szuper csontritkulás megelőzésére, tele van mindenféle b vitaminokkal (egy/öt/hat/hét), van benne foszfor és kálium és kalcium és magnézium (utolsó kettő egy szuperkombó), meg az összes esszenciális aminosav. és persze megnyugtat. ehhez még ráadásul hozzáadódik minden, ami a virágmézben van (mi azt használtunk): rengeteg aminosav, vitamin és ásványi anyag.

abszolút hazai alapanyagokból, minden elérhető és megfizethető. és tele van szuperekkel. nem is kell más...

{mézes mák//mákos méz}

elkészítési idő: 3 perc

#mit

egy rész darált mák

egy rész virágméz

#hogyan

egy szép, tiszta kis üveg felébe mákot szórok. a másik felébe meg belekanalazom a mézet. egy hosszú, vékony kanál nyelével összekeverem. és kész is. azonnal isteni. másnapra meg még istenibb. napi egy kiskanálnyi belőle, és nem is kell más gyógyszer. meg édesség se amúgy...

a sütőtökkel valahogy úgy vagyok, hogy abból sosem elég.

általában csak megsütöm sütőben, és úgy, ahogyan van, megeszem mind. minden nélkül. flancolhatnék rozmaringgal, fokhagymával, olívaolajjal, bármivel... de minek. a sütőtök úgy tökéletes, ahogyan van. örök szerelem.

ennek ellenére, mikor múltkor deliciously ella oldalát böngésztem, ráakadtam erre a sütőtökrisottóra. egyből elhatároztam, mindenképp el kell készítenem.

hihetetlenül egyszerű recept, és elképesztően finom. kissé tovább gondoltuk némi újhagymával és petrezselyemmel, amit egy szupercuki legalább nyolcvan éves bácsitól szoktunk venni a piacon, aki reggelente szedi a kertjében. mellé pedig összedobtam egy gyors őszi salátát.

az egyetlen bajunk csak az volt, hogy túl kevés lett...

{újhagymás sütőtökrisotto}

két adag
előkészületek: 10 perc
elkészítési idő: 45 perc

#mit

egy kisebb sütőtök

egy bögre jázminrizs

három szál újhagyma

egy csokor friss petrezselyem

parajdi só, bors

#hogyan

a sütőtökkel most nagyon egyszerű dolgom van, mert a lényeg, hogy gyorsan megpuhuljon. pirítani nem kell. így elég, ha félbevágom, kimagozom egy evőkanállal, majd a vágott felületével lefelé egy alufóliával kibélelt tepsibe fektetem a két felet, szépen egymás mellé.

a héját egy éles villával megszurkálom. és beteszem a sütőbe száznyolcvan/kétszáz fokra, amíg a belseje egészen meg nem puhul. (így a tök inkább megfő. ha pirulva szeretném, fél óra múlva felfordítanám, és úgy sütném tovább.) nagyjából harminc/ negyvenöt perc, és kész is.

eközben a rizst szárazon pirítom egy pici edényben úgy két-három percig. ha érezni a jázminrizs hihetetlenül finom illatát, már jó is. kétszeres forrásban lévő vizet öntök rá, szórok bele egy csipet sót, majd kis lángon forrástól számítva tizenöt percet főzöm, lefedve és kevergetés nélkül.

mikor elzárom alatta a lángot, a rizs tetejére szórom gyorsan a karikára vágott újhagymát, lefedem, és még húsz percet állni hagyom.

kiveszem a sütőböl a tököt. kikanalazom a belsejét, és ha elég puha, egyszerűen csak a kész rizsre kanalazom. ha nagyon darabos/szálas lenne, érdemes turmixgépben vagy botturmixszal simára dolgozni.

összekeverem a tökpürét az újhagymás jázminrizzsel. megborsozom, majd a felaprított friss petrezselymet is beleforgatom. és a sütőtökrisottó már kész is: krémes, édeskés, friss, és elképesztően isteni.

{őszi ropogós nyerssaláta}

két adag
előkészületek: 10 perc
elkészítési idő: 5 perc

#mit

fél bögrényi lilakáposzta

egy nagyobb répa

egy nagyobb szem piros alma

egy evőkanál aprított mandula

fél kisebb citrom leve

egy nagyobb löttyintésnyi szezámolaj

#hogyan

a lilakáposztát vékony csíkokra vágom. ráreszelem az almát és a répát. meglocsolom a citromlével és a szezámolajjal, meg rászórom a mandulát. ennyi az egész.

friss, színes, ropogós. hihetetlen finom. és nagyon illik a risottóhoz...

lassan három napja esik. ami zabkását jelent.

nekem az ősz mindig zabkását jelent. az egész akkor kezdődött, amikor néhány éve ősszel nem volt nagyon pénzem semmire. pár hónapon keresztül szinte minden nap zabkását ettem. valahogy mégsem untam meg. szerintem nem is lehet...

egyszerű étel, isteni az íze, és a végtelenségig lehet variálni.

a másik szerelem a friss füge. bár igyekszem tartani magam a makro elveihez, és csak helyi termelésű, friss gyümölcsöt enni. és tudom, igazából füge is terem itthon... de a bolti az bolti. akkor is, a füge meg füge...

ez a zabkása annyira isteni lett... egyszerűen tökéletes. épp egy ilyen esős vasárnap reggelre való.

{fügés-banános zabkása}

egy adag
előkészületek: 5 perc
elkészítési idő: 5 perc
várakozási idő: 5 perc

#mit

fél bögre zab (én vegyesen nagyszemű zabot, kisszemű zabot és korpát használok)

egy evőkanál kókuszreszelék

egy teáskanál fahéj

egy teáskanál pirított lenmag

fél banán

egy füge

#hogyan

a zabot és a kókuszt szárazon pirítom egy pici edényben úgy két-három percig. általában az illatából tudom, mikor jó: ha isteni gabona és pirított kókusz illat van, kész. de érdemes megnézni a zabszemeket is: egy-egy szemet az ujjbegyeimmel összefogok, és ha már annyira forró, hogy hamar el is kell dobni, jó is.

egy tányérba öntöm, rászórom a fahéjat. annyi forró vizet öntök rá, hogy úgy egy ujjnyival magasabban ellepje. így hagyom öt percre. néha érdemes átkeverni, hogy mindenhol egyenletesen megszívja magát a zab.

felszeletelem a banánt és a fügét, és elrendezgetem a tetején. majd megszórom pirított lenmaggal. meg persze még egy kis fahéjjal... isteni.

én speciel szeretem, ha valami nem megy.

mert az egy irány. hogy errefele lehet fejlődni. hogy van tovább.

hogy nem állok, hogy mozgásban vagyok. változásban vagyok.

furcsa lehet azoknak, akiknek nincs ilyen. akiknek minden megy. nekik nem tudom elképzelni, mit ad a gyakorlás. valahogy mindig azt gondoltam, az a valódi érték, amiért az ember szenved. talán mert így nőttem fel. szerintem ha valamiért nem kell megküzdeni, annak sosem lesz igazán értéke. mindenki, akit ismerek és akit sokra tartok, megjárt már pár poklot, hogy az legyen, aki.

a jóga is szenvedéssel jár. sokszor. de csak annyival, amennyi szükségszerű, és amennyit perverz módon még élvezni is lehet. talán ezért ilyen addiktív. mint egy drog.

de nem kell tudni minden ászanát. gyakorolni kell, az ászanák meg jönnek majd, mint valami mellékhatás.

senki sem lesz boldogabb attól, ha egyszer csak valami menni kezd neki. egy pillanatnyi kielégülést ad majd. de csak egy pillanatnyit. mert képbe lép az ego, és azonnal még többet/jobbat/szebbet akar majd.

pedig felesleges. mert egyszer mind eltűnik. ahogy változik, ahogy öregszik, ahogy erősödik vagy gyengül a test. nem szabad ragaszkodni hozzájuk.

mint ahogy a gyakorláshoz sem. mint ahogy semmihez sem.

a jóga kapcsolat. önmagaddal. a belső tereddel. meg a külső tereddel.

minden nap ráállsz a matracra. szembenézel önmagaddal. megnézed, ki vagy ma. megnézed azt is, merre tovább. ez a gyakorlás. térből és időből kiszakadt kis létezés, ahol (meg)láthatod önmagad. a mostban.

hogy eközben milyen mély az upavistád, semmit nem számít.

szóval ha nem megy valami, én speciel örülök. mert az tükör. tér a kísérletezésre. lehetőség, hogy más szemmel nézzem a dolgokat. hogy meglássam, amit eddig nem vettem észre. hogy az legyek, aki lenni szeretnék. aki lehetnék. nekem ez a gyakorlás...

ez a szabadság.

csillámpor és vattacukorfelhők. ezt látom átsuhanni legtöbb ember szemén, amikor azt mondom, én a szeretetben hiszek. ...ha már meg kell nevezzem a vallásom.

kevesen értik csak, mit is jelent szeretni. igazából. mert szeretni mindent lehet. csak épp rohadt nehéz.

ha jógázol, megtanulsz szeretni: mert a jóga mindennapos gyakorlást igényel. ápolni kell, gondozni benned. kedvesen és szeretve. türelemmel és odaadással, néha lemondások árán. a szerelem ugyanilyen: minden nap szeretni kell. hétköznap is, amikor reggel álmosan kelsz, vagy amikor kimerülten érsz haza az egész napod után, amikor kiabálsz és sírsz és üvöltesz... és akkor is, amikor épp utálod a másikat. akkor is szeretni kell. mert ez csak így fog menni.

semmi csillámpor, semmi vattacukorfelhő.

néha nincs kedvem gyakorolni. még a matrac látványa is elrettent. de akkor is gyakorlom... ráállok a matracra, veszek egy mély levegőt, és megkeresem, ma mi az, amit a testem, a tudatom, a lelkem kíván. és igen... néha szeretni ugyanilyen nehéz. de olyankor egyszerűen csak venni kell egy mély levegőt, és megkeresni, mi az, amit ma ő és te, amit ti kívántok...

a szeretetnek rengeteg formája van.

én az apróságokban szeretem megélni. a hétköznapokban. semmi flanc, semmi nagy megfejtés. nincs senki és semmi, csak mi.

így kerültünk szombat reggel a balkonra. lustán és kényelmesen reggeliztünk. minden és mindenki nélkül. tökéletes volt. és szinte semmi nem kellett hozzá... csak egy kis odafigyelés és szeretet. meg néhány kakaós kókuszgolyó...

{kakaós kókuszgolyó}

kb. húsz darab
előkészületek: 5 perc
hűtési idő: 60 perc
elkészítési idő: 20 perc

#mit

egy bögre zabliszt

egy bögre kókuszreszelék plusz a beleforgatáshoz

öt evőkanál keserű kakaó

négy evőkanál datolyaméz

egy bögre házi mandulatej

#hogyan

a száraz hozzávalókat egy tálban összekeverem.

hozzáadom a mandulatejet, majd összegyúrom. én eléggé kemény golyókat készítettem, inkább trüffelszerűt, mintsem tradícionális kókuszgolyóhoz hasonlót. utóbbihoz érdemes több mandulatejet adni.

a végén hozzágyúrom a datolyamézet. ugyancsak kevesebbet használtam, hogy a keserű kakaó íze legyen a domináns, a kávé mellé jobban szeretjük az ilyen puhán édes, kissé nyersebb kakaó ízt. édesebb szájhoz érdemes megborítani az evőkanalat...

végül kisebb-nagyobb golyókat gyúrok belőle, majd a plusz kókuszba forgatom.

érdemes lehűteni és hagyni is kissé állni, hogy a zab szépen meg tudja szívni magát a mandulatejjel. mennyei nyers kakaógolyók...

úgy alakult, hogy a szútra vegán bárral mentünk az első samsara jóga fesztiválra. a lehető legjobb helyet kaptuk a kis tipink számára: hátul, a jógafalu kis csücskében, mindig szemben a jógásokkal, a hatalmas zöld mezőkkel és a naplementével. szuper kis helyet raktunk össze: tipi, wolksvagen hippi buszok, befőttes üvegben mécsesek és indiai rongyok szanaszét. imádtam.

szandra zseni ötlete volt a kókuszgolyó a fesztiválra. a legegyszerűbb nyers recept, laktató, hatalmas energiát ad, ami a jógásoknál nem hátrány... meg hát überfinom. iszonyat siker is volt. egyik nap egy srác tizenöt darabot vitt el... arról nem is beszélve, hogy magam is megettem vagy egy milliót belőle. hehe...

az alapreci nagyon egyszerű, három szimpla hozzávaló, és az eredmény hihetetlen. ami meg mégjobb, hogy csak a képzelet szabhat határt a különféle variációknak.

{nyers kókuszgolyó}

kb. húsz darab
előkészületek: 5 perc
hűtési idő: 60 perc, ha kibírod
elkészítési idő: 20 perc

#mit

fél kiló datolya kimagozva

fél kiló kókuszreszelék plusz a beleforgatáshoz

öt evőkanál keserű kakaó

#hogyan

a datolyát turmixgépben pépesítem. ha elég nedves, könnyen fog menni. ha száraz, érdemes előtte beáztatni kicsit forró vízbe. ha van más darálóalkalmatosság, természetesen minden megteszi. a lényeg, hogy egy massza legyen.

hozzáadom a kakaót és a kókuszreszeléket. majd egybegyúrom.

kisebb-nagyobb golyókat gyúrok belőle, majd a plusz kókuszba forgatom. amúgy a kissebbekből többet lehet megenni, lélektanilag abszolút megéri a plusz vesződést...:)

érdemes betenni a hűtőbe legalább egy órára. akár többre is.

#variációk

eszeveszett finom egy kis frissen facsart narancslével. frissen főzött kávéval hasonló az eredmény. kicsit könnyebbé teszi a golyókat, ha zablissztel lazítom.